Egyetlen régi-új kispostát nyittatott eddig újra az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a következő beindítása előtt még lefolytat egy alapos igényfelmérést. Az biztos, hogy a kistelepülési posták megszokott régi üzemeltetési formájában milliárdos veszteséget termelnének a Magyar Posta számára, amely az üzleti kockázat minimalizálása érdekében a bezárások mellett több száz hivatal működtetését külső vállalkozások kezébe adta. Megjelentek a posta shopok, de egy évig így is az állam fizeti az alkalmazottak bérét.

Az alig több mint 500 lakosú Küngösön augusztus végén nyitott újra a posta. A Balaton-parti település volt az első a kormány programjában. Azt egyelőre nem tudni, mikor és hol jön majd a második. Nyitrai Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára azt mondta, felmérésbe kezdtek, amely arra hivatott, hogy megvizsgálja, egyáltalán hol van igény a kisposták újraindítására. Nyitrai szerint ugyanis ott nincs értelme erőltetni a hivatalok ismételt beüzemelését, ahol megkedvelték és elégedettek is a mobilpostával.

 A küngösiek nem fértek be a megnyitóra

A Magyar Postának a „racionalizálásnak” áldozatul esett küngösi kisposta újraindítása nem jelent különösebben nagy terhet, 4-5 milliós ráfordítást terveznek erre az évre, de ha az összes a faluban, néhány ezer fős városban lévő hivatalt kellene a klasszikus módon üzemeltetni, az komoly ráfizetést okozna a cégnek.

A Posta az elmúlt években kiadáscsökkentési célzattal ki is adta vállalkozásoknak azokat a kisebb településéken működő hivatalait, amelyeket a lakosság létszáma miatt nem zárhatott be. Tavaly év végén egyetlen közbeszerzési eljárásban közel milliárd forintos forgalmi értéken 78 település postai szolgálatóhelyeinek üzemeltetését hirdette meg a cég.

A Magyar Posta legnagyobb partnercége a nyíregyházi székhelyű Szavanna GH Invest egymaga 134 hivatalt vett át az ország több megyéjében. A Szavanna azért tudja a kis forgalom ellenére elkerülni a veszteségeket, mert a szerződése lehetővé teszi, hogy a postai szolgáltatások mellett egy sor kiegészítő tevékenységet végezzenek alkalmazottai. Gonda Barna, a vállalkozás tulajdonosa elmondta, hogy a forgalom növelése érdekében a kozmetikai cikkektől a könyveken át a dvd-kig, számos terméket felvettek a hivatalokban kapható áruk listájára.

Az új vállalkozások beindítása mindezek ellenére nem járt áldozatok nélkül. Gonda Barna szerint átlagosan 30 százalékkal kevesebb alkalmazottat tudnak foglalkoztatni ahhoz, hogy a többi munkahely megmaradhasson, ráadásul az első évben az állam is nyújt bértámogatást. A Szavanna cserében vállalta, hogy újabb egy évig tovább foglalkoztatja postásait.

A kiszervezett hivatalokban elvégezett szolgáltatásokért a Magyar Posta forgalmi jutalékot fizet a vállalkozóknak, ami a hálózat megmaradása mellett jelentős spórolási lehetőséget biztosít az állami vállalatnak.

Gonda Barna szerint a jutalékos megoldás, valamint a települések önkormányzataival történő kooperáció – önkormányzati helyiségek használata, önkormányzati alkalmazottak részmunkaidős foglalkoztatása – olyan üzleti lehetőségeket rejtenek, amelyek akár a mobilpostánál is olcsóbbá teszik a hivatalok fenntartását.

(szöveg: spirk)

Vagy akár egyedül is. Mondjuk aupairnek. Mi is az az aupair? Röviden és tömören bentlakásos bébiszitter. Főleg lány, de mindenképp 30 éven aluli. Én 19 éves voltam, amikor kipróbáltam magamat pótanyukaként és valamiféle háztartási alkalmazottként.  Angliában, persze, mert ha lúd, legyen kövér. 1 év egy egyéves kisfiúval és a családjával. Életem egyik legjobb élménye volt.

Utazás előtt beszereztem minden információt korábbi aupairektől, internetes oldalakról, hogy aztán teljesen felkészülten vághassak neki az útnak. Mondanom se kell, értek meglepetések… Elsőként a nyelvtudásom hiánya. Bármilyen meglepő, és bármennyire imádok beszélni, a középfokú nyelvvizsgám köszönőviszonyban sem volt a valóságos nyelvtudásommal… Egy hónapig kisszótárral a kezemben igyekeztem elsajátítani az angol nyelv rejtelmeit, de legalábbis a hétköznap használt szavakat.

Bár nyelvtudásom nem annyira, ambícióim voltak, úgyhogy gondoltam, beiratkozom az itthoni szakomnak megfelelő suliba, ahol nyilvánvalóan csak angolul folyt a tanítás. Szerencsémre, mivel ezen az órán sokkal többet tanultam a nyelvről, és a nyelvet, mert kénytelen voltam megérteni, ha haladni akartam.

