Ha már úgyis annyit lógunk a közösségi oldalakon, miért ne kereshetnénk munkát is ugyanott? Az egyik nemzetközi állásközvetítő felméréséből kiderül: hamarosan nagyot lendülhet a forgalma a szakmai kapcsolatok építésére kitalált webkettes szájtoknak. Még egyszer gondoljuk meg, milyen képeket, vicces videókat, avagy pikírt megjegyzéseket osztunk meg a hálón!

Legalábbis használjunk külön oldalakat, azokból is lehetőleg minél szegmentáltabbat, hogy minimalizáljuk a magán- és szakmai életünk összekülönbözésének az esélyét. Amúgy nyugodtan időzzünk sokat közösségi helyeken, ha épp úgy hozta a sors, ugyanis az előbb említett speciális oldalakon akkor is töméntelen hasznos információhoz jutunk, ha nem sikerül azonnal bevonzani egy kellően remek ajánlatot – sőt, minél tovább sündörgünk a piacon, annál dörzsöltebbek lehetünk a következő tárgyaláson!

Itt élned, itt állnod kell

De nézzük a felmérés egyéb konklúzióit. A Randstad Workmonitor nemzetközi kutatásának adatai alapján a magyar munkavállalók nagy többsége, 75 százaléka van jelen a közösségi oldalakon, közel 15 százalékuk pedig már ezeket a felületeket, illetve szolgáltatásokat használja elsődlegesen munkakeresésre. Kiderült az is: bár a közösségimédia-használat még elsősorban magáncélú, ugyanakkor a portálokon található információk egyre jobban befolyásolják az álláskeresést.

A megkérdezettek többsége például nem jelentkezne egy olyan cég álláshirdetésére, amelyről kedvezőtlen híreket olvasott a közösségi oldalakon. Ez persze fordítva is igaz: a cégek már egy ideje alapból utánanéznek az álláskeresőnek, nem is feltétlenül azért, hogy visszaéljenek a talált adatokkal, sokkal inkább azért, hogy kiderítsék, leendő alkalmazottjukról mely információk publikusak, ami képet ad arról is, hogyan viszonyul a virtuális környezetéhez.

Jönni fog, ha lőni kell

A felmérésben részt vevők 71 százaléka ugyan tudja, hogy a profilját a munkaadók is megnézhetik, ennek ellenére elsősorban személyes és nem szakmai információkat osztanak meg, adatlapjukat is ennek megfelelően alakítják ki. Ez azonban részben annak a következménye, hogy Magyarországon még sokkal nagyobb az általános portálok látogatottsága, ahol az ismerősökkel való kapcsolattartásra helyezzük a hangsúlyt.

Az iWiW-nek 4,5, a Facebooknak mintegy 2,5 millió regisztrált tagja van, míg a kimondottan szakmai kapcsolatépítést szolgáló LinkedInen nagyjából 130 000 magyar munkavállaló regisztrált. Mindeközben persze azt se felejtsük el, hogy az álláskereső portálok időközben maguk is egyre inkább a „közösségiesednek”, egyrészt válaszolva a kor kihívásaira, másrészt minden újabb felkapott platformra felköltözve, egyenesen a tömegek után.

A Randstad munkaerő-közvetítéssel foglalkozó munkatársai is jelen vannak már egy ideje a közösségi oldalakon, ahol többek között üzleti csoportokat hoznak létre a szakmai tudás megosztása végett. Így olyan tehetségeket is felfedezhetnek, akikhez a hagyományos csatornákon csak nehezen jutnának el.

A nagy világon

A Randstad kutatása szerint világszerte növekszik a közösségi portálok és a munka kapcsolatának jelentősége. Különösen a sok fiatal dolgozóval rendelkező államokban domináns ezeken a csatornákon a munkavállalói szerep. Indiában például a megkérdezettek 60 százaléka a kollégáival is Twitteren tartja a kapcsolatot, és 79 százalékuknak származott már üzleti előnye a közösségi média használatából.

Számunkra a lengyel adatok lehetnek a legérdekesebbek, a kutatás szerint Közép-Európában ugyanis ők aknázzák ki legjobban a Facebook, a Twitter vagy a LinkedIn lehetőségeit. Lengyelországban például 36 százalék bízik abban, hogy pusztán a közösségi média segítségével is találna állást.

Újabb területet változtatnak meg tehát a virtuális közösségi oldalak, a munka világát, ahol hasonló forradalom zajlik, mint a despotikusan irányított országokban, és ahol ismét elsüthető az az amerikai szlogen, mely szerint bárki feljuthat a csúcsra, ha elég jó „talent” hozzá – és ha ezt a róla megosztott információk is visszatükrözik.