Amikor megjelentek az első mobiltelefonok, nehéz volt megszokni, hogy az eszköz valóban mobil: vagyis bárhova magunkkal vihetjük. Ha például kiugrunk a büfébe, nem hagyjuk az íróasztalon, mert másokat idegesíthet az állandó csöngés. Egy ismerősöm munkahelyén úgy rendszabályozták meg a notórius telefon ottfelejtőket, hogy a készülékükről emelt díjas SMS-t küldtek. Ez persze messze túlmegy azon a módszeren, amit az etikett megenged, ám kétség kívül hatásos.

A kütyük – mobil és nem mobil eszközök – egyre nagyobb számban lepik el az irodákat, ám azon túl, hogy megkönnyítik a munkát, rengeteg bosszúságot okoznak. Íme, néhány szabály, hogy ne bosszantsunk feleslegesen másokat.

Soha ne húzd ki a konnektorból a töltőt! Neked is szükséged lenne egy kis áramra? Éppen az a konnektor kell? Keresd meg a töltőn lévő kütyü tulaját, és kérd meg szépen, vigye máshova. Nincs annál bosszantóbb, mint az, amikor a megbeszélés előtt fél perccel derül ki, hogy halott a táblagép, amin az összes fontos adat van.

Le a fülhallgatóval! Sok munkahelyen megengedik, hogy a munkatársak zenét hallgassanak. Praktikus, hiszen kizárja a külső zajokat, segít koncentrálni. Az íróasztal mellett rendben is van. De ha felállsz az asztalodtól, vedd le. A büfében, közösségi helyeken a fülhallgatóval azt a benyomást keltheted, hogy antiszociális vagy, nem vagy kíváncsi senkire.

Ne használd más számítógépét! Hogy az nem is a munkatársadé, hanem a cégé? Igaz. Ennek ellenére a legtöbb ember számára olyan személyes eszköz, amelynek engedély nélküli használata a privát szféra súlyos megsértését jelenti, még akkor is, ha csak egy adatot ellenőriztél rajta villám gyorsan.

Halkítsd le a telefonod! Nincs annál idegesítőbb, mint amikor egy irodában egyfolytában csörögnek a telefonok. Különösen, ha viccesnek szánt csengőhangok, vagy aktuális slágerek jelzik a hívást.

Teljesen természetes, hogy egy megbeszélésen előkerülnek a laptopok. Régebben jegyzetekkel, papírhalmokkal érkeztek a résztvevők. Valahonnan muszáj puskázni, senki nem várja el, hogy minden egyes adat a fejünkben legyen. A gép azonban csakis erre való. Nagyon zavaró, ha valaki soha nem néz fel a gépből, folyamatosan üti a billentyűket. Velünk van egyáltalán? Vagy e-maileket ír? Ne adj’ isten, játszik?

Ugyanez vonatkozik a mobilokra. Vannak helyzetek, amikor egy-egy rövid SMS-t tényleg el kell küldeni. Pl. elhúzódik az értekezlet, a következő találkádról késni fogsz pár percet. A folyamatos SMS-ezés azonban sértő a partnereid számára.

És végül: ne tapizd a képernyőt! Hülyén hangzik? Lehet. De akkor is visszataszító, hogy a munkatársad minden alkalommal otthagyja az ujjlenyomatait, ha meg akar mutatni valamit!

Többször olvastam Önöknél olyan cikket, ami a gyermekvállalást ösztönző intézkedésekkel, támogatási rendszerrel foglalkozik. Ehhez kapcsolódóan szeretnék felvetni egy témát, ami szerintem sokak számára nagy dilemma, amikor a második gyermek gondolata megszületőben van.

Két kisgyermekünk van és mikor a másodikat terveztük körbe jártam, milyen szociális juttatások járnak a második gyerek után és milyen feltételekkel. Fontos volt, mert amíg nem dolgoztam, szépen lassan éltük fel a tartalékainkat. Arra jutottam, hogy a jelenlegi rendszer nagyon nem támogatja azt, hogy a második gyerekek megszülessenek, nincs összhangban a gyerekvállalási trendekkel és ráadásul igencsak igazságtalan. Elsősorban a TGYÁS szabályozás részleteire szeretnék kitérni.

