Az amerikaiak visszatérnek a munkaerőpiacra – így kommentálták a hónapok óta egyre kedvezőbb adatokat a tengeren túli lapok. Bár a számok valóban azt jelzik, hogy az Egyesült Államok népességének egyre nagyobb része dolgozik, a „visszatérés” nem biztos, hogy pontos kifejezés. Akik most munkát találnak, nem feltétlenül azonosak azokkal, akik leginkább megszenvedték a recesszió éveit.

A válság idején és az azt követő években amerikaiak milliói veszítették el állásukat, sőt, egyszerűen eltűntek a munkaerőpiacról. Az álláskeresés évekig kilátástalannak tűnt, így felhagytak vele. Vagy háztartásbelivé váltak, vagy a hivatalos kereteken túl próbáltak megélhetést keresni, mostanra pedig nem szeretnének hagyományos munkarendben, fix állásban dolgozni. Sokan a korkedvezményes nyugdíjat választották, illetve munkahelyük elvesztése után néhány évvel érték el a korhatárt. Egyszóval a „visszatérés” nem azt jelenti, hogy akik az elmúlt nyolc évben állás nélkül voltak, most egyszerre munkába állnak.

Az adatokból kiderül, hogy az utóbbi hónapokban munkába állók legjelentősebb része fiatal, 25 év alatti. Többségük épphogy kikerül az iskolából, máris állást talál. Ez az a korosztály, amely a teljes népességen belül a legnagyobb növekedést produkálta az elmúlt időszakban - világítota meg a helyzetet az adatok ismeretében az Experis szakértője Fülöp Zsuzsa. A személyes interjúkból kiderül az is, hogy az új munkahelyet találók eddig egyáltalán nem voltak jelen a munkaerőpiacon, sem alkalmazottként, sem regisztrált munkanélküliként. Nem keresgéltek hónapokig munkát, egyszerűen találtak.

Az új munkahelyek között kiugróan magas a részmunkaidős állások aránya. A „fél állás” azonban egyáltalán nem valamiféle „jobb híján” megoldás, kényszer, hanem tudatos választás. Összességében a statisztikák azt támasztják alá, hogy az újonnan munkába állók között nagyon kevés a valódi visszatérő. A munkaerőpiacon inkább azok a csoportok jelennek meg, akik eddig nem voltak jelen. A pályakezdő fiatalok mellet a háztartásbeliek, a friss nyugdíjasok, a diákok.

És még egy bíztató jel arra, hogy az amerikai munkaerőpiac egyre erősebb. Az elmúlt években azok voltak a legkilátástalanabb helyzetben, akiknek még középfokú végzettségük sincs. Bár sok állásra így is alkalmasak lettek volna, a túlkínálat annyira nagy volt, hogy a munkaadók inkább a képzettebb jelentkezők közül mazsoláztak. Most olyanokat is felvesznek, akiket korábban egészen biztosan elutasítottak volna.

Van azonban egy olyan csoport, amely a jelenlegi, javuló helyzetből sem tud profitálni. Ők az idősebb, alacsony képzettségű férfiak. Igaz, az ő helyzetük a válság előtt sem volt túl rózsás. Míg az erősödő munkaerőpiac amerikaiak millióinak jelenthet új lehetőségeket, nekik valószínűleg a fellendülés sem hoz változást.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből förtelmes főnök váljék? Semmi extrémre nem kell gondolni. Van öt alaptípus, amely pokollá teheti a beosztottak életét, nem mellesleg a céget is a biztos bukás felé navigálja. Legalább egyel ezek közül valamennyien találkoztunk már.

A túlbuzgó

Az ilyen vezető minden egyes részfeladatot ellenőriz. Ha még csak félig vagy kész a prezentációval, a vállad fölé hajolva rögtön kiszúrja, és szóvá teszi az elütést. Ha valami nem tetszik neki, ahelyett, hogy elmondaná, mi az, ő mit vár, egy pillanat alatt elveszi tőled a munkát – „Na jó, majd én megcsinálom inkább!” felkiáltással. Az ilyen főnök, aki csecsemőként kezeli beosztottait, korlátozza önállóságukat és kreativitásukat, bizalmatlan hangulatot teremt a munkahelyen. Bár elsőre úgy tűnik, mindenhez ért, valószínűleg maga is bizonytalan, képtelen megfogalmazni az elvárásait, delegálni a feladatokat.

