Vagyis jelentős többségük szenved, és úgy érzi, nem tud megfelelni egyszerre két helyen. A háborgó lelkiismeret lecsillapítására a „listaírós” technikát javasolják a szakértők. Vagyis, felsorolást kell szerkeszteni arról, miért is dolgozik egy nő. Alapvetően pénzért. Biztos vagyok benne, hogy szinte minden hazai lista így kezdődne. De persze nem csak azért. Hogy ne kopjon el a tudása, a tehetsége. Hogy legyenek felnőtt emberi kapcsolatai. Az „önmegvalósításért”, jelentsen ez a százszor elkoptatott szó bármit. Az önállóság, hasznosság érzéséért. Vagyis csupa olyan dologért, ami a boldog és kiegyensúlyozott élethez fontos. Még akkor is, ha mindennél százszor fontosabb a gyerek.

Lehet, hogy Amerika messze van, de úgy tűnik, az emberek mindenhol egyformán működnek. A legtöbb dolgozó anyát ugyanis a nem dolgozó anyatársak, illetve saját szüleik, anyósaik kergetik stresszbe.

„Bezzeg, én az egész fiatalságomat rád áldoztam!” „Bezzeg én mindennap főzök a gyerekeknek, nem esznek menzás vacakot!” Egy-egy ilyen beszólás igencsak komoly lelkiismeret furdalást okoz.

Az idősebb korosztálynak csak annyit: változik a világ. A szomszédasszonyoknak meg… Mi a jobb egy gyereknek? Ha minden nap van süti, vagy ha az anyja kiegyensúlyozott, tájékozott, gondolkodó, önálló ember? Bűnt követ el az, aki suli után edzésre küldi a gyerekét, ahelyett, hogy a játszótéren ücsörögne, és más nem dolgozó anyákkal sopánkodna a dolgozó anyák felelőtlenségén? Biztos, hogy a gyerekkel töltött idő szempontjából a mennyiség és nem a minőség a fontos?

Persze tudom, az ideális egyensúlyt nehéz megteremteni. De talán könnyebb, ha ilyenkor egy nő arra gondol: a házitündérek titokban szívesen cserélnének vele.