Minden második nő azt érzi, ha lenne önbizalma, akkor a karrierje is jobban alakulna.

2000 nőt kérdeztem meg brit tudósok - nem azok a brit tudósok, akikre sokan hivatkoznak :) - és a válaszadók 92 % azt mondta, hogy szoronganak, kritikus helyzetben lefagynak. 24% szerint már rég előrébb járnának, ha ez nem lenne.

A brit kormány női egyenjogúságért felelős minisztere azt mondja, hogy a kabinet igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a nők egyenlőnek érezzék magukat, de bizony ezért a nőknek is tenniük kell valamit.

Az önbizalom hiánya valóban sok nőt gátol abban, hogy sikeresebb legyen a munkájában a munkahelyén  -mondta Jo Swinson - ezért a brit kormány például támogatja a nőket abban, hogy felépítsék saját vállalkozásukat, amiben önállóak lehetnek. Azok akik keményen dolgoznak azon, hogy megteremtsék saját egzisztenciájukat, sokkal magabiztosabbak lesznek.

Amanda Bolt, a BoardroomMum ügyvezetője szerint a cégeknek több energiát és pénzt kellene szánniuk a női munkatársak coaching-jára, tréningjére.

A munkahelyi kultúra is jelentős hatással van a nők karrier-esélyeire, mondja Sarah Graham a The Feminist Times újságírója. Szerinte nem mindegy, hogy mennyire ösztönző a közeg, vagy éppen csak a hajtásról szól. A probléma gyakran abból fakad, hogy a legtöbb cég tulajdonosa, vezetője férfi, így aztán a nőknek 2szer annyit kell dolgozniuk, hogy bizonyítsanak.

Ugyanakkor a kutatás rávilágít arra is, hogy a legtöbb nő nem képes a sarkára állni, ha a karrierjéről van szó, vagy például fizetés emelést szeretne. Ebben a férfiak nagyobb százaléka jobb. A nők meglátnak egy álláshirdetést és az első gondolatuk az, hogy minek nem felelnek meg. Ha találnak egy-két ilyet, már fel sem hívják a céget.

A női önbizalomhiány hátterében a leggyakrabban a külső megjelenés van, a megkérdezettek fele legalábbis ezt állítja.

A kutatás egy másik érdekes megállapítása, hogy az állásinterjú szituációban a legtöbbet az számít, ki mennyire jól ápolt. Egy letört köröm például jelezheti azt, hogy valaki lusta, nemtörődöm, mert aki egy "fontos" állásinterjúra így megy el, annak az állásinterjú sem fontos.

A kutatók szerint izgalmas kérdés az is, hogy miként lehet az, hogy a nők jobban teljesítenek az egyetemeken, a vizsgákon, mint a férfiak általában. Aztán amint állásinterjú szituációról van szó, már a férfiak jobbak. Ennek okát a gyerekkorban kell keresni, áll a tanulmányban, ugyanis a megkérdezettek negyede már kamaszkorában is önbizalomhiánytól szenvedett és 10 megkérdezett közül csak egy válaszolta azt, hogy ez a probléma a munkahely keresés időszakában jelent meg az életében.

Kreatív, motivált, felelősségtudó és tapasztalt vagy? Ez mind szép. Csak épp kevés. Hiszen tízből kilenc álláskereső ugyanilyen. Legalábbis az önéletrajza szerint. A LinkedIn felmérése szerint az álláskeresők által leggyakrabban használt kifejezés világszerte a “kreatív”. Ez az a szó, amely a toplistát vezeti az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Svédországban, Hollandiában, Szingapúrban, Ausztráliában és Új Zélandon.

Nagy Britanniában, Dél Afrikában, Szaúd Arábiában és az Egyesült Arab Emirátusokban, valamint Malajziában a “motiváltak” vezetik a listát. A francia és olasz álláskeresők ellenben a legtöbbször “felelősségteljesek”, ami némileg ellentmond a mediterrán temperamentummal kapcsolatos előítéleteknek.

