Fiatal és vékony. Ilyen egy ideális modell. Vagy – legyünk reálisak – sovány, olykor kórosan, és gyerek, akár 14-16 éves. Ők vonulnak a kifutókon, ők szerepelnek a magazinok címlapjain. Pedig a divatipar által megcélzott fogyasztók aligha a hozzájuk hasonló lányok. A divat ugyanis pénzbe kerül, vagyis leginkább a 30 és 65 közötti, aktív, sikeres nők tudják megfizetni. Ha nem a nagy márkákról beszélünk, hanem a hétköznapi öltözködésről, szintén nem csak a tinilányok a célcsoport.
Mióta Éva beleharapott abba a bizonyos almába, öltözködünk, bölcsőtől a sírig. És hát nem mindegy, hogy mibe. Mindenki szeretné csinos és szép lenni, az egészséges hiúság mindannyiunkban él. A reklámokon kívül az többnyire üzletek kínálata is azt sugallja, csak a fiatal és sovány lehet divatos. Valóban elegáns, nem kihívó, de csinos és divatos, esetleg nagyobb méretű ruhát beszerezni komoly utánajárást igényel.
Néhány évvel ezelőtt tele volt a sajtó az úgynevezett „plus size modell” jelenséggel, vagyis megjelentek a magazinokban az xs-nél nagyobb méretet hordó hölgyek is. Igaz, sokkal többet írtak róluk, mint amennyit valóban szerepeltek. Nem vették át a főszerepet sem a kifutókon, sem az újságok címlapján, inkább valamiféle kuriózumként mutogatták őket, nahát, lehet valaki csinos, szexi, divatos akkor is, ha van rajta pár kiló plusz!
Sajnos, ugyanez a helyzet a legújabb trendekkel is. Igaz ugyan, hogy a világ ámul egy-egy senior modell szépségén, egyre többször kerülnek hatvanas, vagy akár hetvenes sztárok a címlapokra, a divatipar szempontjából ők is csak amolyan fura kivételnek, érdekességnek számítanak. Arról nem is beszélve, hogy – az egyébként valóban gyönyörű – idősebb dívák kapcsán a többségben azonnal megszólal a belső hang: nekik könnyű, pénz, paripa fegyver rendelkezésükre áll, hogy megőrizzék szépségüket, fiatalos külsejüket.
A divatfogyasztók többsége, lássuk be, semmilyen szempontból nem hasonlít a modellekre. Nem csontsovány, és bizony, néhány, vagy akár több évtizeddel túl van már a tinédzser koron. Akkor miért is ők szerepelnek a reklámokban? Annyira hülyék lennének a divatipar alakítói, hogy nem látják ezt a különbséget a modellek és a fogyasztók között? Aligha! Ha csupán arról lenne szó, hogy több terméket akarnak eladni, a kirakatbabáknak már régen legalább három karja lenne, így egyszerre több méregdrága táskát lehetne rájuk aggatni. Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe! Még jó. Az abszurd ötlettel ugyanis biztosan nem fogynának jobban a táskák. Senki nem érezné ugyanis kellemetlenül magát attól, hogy nem hasonlít a trendin felöltöztetett bábura. Attól viszont, hogy már nem vagyunk fiatalok, hogy itt-ott akad néhány fölösleges kiló, hogy az évek során átalakul a testünk, akár bevalljuk, akár nem, szenvedünk. A divatipar csak erre játszik rá. Kihasználja az öregedéstől, elmúlástól való félelmeinket. Arra játszik, hogy elhisszük: egy ruhadarab, egy táska, egy parfüm minket is újra hamvassá, fiatallá tesz, visszarepít az időben.
Tény, hogy a divatiparban vannak túlkapások. A táplálkozási zavarokkal küzdő gyereklányok idealizálása ezek közé tartozik. De hiába bukkannak fel időnként, amúgy szimpatikus trendek, amelyek az ideálisnak kikiáltottól korban és méretben eltérő nőket favorizálják, a divatban a fiatalság és a szépség örökre összekapcsolódik, és erről nem csak a reklámguruk tehetnek.
De akkor mit tehet egy nő negyven, ötven vagy hatvan fölött? Egyet biztos ne tegyél! Ne hagyd el magad, ne legyints, hogy úgysem hasonlíthatok már a címlapsztárokra. Százszor leírták, de nincs jobb tanács! Fogadd el magad! Örülj egy új frizurának, egy csinos ruhának, egy pár új cipőnek. A reklámokat meg fogadd fenntartással. Az álomvilág, nem a valóság. Gondolj arra, hogy bár királylány már nem leszel, királynő még lehetsz!