A TGYÁS az egyik legfontosabb juttatás, mert az nettóban közel azonos jövedelmet biztosít a gyermek megszületése utáni (kb.) 6 hónapban. Ahhoz, hogy a tényleges jövedelem alapján számolják, szükség van 180 nap bérezett napra a szülés évét megelőző év január elsejétől a szülés napjáig. Ebbe beletartozik a munka, betegszabadság, vagy fizetett szabadság, de nem tartozik bele a táppénz, gyed, gyes, stb. Ahhoz, hogy a második gyerek után is jövedelemarányosan kapjak TGYÁS-t (és ne a minimálbér kétszerese alapján számolják) vissza kell menni 180 napot dolgozni* és ez több problémát is felvet:

• Ahhoz hogy vissza tudjak menni dolgozni, az elsőszülött gyermekem felügyeletét meg kell oldani és az állami bölcsődei helyekben nem bővelkedünk. Az első gyerekeket, főleg 2 éves kor alatt kifejezetten nehéz elhelyezni.
• A munkáltatónak gyakorlatilag csak nehézséget okoz, ha egy kismama csak azért megy vissza dolgozni fél évre, hogy legyen 180 nap bérezett napja. Arról már nem is beszélve, hogy utána, hogy fogják kezelni a kismamát.
• Ha az anyuka visszamegy dolgozni és újra visszarázódik a munkaéletbe, stabilizálódik a család anyagi helyzete, akkor nehéz ebből másodjára is kiszállni – nem egy olyan kolleganőm van, aki évek óta tologatja a második gyermek vállalását, mert épül a karrier, közben az első gyerek már 8 éves, ők meg lassan 40.
• Ez fokozottan probléma, ha figyelembe vesszük, hogy az első gyerek vállalásának ideje nagyon kitolódott. Ha 30 felett jön az első baba, és azt szeretnénk, hogy szülessenek meg a második babák is, akkor nem szabadna visszazavarni a nőket munkába, hanem arra kéne ösztönözni őket, hogy gyorsan egymás után vállaljanak még egy gyereket.

A jogszabály nem foglalkozik azzal, hogy az első gyerek előtt hány évet dolgoztunk már és hogy mennyi járulékot fizettünk. Ha valaki 10 évet dolgozott, jött az első baba és utána „rögtön” a második, akkor csak az első után kapja meg a „plafon” nélküli TGYÁS-t, viszont ha valaki dolgozik két évet szül egy gyereket majd dolgozik megint fél évet és utána jön a második, akkor ő mindkét gyerek után jövedelemarányosan kap TGYÁS-t. Ez pedig igazságtalan.

Emellett az is nagyon zavaró, hogy naptári években gondolkoznak, tehát ha január 1-én születik a baba, akkor gyakorlatilag csak 1 éve van produkálni a 180 napot (mert előző naptári év január elsejéig mennek vissza), viszont ha dec. 31-én, akkor két év. Mintha mi döntenénk el, hogy mikor jön a baba.

Én szerencsés voltam, mert a munkahelyemen extra rugalmasak és segítőkészek voltak, hogy távmunkában teljesíteni tudjam a 180 nap munkát, mivel nagyobbik gyermekemet nem vették fel bölcsődébe. És van két segítőkész nagymama is a közelben.

A nagy magyar valóság viszont az, hogy a kismamák örülnek, ha egyszer vissza tudnak menni a munkahelyükre dolgozni, nem engedhetik meg, hogy ugráljanak, állományba be és ki. Bölcsődei férőhely nincs és sokaknak nagyszülői segítség sincs a közelben. Ők hogy oldják meg, hogy legyen 180 nap bérezett napjuk? A válasz: sehogy. Ezeknél a családoknál nem születik meg a második baba, vagy csak jóval később. És szerintem a második babákra kéne koncentrálni, mert már a második babák sem születnek meg. Hiába akarják ösztönözni a harmadikat, az második nélkül elég nehezen megy.

Mit javasolnék?

PL. min. 4 év munka és járulékfizetés után, ha a második gyerek 2-2,5 éven belül érkezik az első után, akkor a második gyerek után is ugyanazok a juttatások járjanak, mint az első után, akkor is, ha a két gyerek között nem megy vissza dolgozni.

Ez szerintem adna egy löketet azoknak, akik bizonytalanok abban, hogy ki tudják-e húzni anyagilag, ha még 2 évre otthon marad az anyuka, illetve ösztönözné, hogy viszonylag gyorsan jöjjön a második baba és ne halogassák, mert lassan már biológiailag nincs hova halogatni.

