Állásinterjúkon gyakran hangzik el a kérdés: Mik a leggyengébb pontjai? Valószínűleg mindenki számít erre, bár igazán senki nem várja. Pedig sokszor már az interjú legelején elhangzik. Hadd érezze csak a jelölt, hogy forró székben ül!

De létezik jó válasz? Sablon válasz aligha. Fontos ugyanis, hogy a válasznak – amellett, hogy van igazságtartalma – bele kell passzolnia abba a képbe, amit az interjúztató elvár. Nyilván, egy könyvelő azonnal kiüti magát, ha arról kezd beszélni, hogy gyakran szétszórt.

Az viszont mégiscsak fontos, hogy olyan gyengeségekről beszélünk, amelyek igazak. De egy rövid válasz, és aztán csend! A túlzott őszinteségből is megárt a sok. Szóval, válasszunk egyet, és mondjunk hozzá példát, a példát pedig toldjuk meg saját, pozitív kicsengésű fejlődéstörténetünkkel. „Régebben komoly gondot okozott, ha nyilvánosság előtt kellett beszélnem” Itt jöhet egy sztori az izzadó tenyérről, az összekevert papírokról. Majd a folytatás: „Ekkor rájöttem, hogy fejlesztenem kell ezt a képességemet.” És a pozitív kicsengés: „Bár még mindig kellemetlenül érzem magam hasonló helyzetekben, ez szerencsére már nem látszik rajtam.” Vigyázat, a fenti sztorit csak akkor használjuk, ha igaz! És akkor semmiképpen, ha például szóvivőnek pályázunk. A sablon viszont működik.

És még valami. Ha mindeközben arra gondolunk, hogy az interjúztatónak is vannak gyenge pontjai, sőt olyan gyenge pontjai is, amiket nem szívesen teregetne ki, könnyebben megy a válaszadás.

Félre a sztereotípiákkal, hogy a szépségkirálynők buták! Na jó, nem feltétlenül agysebészek, de azért tanulhatunk tőlük. A szépségversenyek visszatérő része az intelligencia teszt, vagyis inkább interjú, amikor a reménybeli királynőknek be kell bizonyítaniuk: a természet nem csupán a külsejük megalkotásakor volt kegyes, de agyat is mért mellé. A szépség vagy van, vagy nincs, az interjúra azonban lehet, és kell készülni. Ugyan úgy,mint egy állásinterjúra. Hiszen a lényeg, hogy lenyűgözzük a közönséget. Íme, egy Miss America jelölt tanácsai álláskeresőknek, a dailymuse-ról. Lehet, hogy tényleg nem csak szép?

Bár a versenyeknek ez a fordulója elvileg nem a külsőről szól, legyünk őszinték, az első benyomás mégis a megjelenésen múlik. Ahogy az állásinterjún is. Vagyis nagyon figyeljünk oda a megjelenésünkre. Egy szőke, hosszúhajú nőt butának tartanak? Hajgumi! Szigorúan hátrasimított frizura, és máris komolyan veszik a jelentkezőt. A lényeg, hogy ne arra törekedjünk, hogy a legcsillogóbb arcunkat mutassuk meg, hanem azt, amit az adott szakmában elvárnak. Az ápoltság persze mindenhol alap.

Egyenes hát, magabiztos, de nem görcsös tartás – a szépségversenyek indulói hónapokig gyakorolják. Nem véletlenül. A testbeszéd fontos. Állásinterjún, ahelyett, hogy lazán hátradőlnénk, hajoljunk inkább kissé előre. Keressük a szemkontaktust az interjúztatóval, csoportos interjúnál pedig mindig arra nézzünk, aki éppen beszél, még akkor is, ha úgy érezzük, a számunkra nem fontos. A királynő jelöltek trükkje: csináljunk próbainterjút, rögzítsük, és nézzük vissza. Így egyből kiderülnek a rossz mozdulatok, pillantások, amelyeket innentől kezdve tudatosan el lehet kerülni.

Nyugi! Ha lazán, nyugodtan sétálunk be egy interjúra, az magabiztosságot, professzionalizmust sugall. Persze, ezt könnyebb mondani, mint megcsinálni. A legrosszabb az, ha a jelölt már negyed órával az interjú előtt leül, és azon járatja az agyát, hogy most mi lesz. Egy jó könyv, a zenehallgatás megnyugtat. Nem az utolsó 15 percben kell felkészülni! A várakozás a nyugalom ideje.