Magyar összesítés egyelőre nem készült, ám vélhetően mifelénk is azt írja le a többség, amiről úgy gondolja, hogy a HR-esek kedvenc szava. Pedig ahhoz kell igazi kreativitás, hogy valakit meggyőzzünk saját kreativitásunkról a kreatív szó ismételgetése nélkül ! :)

Ha nincs munkahelyed, csinálj magadnak! Egyre több amerikai gondolkodik így, és – akinek van spórolt pénze – lép is. Egy vállalkozást beindítani azonban egyáltalán nem egyszerű feladat, főleg, ha az ember évtizedeken keresztül alkalmazottként dolgozott. Ezért népszerű a franchise. A kényszerűségből vállalkozóvá válók ugyanis ebben a rendszerben nem maradnak magukra, oktatást, segítséget, tanácsokat kapnak, hogy sikeresen vegyék a kezdeti akadályokat.

A franchise vállalkozásba kezdők között azok vannak a legtöbben, akik a munkanélküliségi listákat is vezetik. Az idősebb korosztály képviselői, akik több évtizednyi munka után ötven fölött kerültek utcára, és esélyük sincs arra, hogy jó állást találjanak, és persze a fiatalok, akik éppenhogy kikerültek a főiskoláról, egyetemről. Vagyis az apák és fiaik.

Bár pontos statisztikák nincsenek, a franchise-zal foglalkozó szakemberek szerint korábban az ilyen típusú vállalkozások körülbelül tíz százalékát indították szülők és gyerekek közösen. Az arány azonban az utóbbi években folyamatosan emelkedik, és 10 újonnan induló franchise vállalkozás közül nagyjából négy többgenerációs családi üzlet.

A Times az 59 éves Larry Leonard történetén keresztül mutat be egy tipikus családi franchise vállalkozást. Mr. Leonard csaknem negyven évig dolgozott egy kis acélipari cégnél vezető beosztásban, amikor utcára került. Miután azt mondták neki, hogy a legjobb esetben is legalább nyolc hónap, mire új állást talál, más utat választott. Egy mobiltelefon és tablet szervizelésre szakosodott franchise rendszerbe lépett be öt évvel ezelőtt, és mostanra nyolc üzlete van.  Felesége tartja az ügyfelekkel a kapcsolatot, nagyobbik fia a marketinges, kisebbik a tecnológiához ért, lánya pedig a közösségi médiával foglalkozik. Mivel Mr. Leonard hosszú távon gondolkodik, és a haszon nagy részét a vállalkozás fejlesztésére, újabb és újabb üzletek nyitására költi, azt mondja, havi szinten még nem visz annyit haza, mint korábbi állásában. Viszont legalább a családját biztonságban tudja.

A franchise persze nem mindenki számára járható út. A tapasztalatot, a segítséget, a biztos hátteret ugyanis meg kell fizetni. Az árak meglehetősen széles skálán mozognak. Míg egy kisállat felszerelés üzlet nyitásának joga kb. 50 000 dollár, egy jobb étteremlánchoz való csatlakozásért 445 ezret is elkér a franchise jog tulajdonosa.

90 nap! Ennyi időd van, hogy kialakítsd magadról azt a képet amit szeretnél ha új helyen kezdesz dolgozni. Ebben a 90 napban dől el, hogy egyáltalán lesz-e munkát, és ha lesz, akkor ott, hogyan fogod érezni magad. Rajtad múlik, hogy a különböző folyamatokba hogyan tudsz beleilleszkedni. A Rigt Management öt pontban szedte össze a legfontosabbakat, amire érdemes figyelni egy új munkahelyen a kritikus 90 napban!

Alapozd meg a hitelességed: Töreked arra, hogy legyenek személyes kapcsolataid a csapat tagjaival, hogy megismerhessenek. A megbeszéléseken lény aktív, hogy megismerjék a gondolkodásodat. Fontos, hogy tudd kik a véleményvezérek a szervezeten belül. És ha már tudod, ismerkedj össze velük, legyen velük kapcsolatod.