A tanulás mellett pénzt is akartam keresni (az aupairnek az ellátás mellett heti zsebpénz jár), de az itthoni ismerősök azt mondták, hogy aupairként szinte lehetetlen félretenni. Nem baj, mint már említettem, ambícióban nem volt hiány, így neki láttam munkát keresni a hétköznapi dolgaim (gyerekfelügyelet, suli, takarítás) mellé. Bár a kiszemelt pultos állás nem jött össze, ettől függetlenül azt mondom, könnyen ment: 3 családnál takarítottam, és így sikerült pénzt is félretennem.

Nem mondom, hogy ez volt álmaim állása, de rengeteg mindent megtanultam az alatt az egy év alatt, plusz a nyelvtudásom is óriásit fejlődött. Nem mellesleg pedig az önéletrajzban sem mutat rosszul a külföldön töltött egy évem.

Érdekes, hogy manapság mindenki olyan okos ügyes és talpraesett és természetesen ő a legalkalmasabb az adott állásra. Nem is értem, hol voltak eddig ezek az emberek, hogy egyszer csak a babyboom mintájára hirtelen egyszerre árasztják el a 21. századot óriási tudásukkal és egyéniségükkel. Kikről is beszélek? Az éppen középiskolából, vagy felsőoktatásból kikerülő „felnőtt” emberekről, akiknek bár a tojáshéj visszaköszön, anyuci-apuci pénztárcája is gyakran nyílik, mégis azt gondolják, hogy ők már készen vannak, és márpedig tudják a frankót.

Persze, mindenki arról beszél, hogy a mai fiatalok így meg úgy, az oktatási rendszer hibája, ésatöbbi ésatöbbi. És itt válasszuk ketté a dolgokat: az ugyanis, hogy egy fiatal a munkahelyen nem (sem) tud viselkedni, és nincs benne semmiféle alázat sem a munka sem a többiek iránt, sokkal messzebbre vezet, mint egy félresikerült diploma.

Ha már hangoztatjuk, bezzeg az én időmben, akkor azt se felejtsük el, hogy ezeket a mai fiatalokat valakinek fel is kellett nevelni. Kik is voltak azok? És vajon miért is sikerült ez az ügy ennyire félre? Talán csak nem egy korábbi tapasztalat, az ő szüleik, az elnyomó hierarchiában működő előző rendszer hagyatéka a dolog? Persze túl egyszerű és könnyű lenne mindent a szocializmusra fogni. És azzal sem megyünk semmire, ha mindig mindent túlkompenzálunk, és a nagy szigorúságra óriási önérzettel és önbizalommal válaszolunk.

Nem régen voltam egy konferencián, ahol a résztvevő előadók lesújtó véleménnyel voltak a szakmai gyakorlatra jelentkező fiatalokról, akik persze felháborodással vették tudomásul, hogy „hát az ő tudásukkal és képzettségükkel miért kell nekik kávét főzni…” Mire az egyik előadó elmondta, hogy talán éppen ő lehet az, aki a legjobb kávét főzi, és ha ezt mások is észreveszik, talán könnyebben megragadhat az adott cégnél. Persze a hallgató felháborodott, mert nem értette, hogy az ő nagy küszködéssel megszerezett papírja ugyan miért csak arra jogosítja fel, hogy kávét főzzön, ne adj’ isten kapcsolatba kerüljön a többi dolgozóval, beszélgessen pár mondatot a munkatársaival.

Megértem, nehéz belátni azt, hogy ha egy életen keresztül mi vagyunk anyuci kicsi fia-lánya, akkor nehéz ebből a szerepből kitörni. De talán nem kell ahhoz diploma, még talán OKJ-s képzés sem, hogy azt az aprócska tényt belássuk, hogy a mellettünk dolgozó ember is valakinek a kicsi fia-lánya volt, és valaki őt is éppúgy isteníti. Félreértés ne essék, nem az egészséges önbizalomról és önképről beszélek, hanem arról, hogy ma a diákok a felsőoktatásból kikerülve egyből hierarchia tetején kezdenének, és sértve érzik magukat, ha valaki tükröt mutat nekik, mert nem értik a képet. Pedig csak önmagukat látják…

(Két aprócska megjegyzés:

1. Mindenekelőtt tisztelet a kivételnek, a talán létező, kivételt képező szakmáknak.
2. Mielőtt bárki megkövezne, én is a ’mai fiatalok’ generációjának tagja vagyok, talán ezért van a dologról ilyen határozott véleményem…)

Ha George Lucas helyében lennék akkor a Star Wars filmek folytatását nem is a galaktika, hanem a föld bolygó meghódításáról forgatnám. Az ok pedig igen egyszerű.  Manapság talán nincs is nagyobb sztori annál, minthogy a kommunista ideológiával feltüzelt kínai kormány, hogyan is próbál felülkerekedni a kapitalizmus fellegvárán, az Amerikai Egyesült Államokon. 