Ráadásul pont a középréteg számára jelentene ez segítséget, mert nekik számít hogy fizetés vagy minimálbér alapján kapják a TGYÁS-t, viszont nem gazdagok annyira, hogy a vagyonukból éljenek, amíg babáznak.

A környezetemben már jónéhányan ütköztek ebbe a problémába, ami anyagi kérdéssé teszi a második baba gyors vállalását azoknál is, akik már akár 10-15 éve fizetnek járulékot!!

Alább belinkeltem a vonatkozó jogszabályt is.

Üdv

Zsófia

*Kivétel, ha kb. 1éven belül jön a baba, mert akkor még az előző naptári év jövedelme rá is vonatkozhat, de ez elég ritka és sok esetben biológiailag is lehetetlen, mert nem indul be a ciklus.

(PL. ha 2013. januárban születik az első és decemberben a második, akkor mindkettőre a 2012-ben szerzett 180 napi jövedelem alapján számolják.)

Jogszabály: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700083.TV

Legfontosabb részek:

42. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a.

(2)³²¹ A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagát a 48. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani.

(3)³²² A (2) bekezdésben nem említett biztosított terhességi-gyermekágyi segélyének naptári napi összegét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell megállapítani. Ha azonban a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme a minimálbér kétszeresét nem éri el, a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.³²³

48. § (1)³⁵⁸

(2)³⁵⁹ A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.

(3)³⁶⁰ Ha a biztosított a (2) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. A folyamatos biztosítási idő [46. § (7) bek.] megszakítása esetén a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni

Jön a Halloween, és - bár az ünnepnek nincsenek túl nagy hagyományai mifelénk – egyre többen gondolják úgy, hogy jó ok a bulizásra. Bulizni persze a tengeren túl is szeretnek, olyannyira, hogy a Halloween a munkahelyekre is betört. A Glassdoor felmérése szerint a munkaadók valamivel kevesebb, mint fele szervez erre az alkalomra céges partyt. Ugyanakkor a munkavállalók 59%-a gondolja úgy, hogy a közös buli jót tesz a munkahelyi morálnak.

Miközben a megkérdezettek 52%-a tervezi, hogy elmegy a céges buliba, mindössze 11%-uk készül arra, hogy jelmezt ölt a jeles nap alkalmából. A karrier tanácsadók őket figyelmeztetik: rendben, hogy buli, meg Halloween, a munkahely azért munkahely. Vagyis ilyenkor sem árt figyelemmel lenni a dresscode-ra.  No, ez a figyelmeztetés azért okoz némi fejtörést. Van olyan cég, ahol a zombijelmez belefér az általános dresscode-ba? Aligha. Ha azonban a céges buli jelmezes, megengedett. A dresscode ez esetben inkább azt jelenti, hogy a szexi boszi vagy nővérke jelmez nem ajánlott. És még valamire nem árt ügyelni: soha ne öltözzünk politikusnak! Igaz, ijesztő akad köztük, politikai nézeteink ilyen formában történő kinyilatkoztatása óhatatlanul súrlódásokhoz vezet.

Mit gondolsz arról az emberről, aki nem tud helyesen írni? Igen, nagyjából mindenki azt gondolja. Persze vannak akiknek felmentésük van helyesírásból - ők a diszlexiások - de őket leszámítva, mindenkinél alap elvárás, hogy ismerje a szabályokat, különösen ha az önéletrajzról van szó. Itt van néhány tipp, amit érdemes figyelembe venni. 

Ne bízz a szövegszerkesztők ellenőrző programjaiban

Egy kattintás és minden rendben lesz! Ez egy tévhit. A Word például következetesen rossz választ ad egyik-másik magyar helyesírási szabályra. A nyelvtant sajnos nem lehet megúszni. A piros aláhúzás persze sokat segít, de 100 százalékos biztonságot nem ad. 

Ne használj indokolatlanul nagybetűket

Sokan azt hiszik, hogy ami Fontos azt érdemes NAGYBETŰKKEL írni. Tévedés. Nem szükséges, sőt árulkodó. Kutatások bizonyítják, hogy sokkal nehezebb azt a szöveget olvasni, amelyikben a szavak mindig nagybetűvel kezdődnek, mint a folyamatosan kisbetűket alkalmazó szövegeket. Szövegértelmezés során az agy egyszerűbben kezeli a megszokásokat, mint az indokolatlan és logikátlan kiemeléseket.

Használd az egyes szám első személyt

Általános tanács talán, de a munkaadók jobban szeretik, ha valaki egyes szám első személyben írja az önéletrajzát. Ezért inkább használd az "Beszélek angolul..... vagy Én...... szerkezeteket és ügyelj arra, hogy a szövegben később se válts harmadik személyre.

