Japánban kötelező kivenni a szabadságot. Ott az egyébként "sztahanovista" munkavállalókat a főnök küldi el, és nem csak szabira, hanem Európától, Amerikáig világgá. Akiket Pesten láttok és aktívan fotóznak, azoknak a jó része nem önszántából, hanem vezényszóra pihen. Nem ez a helyzet az európaiakkal. Egy brit felmérés szerint a dolgozók csak 63 % tervezi, hogy szabadságra megy, de a 48% nem utazik sehová, otthon marad. Pedig a szabadság nem csak a munkavállalóknak, hanem a cégeknek is megéri.

 A válság óta tendencia, vagy inkább tendencia volt, hogy az emberek inkább nem veszik ki a nekik járó fizetett szabadságot azért, mert félnek, hogy utána kirúgják őket. A helyzet Európában változott. Egy brit felmérés szerint akinek jár, azoknak a nagy többsége nyáron elhasználja szabadsága kétharmadát. A fiatalok azonban továbbra is óvatosak, a megkérdezett16-24 éves korosztály mindössze 12 százaléka olyan bátor, hogy a neki járó összes szabadnapot nyáron vegye ki. 

A szabadságok felhsználása egyébként sokat elárúl egy cégről és a cégvezetépsről is. Ahol engedik, vagy már-már küldik az embereket pihenni, ott azzal számolnak, hogy a felfrissült ember jobban teljesít, vagyis jobban termel. Egyébként ezt eddig minden valamire való kutatás bebizonyította.

Azt a céget pedig ott kell hagyni, ahonnan nem lehet elmenni nyaralni.

Egy másik kutatás meg azt nézte, hogy a szabadságuk alatt hányan dolgoznak. Megint csak a britek mondják, hogy szoktak, 44 százalékuk igennel válaszolt.

És még két adat a szorongó európai nyaralókról. 17 százalékuk naponta megnézi az e-mailjeit, 8 százalék pedig rendszeresen visszahallgatja a hangüzeneteket is.

NA DE MOST TESSÉK ELMENNI PIHENNI!

Kedves Kollégák,

elnézést a zavarásért, látszólag talán magánügyről van szó, de mindnyájunkat érint.

Hétfő délután rosszul lettem. Nem kicsit. Hirtelen fölszökött a lázam, kirázott a hideg, kivert a víz, elment a hangom, rohadtul fájt a fejem és az összes ízületem a nyakamtól a térdemig, és iszonyatos gyengeség tört rám.

Semmi kétségem, hogy a légkondi okozta.

Tény, hogy túlérzékeny vagyok a hűtésre, néhány évvel ezelőtt ugyanez történt velem egy Zágráb-Budapest vonatúton, ahol nem lehetett szabályozni a légkondit a vagonban. Akkor két hétig kellett feküdnöm utána. Amerikában is sokszor meggyűlt a bajom az AC-vel, ott köztudomásúlag eszetlenül használják.

Szerencsére most elég gyorsan be tudtam fejezni a munkát, és elmenekülhettem. De így is kétszer majdnem összeestem hazafelé, tényleg pocsék volt, nem ragozom.

Azóta egy ájult alvás és 1000 mg paracetamol hatására kicsit jobban vagyok, de még mindig nagyon gyengén, és a fejem is hasogat. Nem tudom, mennyire jövök helyre reggelig, de annyira rémisztő élmény volt, hogy kedden biztosan nem merek beülni egy kilencórás beosztásra (16-01).

Nem tudom, mi a megoldás. Az nyilván nem, hogy mindenki megfőjön bent, amikor 40°C van. De az sem, hogy a következő beosztásomban tüdőgyulladást kapjak. Úgy hallom, van még néhány kolléga/kolléganő, aki érzékeny az ilyesmire – előfordulhat, hogy egyszerre hárman-négyen is kidőlünk, ami a nyári szabadságolások idején senkinek sem hiányozna.

A kitisztítatlan légkondi csúnya betegségek (nehezen gyógyuló légúti fertőzések, antibiotikum-rezisztens tüdőgyulladás stb.) melegágya; előbb-utóbb az is sorra kerülhet, aki egyelőre panaszmentes. Hosszabb távon pedig mindenkinek ízületi bántalmat okoz a túlhűtés, annak is, aki most még legszívesebben letekerné 10°C-ra, miközben rövidnadrágban és/vagy ujjatlan trikóban ül alatta.

Egyébként az éjszakás műszakjaim alatt azt tapasztaltam, hogy csak részlegesen állítható a berendezés, teljesen kikapcsolnom olyankor sem sikerült, amikor egyedül voltam bent.

Ez komoly, közös probléma. Azt hiszem, most kiveszek pár nap betegszabadságot, de ez nem igazi megoldás. Mit gondoltok, mi legyen?

PS. Kérem szépen, a fentieket ne vegyétek hisztinek. Éppen egy éve dolgozom az .......nál, és eddig egyetlen napot sem mulasztottam betegség miatt, sőt már szinte mindenkit helyettesítettem, aki ágynak esett.  És higgyétek el, tényleg kib***ott szarul voltam, nem kívánom senkinek.

Nem vitás, ezekben a napokban szerencsések azok, akik légkondicionált irodákban dolgoznak. Vagy mégsem? Míg az egyik kollegina vastag kardigánban didereg, szomszédja a homlokáról törölgeti az izzadságot. Így sem, jó, meg úgy sem jó. Az, hogy egy adott hőmérsékletet hogyan érzékelünk, sokmindentől függ. Ruházattól, testalkattól megszokástól.