Amit szabad Jupiternek…

Tetszik vagy sem, egy főnöknek mindig példát kell mutatnia. Hogyan várhatja el a pontos munkakezdést az, aki mindig késik? Hogyan követelheti meg a kollégáktól a dresszkód betartását, aki maga nem annak megfelelően dolgozik? És ez még csak a felszín. A hatékonyságot, szorgalmat, pontos munkavégzést csak az kérheti számon, aki már bizonyított.

A képzetlen

Ejtőernyősök, protekciósok a világon mindenütt akadnak, igaz, eltérő arányban. Ha valaki úgy pottyan egy vezetői székbe, hogy a szakértelme hiányzik, hosszú távon nem csak a cégnek árt, hanem saját magának is. Ha már ott az erős hátszél, és kettesével veheti a fokokat a ranglétrán, legalább annyit megtehetne, hogy tanul, tájékozódik, folyamatosan képzi magát. Ellenkező esetben előbb utóbb jön a nagy pofára esés.

Az értekezletfüggő

Sokan, sokféle módon próbálnak tekintélyre szert tenni a beosztottaik előtt. Van, aki akkor érzi magát elemében, ha a tárgyalóban az asztalfőn ülhet. Más magyarázat nincs azoknak a főnököknek a viselkedésére, akik unos-untalan értekezletet tartanak akkor is, ha valójában semmi mondanivalójuk nincs. Az állandó formális megbeszélések nem csupán unalmasak, értelmetlen időpazarlást is jelentenek, és különösen bosszantóak tudnak lenni, ha éppen a munkafolyamat közepén zökkentik ki a kollégákat.

A kivételező

Na, ki a főnök kis kedvence? Ha erre mindenki azonnal rávágja a választ, régen rossz. Még rosszabb, ha világos, ki az, akit kifejezetten utál. Egy vezető soha nem tehet különbséget beosztott és beosztott között nem, bőrszín, vallás vagy akár egyéni szimpátia alapján. Egyrészt tilos, másrészt nem profi, végül, de nem utolsó sorban megmérgezi a munkahelyi légkört, ami meglátszik a teljesítményen is.

Kevés a képzett szakember, az egészségügy után a műszaki területek szenvednek leginkább a munkaerőhiánytól. Az Európai Unió évekkel ezelőtt elkezdte kongatni a vészharangot: Európa menthetetlenül lemarad, ha nem lesz elég mérnök és IT-s.

Több, a képzést támogató, az utánpótlást kinevelő program is indult, segítik, támogatják a potenciális munkavállalók mobilitását, egyelőre azonban a hiány csak nő. A német mérnökszövetség adatai szerint 2014-ben csaknem 14 ezer betöltetlen állás volt ezen a területen Németországban.

Neelie Kroes, aki korábban a digitális ügyek biztosa volt az Európai Bizottságban, úgy számolt, hogy az Unión belül éves szinten százezerrel nő a digitális munkahelyek száma. Az is igaz persze, hogy a legnagyobb arányban azokban az országokban, amelyekben amúgy is fejlett a gazdaság, az ipar, a kutatás-fejlesztés. Így aztán az olyan tagállamok, mint például Németország, Nagy-Britannia, Hollandia minden eszközt bevetnek azért, hogy megtartsák és elcsábítsák a legjobb szakembereket.

Annyira nem is nehéz a dolguk, hiszen Kelet-Európa például jó munkaerőforrás, a nyugat-európai bérek pedig kellő vonzerőt jelentenek például egy magyar fiatal számára. Vagyis a szakemberhiány következményei – ha lassabban is érték el térségünket – itt okozzák hosszú távon a legsúlyosabb gondot.

A szenior szakemberek továbbfoglalkoztatása, részmunkaidős foglalkoztatása, vagy egy-egy adott projektre történő szerződtetése Amerikában, Európa nyugati részén teljesen magától értetődő. Számtalan olyan konstrukció létezik, amelyben az idősebbek egyszerre élvezhetik a nyugdíjas lét adta szabadságot, és mellette – kötetlenül, otthonról, alkalmanként – a munkát.

