A karrierépítés egyik alapköve a jó ismeretség – ezzel általában mindenki egyetért. Az azonban már nagy kérdés, hogy hogyan találjunk olyan embereket, akik segítségünkre lehetnek életpályánkban. Ilyenkor felszisszennek páran, hogy „de én nem vagyok olyan, nem tudok érdekből ismerkedni”, vagy: „márpedig én nem fogok szívességet kérni”, stb. Pedig ezeket a dolgokat sokkal könnyebb kezelni, ha természetes módon fogjuk fel a kapcsolatépítést: elsőkörben a rokoni szálakat könnyebb felhasználni, aztán ha nyitott az ember, az új munkahelyen már csak rajtunk múlik a kapcsolati tőkénk alakítása. 

Magyarországon a szakmunkások a legkeresettebbek – legalábbis lennének, ha lenne elég belőlük. A Manpower felmérése szerint ugyanis 18 ezer betöltetlen állás van jelenleg, aminek nagy része szakmunkást igényel, ugyanakkor mérnökökből, sofőrökből, és gépkezelőkből is hiány van. Az első tíz hiányszakmába tartoznak még a karbantartók, orvosok, informatikusok, értékesítők, szakácsok és pénzügyi szakemberek is. A legfontosabb azonban nem maga a munkaerő hiánya, sokkal inkább a megfelelő munkavállaló megtalálása. Szintén kiderül ugyanis a felmérésből, hogy hiába a sok betöltetlen hely: a leendő munkavállaló nem hajlandó ingázni, vagy nem tudja/akarja megszokni a multinacionális munkakörnyezetet. Óhatatlanul felmerül a kérdés ilyen esetben: gazdasági válság ide vagy oda, miért nem sikerül a munkaadóknak és a munkavállalóknak megtalálni egymást?

A legfontosabb szempont úgy tűnik a cégek részéről nem is a szaktudás (persze a speciális területek kivételek) hanem a dolgozni (nem) akarás, amit ezek szerint kevés cég talál meg a jelentkezőkben. Ezt látja problémának Dr. Ábrahám László is, a National Instruments magyarországi leányvállalatának, az NI Hungary Kft. ügyvezető igazgatója. Tudjon gondolkodni, akarjon dolgozni, legyen csapatjátékos és legyen őszinte – ezek a legfontosabb elvárások egy új munkatárssal szemben az igazgató szerint. Ha valaki ezeknek a szempontoknak megfelel, egyes munkakörökbe azonnal felvesszük, aztán a szakmára majd megtanítjuk mi.

A legtöbb megkérdezett cégvezető szerint a probléma az oktatási rendszerben van, a motiváció, a probléma megoldó képesség elvesztése ugyanis mostanra egyre inkább dominál a különböző szektorokban. 

Külföldi összehasonlításban, ebben az esetben is a jól ismert „nyugat-kliséhez” nyúlhatunk, ugyanis Írország, az Egyesült Királyság, Norvégia, az Egyesült Államok és Spanyolország azok az országok, amelyeket legkevésbé sújt a „tehetség-hiány”.

Egy munkaerőpiaci előrejelzés szerint optimizmus uralja a hangulatot nálunk, annak ellenére is, hogy a mostani IMF tárgyalás kimenete és esetleg más, hasonlóan negatív hírek „pánik hangulatot” keltve „visszavethetik az esetlegesen végre ’bimbózó’ munkaerő felvételi hajlandóságot. A felmérés szerint ez a hajlandóság ugyan még nagyon kicsi, 7%, de ahhoz, hogy ez tovább erősödjön, kiszámítható, tervezhető gazdasági környezet kell a munkáltatóknak.” - tette hozzá Szekeres Katalin.

Az IMF tárgyalás további hatásaként a forint árfolyam mozgása a különböző iparágakat visszásan érinti: a nagy gyártóvállalatok, illetve multinacionális cégek számára (akik euróban határozzák meg áraikat), pozitív. Ez természetesen a munkaerőpiaci viszonyokra is hatással van, leginkább az üzleti szolgáltatások, mint például a szoftvergyártó cégek érezhetik a magas árfolyam áldásos hatását.

Mindeközben a turizmust, mint iparágat ugyanakkor összetettebben láttatja a gazdaság alakulása: míg a külföldi ágra negatív hatással van a forint magas árfolyama, addig a belföldi utazásokat, ezáltal pedig a munkaerő piaci – főleg idénymunka – alakulást inkább fellendíti.