Tartsd kézben a változó helyzetet: Biztosíts a főnöködet arról, hogy bírod a kritikát. Soha nem mondj a képességeidről, tudásodról olyat ami nem igaz, így akár még abban is segíthetnek, hogy képezd magad.

Vedd fel a kapcsolatot a fontosabb ügyfelekkel: Attól függően, hogy mi a szerepet a szervezetben próbáld meg felvenni a kapcsolatot a fontosabb ügyfelekkel, hogy megismerd az igényeiket, hogy aztán jobban ki tudd őket szolgálni.

Ismerd meg a cég belső életét: Ha megérted a szervezet működését, belső kultúráját sokat segíthet abban, hogy elfogadtasd magad és később beilleszkedj az új közösségbe.

Legyen terved erre a 90 napra: A következő 5 kérdést tedd fel a főnöködnek és ezek alapján csinálj egy tervet az első 90 napra, amely szolgálja a Te személyes karrieredet, megfelel a cég elvárásainak.

1. Mit vár tőlem az első 90 napban?
2. Mindezeken túl mit akar megtudni rólam?
3. Milyen tervei vannak a szervezetnek a következő 5 évre és én hogyan illeszkedhetem ebbe?
4. Mire mondaná, hogy ez egy kellemes pozitív meglepetés volt Tőlem?
5. Mit tekintene világszínvonalú teljesítménynek a próbaidőmön??

Végül értékeld az első 90 napodat: Azon túl, hogy a főnöködtől kapsz visszajelzéseket a munkádról, beszélgess a kollégáiddal is, hogy ők mit gondolnak rólad. Keresd azokat alehetőségeket, amikor kötetlenül lehet beszélgetni, mindig mondj igent az ebédmeghívásokra. Ha sikerült kiépítende a bizalmat, számíthatsz arra, hogy őszinte visszajelzéseket kapsz!

A legtöbb karrier tanács arról szól, hogyan jussunk feljebb a ranglétrán. Az általános vélekedés szerint ugyanis a sikeres ember az, akinek a névjegykártyáján valami fontos, vagy annak tűnő titulus szerepel. Talán meglepő, de a californiai Office Team felmérése szerint négy munkavállalóból három egyáltalán nem vágyik előléptetésre.

Ha jobban belegondolunk, érthető. Az orvosok többsége például azért választotta ezt a hivatást, hogy embereket gyógyítson, nem pedig azért, hogy egy szervezetet irányítson, egész nap íróasztal mögött üljön. Jó esetben a tanár is inkább a gyerekeket és a katedrát választja az iroda helyett. Vagyis vannak, akik szeretik a munkájukat, és nem vágynak másra, mint arra, hogy tisztességesen dolgozhassanak. Akadnak szép számmal olyanok is,  akik megelégszenek egy kevésbé izgalmas munkával, cserébe viszont több szabadidőt kapnak, és jut energiájuk arra, ami számukra igazán fontos: családra, hobbira.  Mások egyszerűen tehernek érzik, ha embereket kell irányítaniuk, és a beosztottak munkájáért is felelősséget kell vállalniuk. Ezek mind nagyon is elfogadható, emberi okok. A többség azonban soha nem mondja ki, inkább csendben marad, nehogy a főnök úgy gondolja, hiányzik belőle az ambíció. Akiben nincs ambíció, nem akar előrelépni, rossz munkaerő – tartja az általános vélekedés. Pedig sokan vannak, akik egyszerűen úgy érzik: megtalálták a helyüket, az adott pozícióban tudják – és akarják - a legtöbbet kihozni magukból.  Ugyanakkor a pszichológus arra figyelmeztet: az emberek többsége annyira fél a kudarctól, hogy nem meri magát új szerepben kipróbálni. Ezért az előléptetés kapujában nem árt, ha legalább magunkhoz őszinték vagyunk. Ha nem az tart vissza valakit, hogy tökéletesen elégedett a munkájával, hanem az esetleges bukástól való félelem, biztos, hogy örökké sikertelennek érzi majd magát.