Úgy tűnik azonban, Magyarországot ez a trend még nem érte el igazán. Pedig a szenior korosztály képviselői szívesen dolgoznának, arról nem is beszélve, hogy őket könnyebb helyben megtalálni – és itt is tartani – mint mondjuk a pályakezdőket, hiszen már nem akarnak teljesen új életet kezdeni egy idegen helyen, rengeteg minden köti őket ide – mondja G. Nagy Balázs a ManpowerGroup Solutions Hungary ügyvezetője. A munkaadók számára szakmai szempontból megbízhatóságot jelent egy szenior mérnök, hiszen több évtized tapasztalata van már mögötte, és kétségtelen előny az is, hogy a fiatalokkal ellentétben a szeniorok nem keresik folyamatosan az újabb és újabb előrelépési lehetőségeket, nem karriert akarnak építeni, egyszerűen dolgozni szeretnének a saját szakmájukban.

Napról napra jelennek meg az újabb tanulmányok arról, hogy a nyugdíjasok egyre jobb esélyekkel találnak munkát. És persze egyre többen keresnek is. Az okok sokrétűek: egyrészt a szakképzett munkaerő hiánya komoly gondot okoz a munkaadóknak, másrészt nő az átlagéletkor, és ezzel párhuzamosan az egészségben eltöltött évek száma is. Semmi nem indokolja tehát, hogy ha egy szellemi- és fizikai szempontból tökéletes kondícióban lévő ember visszavonuljon.

Az aktivitást, a munkát, a hasznosság érzését nagyon sokan igénylik idős korban is. Bár a felmérések szerint ezek az első számú szempontok azoknál, akik nyugdíjas éveikben dolgozni akarnak, természetesen a pénz sem mellékes. A Forbes megjelentetett egy toplistát azokról a munkakörökről, ahol tárt karokkal várják az idősebb korosztály képviselőit.

10. Két kézzel kapkodnak például a nyugdíjas nővérek után a kórházak, a rendelők, de az otthoni ápolásban is szívesen látják őket. Részidős munkára is van lehetőség ebben a szakmában, akkora a hiány. Utóbbi területen az óradíj 60 dollár is lehet.

9. Az otthoni ápolás az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat az Egyesült Államokban. Az is találhat állást – akár szervezeteken keresztül, akár a saját szomszédságában – aki nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel. Sokan keresnek olyan munkaerőt, aki a háztartási feladatokat elvégzi, leveszi az idős, beteg emberek válláról az ügyintézés terhét, egyszóval a mindennapos problémák megoldásában segít. Az otthoni segítőknek egy éves tanfolyam is van, ennek elvégzése után az éves fizetés 32000 és 52000 dollár között mozog.

8. Nyugdíjas könyvelőknek, azoknak, akik nem félnek a számoktól ideális választás az adóbevallás készítése. Igaz, ez szezonális munka, januártól áprilisig jelent elfoglaltságot, de ez idő alatt 30 dolláros órabért lehet kérni. Könyvelői végzettség nem feltétlenül szükséges, ám a munka regisztrációhoz és vizsgához kötött.

7. Az alkalmi munka változatlanul népszerű, ám eddig jellemzően azok keresték, akik állandó munkahely helyett kénytelenek voltak beérni ezzel a lehetőséggel. Egy nyugdíjasnak viszont ideális lehet, ha regisztrál egy munkaerő kölcsönző cégnél, ahol egy-egy konkrét feladatra, meghatározott időre közvetítik ki. Ez a forma kötetlenebb, így vannak időszakok, amikor dolgozóként, és vannak, amikor klasszikus nyugdíjasként tölthetik a mindennapjaikat.

6. Miért kellene minden üzletben fiatal lányoknak állniuk a pult mögött? Vannak cégek szép számmal, amelyek kifejezetten az idősebb korosztályt célozzák termékeikkel. Ráadásul bolti eladóként szintén sok helyen van lehetőség arra, hogy részmunkaidőben dolgozzunk. Az átlagos fizetés óránként 13 dollár körül van, de előny az is, hogy az üzlettulajdonosok többnyire kedvezményt adnak a saját alkalmazottaiknak. Ez a fajta munka a leginkább azoknak való, akik azért nem akarnak otthon maradni nyugdíjasként, mert hiányolnák az emberek társaságát.

5. Bár az online kézműves oldalakat leginkább a fiatalok használják, egyre több ügyes kezű nagymama is árusít a neten. Mindenki odavan a pulóvertől, amit az unokájának kötött? Az egyedi, kézzel készült holmiknak egyre nagyobb keletje van. Az etsy-n például bármit el lehet adni: ékszert, ruhát, festményt, fafaragást, rongybabát. Hobbiból nagy pénzt általában nem lehet csinálni, egyrészt jó szórakozás, másrészt kötetlen, harmadrészt a mennyiségtől és a minőségtől függően azért nyugdíj kiegészítésnek egyáltalán nem rossz.