Használd helyesen az igeidőket

A múltban szerzett tapasztalatokat összesítsd múltidőben, míg az aktuális képességeidről beszélj jelenidőben. Az igeidők használatára is érvényes, hogy egyszerűbb megérteni azt a szöveget, amiben az igeidőket helyesen használják, mint amelyikben helytelenül.

Ne használj rövidítéseket

Vannak bizonyos képességek, különösen az informatikában, amelyekről a szakmában mindenki tudja, hogy mit takar. Ennek ellenére akkor jársz el helyesen, ha segíted a megértést és legalább egyszer a rövidítéseid megmagyarázod. Ha egyszer már valamit kiírtál teljes hosszában, utána már rövidítheted.   

Volt már igazán agresszív kollégád? Aki nem tűr ellentmondást, aki ügyet sem vet rád? Akitől menekül mindenki és inkább ráhagynak mindent? Ha volt tudod, hogy milyen nehéz az ilyen emberekkel nap-mint-nap együtt dolgozni! Ebben segítünk most néhány tippel.

Keress szövetségeseket

Együtt dolgozni egy agresszív emberrel nem könnyű, de másoknak sem az, vagyis először is keress magad mellé szövetségeseket. Derítsd ki, hogy mások milyen praktikákat dolgoztak ki és amikor a kolléga bekattan alkalmazd a leginkább bevált módszereket. Az új munkatársakat rendszerint megtalálják az agresszívabb emberek, hogy egy ideig rajtuk vezessék le a felesleges energiájukat. Ilyenkor is jól jöhetnek a szövetségesek akik képesek leállítani az őrjöngőt.

Képzeld magad az ő helyébe

Mindannyian képesek vagyunk alkalmazkodni, de ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk tudnunk kell, hogy kiféle-miféle az akihez alkalmazkodni kell. Optimista vagy pesszimista? Lassan megfontoltan, vagy gyorsan meggondolatlanul hoz például döntéseket. Átlátja a dolgokat vagy eltűnik a részletekben. Ha ezekkel tisztában vagy, jó válaszokat adhatsz a viselkedésére.

Hozd vissza a beszélgetésbe néha
Az Agresszív emberek szeretik, ha ők uralják a beszélgetést, ezért fontos, hogy időnként emlékeztesd, hogy van ott egy másik ember is, vagyis Te. Hozd vissza beszélgetésbe néha, ne hagyd hogy a baeszélgetés beszéddé váljon. Szúrj be egy-két olyan mondatot a beszélgetésbe, ami úgy kezdődik, hogy "Szerintem...... Én úgy gondolom, hogy...... Meggyőződésem szerint...........Ezek segítenek abban, hogy  a másik tudomására hozd, hogy létezel.

Állj ki magadért (de legalább is keress valakit aki ki áll érted)

Ha egy nehéz tárgyalásra készülsz, vagyis "nehéz" emberrel kell tárgyalnod, aki nem akarja, hogy megszólalj, hogy beleszólj a dolgaiba fontos, hogy éreztesd, a szavaidnak van súlya, hogy rád oda kell figyelnie! Sok egyéb praktika mellett ennek egyik módja, hogy a beszélgetésre támogatóként elhívod a főnökötöket és természetesen a levelezésre is másolatban odateszed a főnöködet. Ez nem beszariság, ez egy játék. A agresszív emberek akkor a legagresszívebbek amikor valakivel kettesben vannak. Ha már ott van valaki más is, egy harmadik is, akkor már tartanak attól, hogy egy későbbi vitás helyzetben a véleményükkel egyedül maradnak kettő ellenében. Az agresszív emberek igazából nagyon gyávák!

Vágj vissza

Az agresszivitás nagyon gyakran taktikai fogás. Van aki így érvényesíti akaratát és az igazság az, hogy sokaknál ez sikerül is. De! Ennek nem szabad bedőlni. Vissza kell vágni és szembesíteni kell az "agresszort", hogy Te pontosan tudod, hogy ez egy eszköz, és ezzel nálad nem fog elérni semmit. Akik igazán ügyesek, még ki is tudják használni az ilyen helyzeteket. Az agresszív emberek nagyon rosszul tűrik, ha valaki az agresszivitásukra kedvesen reagál. Az egy igazi "döfés" az egójukba. 

Sok sikert!