Készülj fel alaposan – de tűnj spontánnak. A legrosszabb, amikor egy jelölt túlságosan felkészültnek tűnik, és füllel hallhatóan kész panelekkel válaszol, bármi is legyen a kérdés. No, ez a klasszikus "világbéke" effektus. Persze, a várható kérdésekre készülni kell, de a szóról szóra bemagolt "helyes" válasz nevetséges. Az interjúztató nem arra kíváncsi, mit tudtál kikuglizni, hanem arra, ki vagy te, mit gondolsz bizonyos kérdésekről.

Fogd rövidre! A szépségversenyeken meghatározott idő áll egy-egy versenyző rendelkezésére. Ez nem azt jelenti, hogy stopperrel begyakorolt módon öt perces választ kell adni az első kérdésre. Lehet, hogy többen, többet is kérdeznének. Koncentráljunk a lényegre, legyünk tömörek, pontosak. Gondoljuk végig, mi az, amit a leginkább el szeretnénk mondani magunkról. Az állásinterjúkon ugyan nem szabnak előre időkeretet, de jobb ha tudomásul vesszük: az interjúztatónak más dolga is van. Vagyis jelöljünk ki magunknak időhatárokat, és igyekezzünk a válaszainkat rövidre szabni.

A bumeráng gyerekekről sok cikk született már. Ők azok, akik tanulmányaik befejeztével visszatérnek a szülői házba,mert nem kapnak munkát, vagy ha kapnak is, olyan kevés pénzért, hogy képtelenek arra, hogy önálló életet kezdjenek.  Ők beszélnek. Elmondják azt, hogy milyen helyzetbe kerültek. A világ számtalan országában akár az utcára is kimennek, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy – bár tele vannak ambícióval – csapdába kerültek.

A New York Times most egy sokkal csendesebb csoportról ír. Ők a bumeráng szülők. Michele és Jenni anya és lánya. Előbbi 60, utóbbi 35. Egy fedél alatt élnek. Nem a szülői házban, hanem Jenni belvárosi apartmanjában. Michele ugyanis annak idején komoly hitelt vett fel azért, hogy lánya tanulhasson. Egyfelől nézve mondhatnák, sikersztori az övé, hiszen Jenni elvégezte az egyetemet, és most jó állása van egy PR cégnél.

Csakhogy, Michele időközben elvált, és a munkahelyét is elveszítette. A hitelt és a kamatokat azonban fizetnie kell.  A lánya szerencsére nem hagyta magára. Amikor megtudta, hogy édesanyja egy fűtetlen alagsori lakásba kényszerült, azonnal magához költöztette. “Nem könnyű” – mondja Michele. “Jenni bűnösnek érzi magát, én pedig tehernek.”

Michele nincs egyedül. Szülők milliói kerültek hasonló helyzetbe az Egyesült Államokban. A legjobbat akartták a gyerekeiknek, és hitelből fizették az iskolákat. Aztán jött a válság, egy betegség, elvesztették a munkájukat.  A többség azonban, amíg megteheti, nem beszél. Nem akarja, hogy a gyereke bűntudatot érezzen, hogy a szomszédok, az ismerősök megtudják, a kívülről tökéletesnek látszó életük gyakorlatilag összeomlott.

“Megbuktam, mint szülő” – mondja egy apa New Jersey-ből. “Az idősebb gyerekeimet magániskolákban tanítattam, hitelből.  Boldog voltam, hogy segíthetem őket abban, hogy könnyebben ionduljon a karrierjük. A legkisebbnél erre már nincs lehetőségem. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek beszélni vele erről.”

A legtöbben persze azért dolgozunk, hogy megmaradjon a munkahelyünk, vagy éppen hogy találjunk egyet magunknak. Hogy mit tegyünk mindezért, arról számos írást, jótanácsot találunk a neten. A voices.com gyűjtése, ami ahhoz ad tuti tippet, hogyan rúgassuk ki magunkat, hiánypótló. Íme, a tanácsok tudatos lúzereknek:

Késs legalább 15 percet minden nap! 3 perc kevés, azt ugyanis meg lehet érteni, hogy nem volt parkolóhely. Szóval minimum 15 perc! Ha a főnök szóváteszi, csak mondd meg neki: felkelnél te hamarabb is, ha többet fizetne!

Érkezz kiütve! (És meg se próbáld eltüntetni a jeleket.) Szuper hatékony, ha bűzlessz, mint egy sörfőzde. Éreztesd a kollégáiddal, hogy megfájdul a fejed, ha hozzád szólnak, legyáél ellenséges. Ha egy ügyfél telefonálj, szitkozódj! Délre már tuti, hogy nemlesz munkád. Így az egész délután megmarad arra, hogy rápihenj az esti bulira.