4. Nyugdíjas pedagógusoknak egészen kézenfekvő lehetőség a különórák, korrepetálások tartása. Az óradíjak 10 és 24 dollár között mozognak, de egy matek, idegen nyelv vagy természettudomány tanár ennél többet is elkérhet. Tanítványokat találni pedig ismét ott van a net, számtalan magántanár kereső oldallal.

3. Amerikában az állami cégek is várják a nyugdíjasokat. Ezt bizonyítja az is, hogy a posta legidősebb dolgozója nemrégiben 95 évesen hagyta ott végleg munkahelyét. Mivel a baby-boomer korosztály nyugdíjazásával a következő években az állami cégek alkalmazottainak 30%-a vonul nyugdíjba, ezeken a területeken is egyre nagyobb szükség lesz a tovább dolgozókra illetve a visszatérőkre.

2. Amíg a feleség kötöget, és a neten árulja, az ezermester férje villanyt, vízvezetéket szerel. Szakmunkásokból is nagyon nagy a hiány, így az egy-egy területhez értő nyugdíjas szakemberek akár heti egy-két nap munkával is komoly nyugdíj kiegészítésre tehetnek szert, akár 50 dolláros óradíjjal.

1. Vannak, akik egész életükben jól kerestek vezetőként, jogászként, pénzügyi tanácsadóként, így a megélhetéssel nyugdíjas korukban sincsen gondjuk. Lehet azonban, hogy a heti négy golf és három nap kertészkedés mégsem jelent kellő mentális stimulációt. A tapasztalat, segítség, szaktudás mindig jól jön a civil szervezeteknek. Ami az utóbbiaknak felbecsülhetetlen segítség, egy nyugdíjasnak a hasznosság érzése, vagyis mindenki nyer.

Az Institute of Leadership and Management, az Egyesült Királyság egyik legnagyobb munkaügyi tanácsadó cége felmérést készített az év elején a munkavállalók körében arról, milyen tervekkel vágna neki a 2016-os évnek. A kutatásból kiderült, hogy a munkavállalók harmada, pontosabban 32%-a szívesen otthagyná jelenlegi munkahelyét. Az elsődleges ok Nagy Britanniában nem a pénz: a munkavállalók a kihívásokat keresik.

A felmérésben részvevő 2000 munkavállalóból 31% szeretne váltani. Közülük 26% nyilatkozott úgy, hogy jelenlegi munkahelyét azért szeretné elhagyni, mert úgy érzi, ott nincs lehetősége arra, hogy fejlődjön. 17%-uk több elismerést szeretne.

A távozni szándékozók 27%-a annyira elégedetlen, hogy úgy véli: jelenlegi munkaadója nem tud neki olyat ajánlani, ami maradásra bírná. A tendencia már az elmúlt évben is látható volt: azok közül a munkavállalók közül, akik tavaly felmondtak a munkahelyükön, 34% távozott úgy, hogy még nem volt új munkahelye.

Ráadásul az idei év sorban a második, amikor az ILM éves felméréséből az derül ki, hogy az előrelépés, szakmai fejlődés lehetőségének hiánya az, amiért a legtöbben váltani akarnak.

Érdekes, hogy a lehetséges öt válasz közül a rangsorban utolsó előttiként szerepel csupán a nagyobb fizetés.

1 Fejlődés lehetősége

2. Több elismerés
3. Karrierváltás
4. Nagyobb fizetés
5. Élvezetesebb munka

„Amikor világszerte egyre égetőbb gondot jelent a szakemberhiány, a munkaadóknak át kell gondolniuk, vajon az eddigi eszközökkel – például pusztán a fizetések emelésével – meg tudják-e tartani munkatársaikat, illetve kellő vonzerőt jelentenek-e a munkát keresők számára. Bár a lehetőségek, a folyamatos fejlődés biztosítása ugyancsak kiadást jelent a munkaadók számára, ez bőven megtérül. Így sikerülhet megtartani a legjobb szakembereket, és elkerülni a munkavállalók kiégését.” – Fülöp Zsuzsa az Experis szakértője.