A 30ik másodpercet csak erős idegzetűeknek!
Minden, amit 50 felet tudni érdemes
Most Wanted Top 10. - Célkeresztben A SZAKMUNKÁS
Világszerte háromból egy munkaadónak jelent nehézséget, hogy megfelelő munkaerőt találjon. A Manpower 36 országot érintő kutatása szerint ez az arány 2007 óta nem volt ilyen magas, és a tavaly mért 31%-hoz képest 3 százalékpontos növekedést mutat. A hiányszakmák viszont öt éve nem változtak: technikusokat, értékesítőket és szakmunkásokat a legnehezebb találni. Magyarországon viszont úgy tűnik, ezzel ellentétesek a tendenciák: míg tavaly ilyenkor a megkérdezett munkaadók 30%-a mondta, hogy nehéz betöltenie az üres állásokat, az idén már csak 23%-uk nyilatkozott így. A hazai hiányszakma listát azonban – csakúgy, mint tavaly – most is a szakmunkások vezetik.
A felmérés szerint Japánban van a legnagyobb hiány szakemberekből, itt a munkaadók 80%-a küzd nehézségekkel, amikor alkalmazottat keres. A lista élén van még India és Brazília, illetve a világátlagnál nagyobb mértékben küzd a megfelelő munkaerő hiányával Németország. A legkönnyebb helyzetben pedig a lengyelek vannak, náluk mindössze 4% nyilatkozott úgy, hogy gondot jelent megfelelő munkaerőt találni.
Manpower Éves Tehetség Felmérés szerint a legnehezebben betölthető munkakörök 2011-ben, világszerte:
Technikusok
Értékesítők
Szakmunkások
Mérnökök
Segédmunkások
Cégvezetők
Könyvelők, pénzügyi munkatársak
Informatikusok
Operátorok (gyártósori betanított munkások)
Adminisztratív irodai asszisztens
A legnehezebben betölthető munkakörök 2011-ben Magyarországon:
Szakmunkások
Csoportvezető
Értékesítők
Karbantartók
Gépkezelők
Sofőrök
Szakácsok
Mérnökök
Recepciósok
Technikus
Írtják a T-Mobile-osokat a Telenornál!
Ezt a levélrészletet tegnap küldte a MostWanted egyik olvasója:
"olyan projekten vagyok, amikor általában egész nap a Telenorban vagyok. Onnan nem érek el semmit, így csak esténként tudok segíteni. Ráadásul nekem nem telenoros a telefonom, így gyakorlatilag nem tudok telefonálni, mert ahogy bemegyek az épületükbe megszűnik a T-Mobile térerő. Ha ki is cseng, beszélni már nem tudok, de általában ki sem cseng a telefonom. Így mostanában csak az e-mail a kommunikációs csatornám, de az nem olyan gyors, mint a telefon"
Az elnyomott T-Mobile-osról annyit tudni, hogy informatikus.
Hamarosan jövünk a részletekkel, keressük a Telenorosokat, kíváncsiak vagyunk ara, hogy erre miért van szükség. Arra meg főleg, hogy ez jogilag helytálló-e.
Azt a gyakorlatot ismerjük, hogy telefont bevini TILOS, de azt, hogy egy rendszert a konkurencia elérhetetlenné tesz.... ennek mi az értelme?
„Nem nekem tanulsz, magadnak tanulsz!”
Ha nem tanulsz rendesen, mehetsz utcaseprőnek! Ezt a mondatot szinte mindenki hallotta gyerekkorában, ha becsúszott egy-egy rosszabb jegy. Úgy tűnik, szüleink generációja akkoriban még semmit nem érzett a jövő szeléből.
Ne tanulj rendesen, hátha felvesznek utcaseprőnek! Tulajdonképpen ez lenne a reális, kívánatos szülői magatartás ma, 2011-ben Magyarországon. 120 ezer bruttó: ennyiért toboroz a főváros száz új utcaseprőt. Egy részüket már képzik is. Nem lehet ám csak úgy, mindenféle tapasztalat nélkül a seprűvel lapátra terelni a csikket meg a kutyaszart.
Szóval, nem árt, ha leckeírás helyett gyerekeinkkel inkább ezt gyakoroltatjuk. Hátha, mire felnőnek ez a szakma annyira népszerű lesz, hogy a felvételin referenciasöprést kell bemutatni. A biológia könyvet meg egyenesen dobjuk ki. Még a végén megtetszik neki, és az egészségügybe vágyik.
A pályaorientációt nem árt időben kezdeni!