A nagy irodaházak légkondi rendszerét viszont többnyire úgy tervezik, hogy azok egy átlagnak feleljenek meg. Vagyis a hűtés központilag irányított, a gombot egy ember nyomja, a cél pedig az, hogy a lehető legkevesebben panaszkodjanak.

Az ideális hőmérséklet valahol 22 és 26 fok között lenne.Az átlagosnál fázósabb, vagy éppen a meleget nehezebben tűrő kollégák így rosszul járnak. A statisztikák szerint leginkább a nők azok, akik panaszkodnak a hideg miatt. Ez nem hiszti! (Vagy az, de oka van.) A nők alkatilag kevésbé bírják a hideget, általában az öltözékük is olyan, hogy kevesebbet takar – a diszkrét szoknya is szabadon hagyja a lábat, egy könnyű nyári blúzból is kilátszik a kar, ha a dekoltázs megfelel a konzervatív dresszkódnak, akkor is mélyebb, mint a férfiaknál.

Egyes felmérések szerint egyébként a panaszkodóknak igazuk van: a legtöbb irodát valóban néhány fokkal hűvösebbre hűtik, mint az ideális lenne. A hűtőrendszereket ugyanis sokszor előre programozzák – a programok viszont a terület 100%-os kihasználtságát veszik alapul. Vagyis azt, hogy a dolgozók maguk is fűtik a teret. Ha éppen többen vannak szabin – ami nyáron gyakran megesik – az iroda az elvártnál hidegebb lehet.

KUTATÁS!!!

Ha pedig fázunk, a munka sem megy úgy, mint kellene. Kutatások bizonyítják, hogy ha az ideális hőmérsékletnél néhány fokkal több van, a teljesítmény nem romlik olyan nagy arányban, mint amikor kevesebb. Amerikai kutatók irodai dolgozók hatékonyságát tesztelték, és kiderült , hogy harminc fokos hőmérsékletben kétszer olyan gyorsan gépelnek, mint 20 fokon, ráadásul jóval kevesebb hibával. Ezzel együtt most egy kicsit irigylem a húsz fokon gépelő tesztalanyokat.

Júliustól kötelező a rugalmas foglalkoztatás az Egyesült Királyságban. Ez azt jelenti, hogy nem a munkaadó dönti el, hogy biztosít-e lehetőséget a rugalmas munkavégzésre, hanem egy törvény biztosítja azt. Mindenki élhet vele, aki gyermeket nevel vagy éppen idős szüleiről gondoskodik. A javaslat mindenképpen jó sőt... készült egy kutatás nemrég, amiből kiderült, hogy a brittek fele már így dolgozik, de sokan félnek a lehetőségtől.

A Glassdoor 2014 UK Flexible Working Survey  szerint minden ötödik alkalmazott (17%) azt tervezi, hogy megkeresi a főnökét és kéri, hogy ő is had dolgozzon ilyen módon, a legnépszerűbb a 16-24 éves korosztály körében (24%).

Érdekesség ugyanakkor, hogy a megkérdezettek fele már most is valamilyen rugalmas foglalkoztatási körbe tartozó alkalmazási formában dolgozik. Ez a szám a 16-24 évesek körében meghaladja a 68%-ot, és az 55 évesnél idősebb korosztályban is majdnem eléri a 60%ot. A nők körében népszerűbb (56%) mint a férfiaknál (45%).

Mindezek után érdekes az is, hogy akik viszont nem kérnek a rugalmas foglalkoztatásból, azok mirt döntenek így. Nyolc százalék válaszolta azt, hogy félnek attól, hogy rossz fényt vetne rájuk, ha kérnék a rugalmas foglalkoztatást, másik 8% pedig fél, hogy az állását is elveszítheti, míg 6% - jobbára a fiatalabbak - egészen egyszerűen lusták, vagy ahogy a kérdőíven volt, nem akarják ilyen kérdéssel a főnöküket bosszantani.A rugalmas foglalkoztatás egyébként van akinél nem működik. Egy korábbi cikkünkben pont ilyen eseteket szedtünk össze.

Munkát találni nem könnyű, nyári munkát pedig talán még nehezebb. Főként akkor, ha valaki olyasmit keres, ami igazán érdekli, és passzol a karrier terveibe. Sebaj! Pár hetet ki lehet bírni bárhol. A legnagyobbak is kibírták.

Beyonce anyukájának például fodrászata volt, így a későbbi világsztár nyarait hajsöprögetéssel töltötte.

Orlando Bloom 13 évesen egy lőtéren dolgozott. Ő kezelte azt a szerkezetet, amely az agyaggalambokat repíti ki, hogy aztán a sportlövők kedvükre puffogtathassák őket.

Mick Jagger tiniként fagyit árult, egy nyarat pedig portásként dolgozott végig egy pszichiátrián.

Colin Powell, az USA egykori külügyminisztere egy gyerekbútor boltban dolgozott Bronxban.

Warren Buffet a nagyapja pékségében dolgozott a szünidőkben.

Amy Adams szinésznő Hooters lányként kereste meg az első kocsijának árát.

Ozzy Osbourne nyári munkája azért valamennyire sejteni engedte a jövőt: ő egy vágóhídon dolgozott.

Az Oscar díjas Matthew McConaughey fiatal korában egy évet töltött Ausztráliában. Sokféle munkát elvállat, hogy eltartsa magát. A többi között csirketrágyát is lapátolt.