Terjessz kínos pletykát a főnökről! A legjobb, ha körlevelet írsz, például arról, hogy láttad őt egy patikában viagrát venni. Ha nő, mesélj arról, hogy az utcán idegeneket szólít le, és szexet ajánl nekik. A legjobb, ha azt terjeszted, hogy lefeküdtél vele, és nagyon vacak volt. Így ugyan te is rossz színben tünteted fel magad, de kit érdekel az a sok seggfej?

Sétálj be az irodába papucsban, fürdőruhában, szalmakalappal a fejeden. Ha a főnök rémülten kérdőre von,mondd meg neki, hogy a vacak fizetésedből nem tellik arra, hogy a tengerpartra menj, ezért az irodában vakációzol.

Tegyél hashajtót a közös kávéba! No comment...

Hívogasd a barátaidat munkaidőben, és beszélj ordítva. Lehetőleg arról, hogy egy csomó imbecillis marha között dolgozol. A melletted ülő kollégád pedig valószínűleg csak hetente egyszer vált alsót.

Jelentsd beteget, a következő napon pedig jelenj meg vadonat új hajszínnel. Ílehetőleg kékkel, hogy mindenki észrevegye. Aztán meséld el, milyen szuper napod volt a fodrásznál, és hogy utána milyen jót shoppingoltál.

Ne zárd el a konyha csapot. De még mielőtt megnyitod, tekerj le jó sok papírtörlőt, és tömd a lefolyóba.

Ne menj be dolgozni. Legalább egy hétig. Ne telefonálj, ne üzenj. Ha visszatérsz, mesélj arról, hogy egy régi, az előző munkahelyeden elkövetett rágalmazási ügy miatt kellett börtönbe vonulnod.

Lopj! Bármit, ami akezed ügyébe kerül, de minél nagyobb, annál jobb. Fogj egy számítógépet, vagy egy fénymásolót. Pakold fel egykiskocsora, és told kifelé,mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Ha a recepciós megállít, mondd meg neki, hogy drogra kell a pénz.

Eldőlt. A világ legmenőbb állásáért folytatott küzdelemben Barck Obama lett a győztes! Az Ovális Iroda ugyan már foglalt, más állás azonban még akadhat. A bussinesinsider rögtön megírta azt is, mit érdemes hasznosítani az elnökválasztási kampány elemeiből a munkakeresőknek.

Rázz kezet, simogass gyerekbuksit! (Na, nem szó szerint!)

Az elnökjelöltek az elmúlt hónapokban végigturnézták az Egyesült Államokat. Kisvárosokban jártak, beszélgettek, hétköznapi emberekkel találkoztak, együttérzően meghallgatták a problémáikat. Nyilván, egy álláskeresőnek ennyit nem kell utaznia. A kapcsolatépítés viszont fontos. Otthon, a kanapén búslakodva pedig ez nem megy. Keress eseményeket, ahol olyan emberekkel találkozhatsz, akik segíthetnek. Igyekezz jó benyomást kelteni, felfrissíteni a régi kapcsolatokat, illetve újakat kialakítani. Csatlakozz online közösségekhez, és legyél aktív. A legjobb lehetőségek a személyes kapcsolatokon keresztül bukkanhatnak fel.

Készíts saját kampányhirdetést!

Sok volt már a reklámokból? Lehet. De ezek a hirdetések segítettek abban, hogy a versenyzők folyamatosan szemelőtt legyenek, és abban, hogy a kulcsüzenetek mindenkihez eljussanak. Készíts saját kampányvideót, és töltsd fel a közösségi profilodra. A video CV egyre nagyobb divat. Azért jó, ha van mellete egy írott változat is.

Szerezz támogatókat a közösségi oldalakon!

Az idei elnökválasztási kampány legfontosabb terepe a közösségi háló volt. A kampány utolsó két hetében Obama stábja naponta 614-szer posztolt a Facebookon, és 29-szer tweetelt. Romney is belehúzott: közösségi oldalakon közzétett üzeneteinek negyede a gazdaság állapotáról, illetve az általa tervezett megoldási javaslatokról szólt.

Légy aktív te is! De vigyázz,mielőtt entert nyomsz. Egy rossz poszt rombadöntheti, amit eddig felépítettél. A közösségi média alkalmas terep a személyes brand felépítésére. Ráadásul a munkaadók 92%-a ellenőrzi a jelentkezőket a Facebookon is.