Ha például ápolónak áll, felsőfokú végzettséggel kb. 80 ezret kereshet. Ez Európában a legalacsonyabb fizetés, amit ápolóknak adnak. Nem akarom túlragozni, mindenki tudja, aki teheti, megy külföldre, ahol tárt karokkal, emberi körülményekkel, és méltó fizetéssel várják. Régebben, amikor ez a tendencia elindult, még azt mondták: a szomszédos országok magyar lakta területeiről jelentős mennyiségben áramlik majd Magyarországra a munkaerő, így az elvándorló orvosokat, nővéreket onnan lehet majd pótolni. Most, úgy tűnik, ott tartunk, hogy ez is csak álomkép. Az ápolókat már Romániában és Ukrajnában is jobban fizetik, mint itthon.
Ráadásul, mint képviselőjük nyilatkozta a Klubrádióban, a helyzetük az utóbbi időben csak romlott: az adórendszer átalakítása miatt 10-20 ezer forinttal kevesebb kerül a fizetési borítékba, mint korábban. Ehhez jön még, hogy a kevesebb pénzért többet kell dolgozni: 40 helyett 44 órát (itt jegyzem meg, hogy a közalkalmazottak munkaidejét Görögországban is éppen most emelték, igaz, ott 37,5-ről 40 órára, le is állt az élet az általános sztrájk miatt), és még a szabadság is csökken.
Úgyhogy most rajtuk a sor, ők mennek utcára, demonstrálni, nem söpörni. Pedig ha jobban belegondolunk, kevesebb stressz, kevesebb felelősség, ugyanannyi pénz…
Mea culpa
A héten castingoltam. No, nem egy filmre, vagy valóságshowra, hanem magára a való világra. Munkatársat keresek. (Kerestem. Már ne jelentkezz, kérlek!)
Volt már így máskor is. Válság ide, egekbe szökő munkanélküliségi mutatók oda, valahogy mégsem ment könnyen. A jelentkezők többnyire földtől elrugaszkodott elvárásokkal indítottak, rá sem kérdeztek, konkrétan mi is lenne a feladat, maga a munka egyáltalán nem érdekelte őket. Jól hangzó titulusokkal dobálóztak, de amikor megkérdeztem, mi is volt a feladatuk a korábbi munkahelyükön valójában, hebegni, habogni kezdtek. Vagy, az egyetem kapuján kilépve, tapasztalatok nélkül, néhány lépcsőfokot lazán átugorva, naivan, kerek szemmel mondtak be olyan összegeket, hogy égnek állt a hajam.
Most viszont valami egészen más történt. Magam sem értem, honnan jött az ötlet (talán onnan, hogy magam is voltam hasonló helyzetben) gyeses anyukákra fókuszáltam.
Őket, (engem, amikor az voltam) a kutya se veszi komolyan. A munkaadók többsége valamiért azt gondolja, hogy ha egy nő szült, a méhlepény mellett az agyát is kitolta magából. És megbízhatatlan. És biztosan mindig beteg a gyereke.
Hát nem! Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy egy gyerek mellett csak tanulhat az ember. Önmagáról, és a világról. A felelősségről. A megbízhatóságról. Ezek olyan fontos dolgok, amelyek mellett eltörpül az óvodai bárányhimlő járvány réme.
Ráadásul, akire nem figyelnek, akit élből elutasítanak a legtöbb helyen, lojálisabb azzal a munkaadóval, aki végül csak hajlandó alkalmazni.
Ezt gondoltam, és most már bizonyítékom is van arra, hogy igazam volt. A Jól-Lét Alapítvány honlapján hirdettem. Ők évek óta foglalkoznak nők munkaerőpiaci reintegrációjával. Segítenek munkát keresni, és az otthon töltött évek alatt megcsappant önbizalmat helyrezökkenteni.
Nagyjából a hirdetésem megjelenése után 20 perccel elkezdtek özönleni az önéletrajzok. Csupa jól képzett, szimpatikus nő. Diplomával (esetenként többel), nyelvtudással, több éves munkatapasztalattal, reális elvárásokkal, és persze egy vagy két gyerekkel. És dolgozni akarnak! Nem egyszerűen munkahelyet keresnek, hanem munkát! Értelmes tevékenységet, hogy bebizonyítsák maguknak, a párjuknak, a világnak – nem érnek kevesebbet attól, hogy gyereket szültek.
Most egészen másért vagyok bajban, mint korábban voltam. Túl jó a felhozatal, túl bőséges a választék. Hely meg csak egy van.
Hölgyeim, csajok, anyatársak! Ezúton kérek bocsánatot mindenkitől, aki végülis nem kapta meg az állást. Mindannyian okosak, klasszak, értékesek vagytok. Ha már segíteni nem tudtam, drukkolok nektek. És nagyon sajnálom. De ez a való világ, ahol csak egyvalaki nyerhet.