Összességében azonban fellélegezhetnek a munkavállalók a marketing menedzser szerint: az elmúlt egy év, és az előrejelzések alapján ugyanis az látható, hogy további elbocsátásokat nem terveznek a cégek, a kedvezőtlen hírek inkább csak a munkaerő felvételt lassítják. Egyéves összehasonlításban pedig kifejezetten optimistán szemlélhetjük az adatokat: „Napi gyakorlatban tapasztaljuk, hogy több a munkaerő felvétel, mint tavaly. Persze a nyári szezon általában nem kedvez a felvételeknek, de ezzel együtt vannak megrendeléseink. A munkaerő-kölcsönzés tekintetében kifejezetten bővülés tapasztalható a válság enyhülésének első jelei óta. Talán ma már azt is megkockáztathatom, hogy lassan a „normál”, saját állományba történő munkaerő-közvetítések terén is több a megrendelés.” – mondta Szekeres Katalin.

A harmadik negyedéves jelentés konkrét számadatait azonban majd csak a későbbi ÁFSZ vagy KSH jelentések szolgáltatják – addig is maradnak a pozitív várakozások.

A Népszabadság egyik nemrég megjelent cikkében a nyugati EU-s országok bevándorlóktól való félelmét járja körül a szerző. Az ENSZ felmérésére hivatkozik, miszerint a „moldovaiak 90%-a hagyná el hazáját a nyugati munkáért”. A kettős állampolgárságot szerzett moldovaiaknak Románia által szabad az út Nyugatra. A brit és német sajtó a hátsó ajtókról beszél, miközben Moldovában az emberek majd’ 30%-a él a szegénységi küszöb alatt.

Ha az egyének oldaláról közelítjük meg a kérdést, a kivándorlók a jobb élet reményében, munkavállalási szándékkal indulnak útnak. Természetesen vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy Nyugaton „kolbászból van a kerítés”, azonban azok az emberek, akiknek célja az ingyenélés, nem fogják megtalálni számításaikat. Ezt nyilván a munkaadók is látják, és hosszabb távon nem fognak alkalmazni olyan munkaerőt, aki nem akar dolgozni. Fontos szempont az is, hogy a szegényebb rétegekből érkező emberek, akik nem a multinacionális vállalatokból érkeznek, általában olyan munkákat találnak, amelyet az ottani lakosok nem, vagy nem szívesen töltenek be.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a feketegazdaság növekedését, azonban mennyire vádolható az a munkavállaló, aki otthon maradt családját akarja támogatni, vagy csak saját életét pályára állítani?

Minden szentnek maga felé hajlik a keze - mondhatnánk, a nyugati országok védik (védenék) magukat a bevándorlókkal szemben, míg a keleti országok próbálják megtalálni útjukat a Nyugat által definiált jólét felé. A vita tehát folytatható a végtelenségig, de eredményesebb lenne, ha a felek nem azt néznék, mit tehetnek egymás ellen, hanem közelítenék az álláspontokat.

A felvételi ponthatárok meghatározása után a felvi.hu oldalán most már egyre több statisztikát olvashatunk majdnem 100%-os feldolgozottság mellett. Az adatokat elemezve könnyen készíthetünk összehasonlítást a Manpower korábbi felmérésével, amiből kiderül, hogy mik ma Magyarországon a legnehezebben betölthető állások. Mint már egy korábbi bejegyzésből kiderül, az első helyet a szakmunkások foglalják el. Természetesen ez a kategória a felsőoktatási jelentkezésnél rögtön kiesik, e probléma orvoslásához tehát abszolút nem járulnak hozzá a főiskolai, egyetemi jelentkezések.

A következő kategória hiányszakmákban a mérnök, ami a jelentkezési arányban is a második helyre került, mintegy 12 ezer jelentkezővel. Ez után ismét kiesik pár szakma, hiszen a sofőr, gépkezelő és karbantartó munkahelyek betöltéséhez szintén nem kell felsőfokú végzettség. Az orvosok és egyéb, nem ápoló egészségügyi személyzet a munkaerő-piaci felmérés szerint a 6. helyen áll, ami a jelentkezők száma alapján is szintén ezt a pozíciót foglalja el. Ez az adat tehát nem mondható túlságosan pozitívnak, hiszen olyan képzési területek előzik meg, mint a bölcsészettudományi, társadalomtudományi vagy jogi- és igazgatási ágak.

Az informatikusok pozíciója szintén megegyezik a két eredményben, a 7. helyen áll ez a szakma. A lista további részében az értékesítők, szakácsok találhatók, a 10. legnehezebben betölthető munkakörhöz (könyvelő, pénzügyi munkatársak) pedig ismét felsőfokú képzettség szükséges. Mint az a statisztikákból kiderül, a gazdaságtudományi területre jelentkeztek legtöbben, (több mint 16 ezren), ezen belül is turizmus-vendéglátás és gazdálkodási és menedzsment szakra.

Az adatok összehasonlításából nyilván nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni, hiszen figyelembe kell venni azt, hogy a hiányszakmák mostaniak, a jelentkezésekből viszont legkorábban pár év múlva lehet piacképes(?) bizonyítvány. Az azonban elgondolkodtató, hogy a bölcsészet- és társadalomtudományi ág összesen mintegy 15 ezer embert vonz továbbtanulási pályára…