A kínai gazdasági csoda, ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor nem másnak köszönhető, mint a társadalmi berendezkedésnek. A humán erőforrás fontossága, a világ legnépesebb országában ugyanis új értelmet nyert az elmúlt évtizedekben. Az olcsó munkaerőre azonban nem lehet alapozni hosszú távon, és ezt a Mao nyomában lépdelő kínai vezérkar is felismerte.

Ennek pedig mi más lenne az egyik legújabb bizonyítéka, minthogy tovább kívánják növelni az állami nagyvállatok hatékonyságát, mégpedig külföldi menedzserek segítségével. Az ötlet előtt egyébként le a kalappal. Kína ugyanis azért is jó tanulóként vizsgázik a 20. század végétől, mert más kárából tanul. Józanésszel gondolkodva, miért ne vennék igénybe azokat a vezetői technikákat, amiket a fejlett világban már több száz éve fejlesztenek. De hogy például egy Oxfordon végzett, több nyelvet beszélő, számos munkatapasztalattal rendelkező topmenedzsernek egy ilyen állás lenne álmai munkahelye? Egyáltalán nem biztos, de ezért bizonyára mindenki szeme felcsillan akkor, hogyha egy jüanmilliárdos vagyonnal rendelkező mamutvállalat vezetői székébe ülhet bele. A Kínában munkát vállaló külföldi menedzserek pedig nem járnak rosszul. A HSBC bank idei felmérése szerint az ázsiai országban dogozók átlagosan többet kapnak a nyugat-európai és amerikai javadalmazásnál. Kína a rangsor 10. helyén végzett idén. A lóvénak ugyanakkor komoly ára lehet!

A kínai kormány számára az önéletrajz pontok ugyanis majdhogynem másodlagosak, a legfontosabb feltétel ugyanis nem más, minthogy a vezetők csatlakozzanak a kommunista párthoz. Ez pedig akár a magyar menedzserek számára is jó lehetőséget jelenthet, lévén, hogy hazánk egyetemei, főiskolái évről-évre vállalatirányításban profi szakembereket küldenek a munkaerőpiacra. Az már más kérdés, hogy mennyit is érnek ezek a diplomák. Természetesen nem tisztem értékelni ezt a fajta tudásbázist, de azért elgondolkodtató lehet, hogy miért is áll a béke feneke alatt a hazai kis-, és középvállalkozói szektor teljesítménye.

De visszatérve a kínai misszióhoz, hogyha el tudja viselni azt, hogy egy Mao Ce Tung kép lóg az irodája falán, a vörös lobogó alatt énekli a kínai himnuszt, és olykor a kormány dönt az Önre bízott cég ügyeiben, de a zsebe mindig tele van, akkor hajrá! Nézze meg, hogy mi van a „fal” mögött!

Igazi álommunkának tűnik a manager mintájára átvett angolszász szakma, a coach. Ez a coach nem a focipályán dolgozik, és nem is a távolsági  buszokra vonatkozik a megnevezés. Magyar megfelelője: üzleti tanácsadó.

Ahogy utánanéztem a leírásnak, hogy mi is egy ilyen tanácsadó feladata, és milyen ismeretekkel rendelkezik, hát, őszintén szólva nem estem hasra tőle. Alapkompetenciák - amiben viszont több lehet mint egy hangzatos név: mindezt felsőszinten megvalósítani.

Az Óbudai Egyetem honlapján található leírás szerint:

"A coaching ismeretek: a döntéstámogatás, emberi gondolkodás, konfliktuskezelés és mediáció, humánmenedzsment és szervezetfejlesztés tantárgyak mellett a tananyag részét képezi a vállalati ismeretek, melybe bele tartozik a vállalatvezetés, gazdaságpszichológia, változások támogatása is."

Mint a legtöbb ma hangzatos szakma, ez is mindenbe beleér egy kicsit, hogy aztán "megmondhassa a frankót". A képzés ára minimum 250 ezer forint körül mozog félévenként, a legrövidebb oktatási idő 2 félév. Persze, ha belekalkuláljuk, hogy egy coach akár 100 ezer forintot is elkérhet egy órás tréningért (60 perc!) akkor igazából ez nem egy nagy összeg.

Ami szintén a szakma mellett szól, hogy nem érettségi utáni OKJ-s képzésben kínálja az oktatást, hanem már több éves tapasztalattal, diplomával rendelkező egyének számára. (Ami nagyobb valószínűséggel jelenti azt, hogy a padból kikerülő "diákok" nem egy "sokat érő, gyakorlati központú" oktatási intézmény papírját lobogtatva rohammozzák majd meg a munkaerő-piacot, hogy igenis, ők a legjobbak, és ők kellenek...)

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy itt egy újabb lehetőség Nyugatról azoknak, akik meg tudják ragadni, a többiek meg...