A Coca-Cola még tavaly indította el az igencsak ambiciózusnak tűnő 5by20 névre keresztelt programját, amelynek célja, hogy 2020-ra 5 millió nőt segítsenek vállalkozóvá válni a fejlődő országokban.  A program keretében szervezett konferencián Muhtar Kent, az üdítő óriás elnök vezérigazgatója azt mondta: a program elindításakor őrültnek nézték őket, sokan gondolták, hogy “papírsárkánnyal szeretnék elérni a holdat”.  A számok azonban azt bizonyítják, igazuk lehet. Tavaly óta ugyanis 350 000 kisvállalkozás beindításában vettek részt. A vállalkozók között vannak gyümölcstermesztők, kézművesek, kereskedők és olyanok, akik a palackok újrahasznosításával foglalkoznak. A cég képzésekkel, tréningekkel, pénzügyi tanácsadással és mentori programmal segít nekik.

A program nem csupán a női egyenjogúságról szól, hanem a gazdasági fejlődést is segíti. Güler Sabanci, török vállalkozó a konferencián arról beszélt: Törökországban a népesség 50%-a dolgozik, a dolgozók 70%-a férfi, és csupán 30%-uk nő.  A gazdasági növekedés feltétele, hogy kellő mennyiségű munkaerő álljon rendelkezésre, és mint a számok is mutatják, a tartalékok megvannak – leginkább a nők körében. A fejlődő országokban ráadásul az, hogy egy nő dolgozni kezd, a következő generációk sorsát is meghatározza. Kimutatták ugyanis, hogy a nők keresetüket sokkal inkább költik a családra – a családon belül pedig a lányok iskoláztatására – mint a férfiak. Így látja ezt a nigériai pénzügyminiszter, Dr. Ngozi Okonjo-Iweala is. Szerinte a nők foglalkoztatásába való befektetés, a jövő fejlettebb gazdaságába, képzettebb munkaerejébe való befektetést jelenti.

A globális gazdasági válság leginkább a fiatal korosztály munkavállalási lehetőségeit érintette,  érinti katasztrofálisan. Az Egyesül Államokban 2008 és 2010 között  a 16 és 24 év közötti korosztály foglalkoztatási mutatói zuhantak a legnagyobb mértékben, és a helyzet azóta sem sokat javult. Ma a fiatalok kevesebb mint felének, összesen 45%-ának van munkája, ami 6% ponttal kevesebb, mint 2007 decemberében, a válság kitörésekor.

Ugyanakkor az időseknél éppen fordított a helyzet. Az amerikai nyugdíjasok 18%-a dolgozik, 2% ponttal többen, mint a recessziót megelőző időkben.  A növekedés azonban korábban kezdődött. A nyugdíjasok mostani  foglalkoztatási rátája ugyanis a legmagasabb 1965 óta. Nem csak ez a rekord. Az is, hogy az összes foglalkoztatott között milyen arányban szerepelnek az idősek.  Ez a arány 1956 óta most a legnagyobb. A jelenség a demográfiai és egészségügyi okok mellett ugyancsak a válság számlájára írható. A legtöbben ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy ne dolgozzanak. A munkaerőpiaci szakértők szerint pedig ez a folyamat folytatódik.

Kétségtelen, hogy a világ legjobb állásait az ausztrálok kínálják. Még 2009-ben keltett nagy feltűnést az ausztrál turisztikai hivatal állásajánlata, amelyben sziget gondnokot kerestek. A “gondnok” persze eléggé megtévesztő megjelölés, hiszen a legjobb munkahelyen valójában nyaralni kellett, és a nyaralási élményekről beszámolni az interneten.  Akkor 34 000 jelentkező közül a brit Ben Southallt választották. Most ő reklámozza az idei legjobb munkahelyeket. Igen, egyszerre többet, szám szerint hatot.

A “vadonban kalandozó” feladata, amint a név is elárulja, túrázás Ausztrália legszebb vidékein. A munkaköri leírás szerint meg kell ismerkedni a helyi vadvilággal, néha a csillagos ég alatt kell aludni, és hőlégballonnal repkedni a csodálatos tájak fölött. Ezen túl kötelező naplementét nézni a híres Uluru sziklánál.

Quennsland nemzeti parkjaiba vadőrt keresnek. A feladat: megismerkedni a helyi növény- és állatvilággal, sétálni a tengerparton, és közben ellenőrizni a víz hőmérsékletét.

A dél-ausztráliai Kangaroo szigeten gondnokra mutatkozik nagy igény.  Kenguru figyelés, delfinekkel úszás, koala dajkálás, fókákkal napozás. Kemény munka. Bár, ha belegondolunk, hogy van esély a nagy fehér cápával való találkozásra, kell hozzá némi bátorság is.

Akit a vadvilág helyett inkább a városi dzsungel vonz, menjen fotósnak Melbourne-be. Kávézók, bulik, fesztiválok, koncertek.  Pihenésnek szörfözés és pingvinles.

Az igaz gourmand-oknak a nyugat-ausztráliai  főkóstolói állás lehet a legvonzóbb. A legjobb éttermek után jöhetnek a borászatok és a sörfőzdék.

A főmókamesternek VIP ellátás jár Sydneyben. Fesztiváloznia pedig kötelező. Nem hagyhatja ki a Sydney Fesztivált, a Mardi Grast és persze végig kell néznie a híres újévi tűzijátékot Sydney kikötőjében.

A szerencsés nyertesek mindezért jó fizetést is kapnak. Nem csoda, hogy a hirdetés megjelenését követő első 72 órában 130 000-en jelentkeztek 140 országból.

A HR szakértők folyamatosan látják el jótanácsokkal a munkát keresőket: Hogyan írjunk ütős önéletrajzot? Hogyan viselkedjünk, mit mondjunk, mit viseljünk az állásinterjún? Bár a többség igyekszik lépést tartani az elvárásokkal, a munkanélküliek száma világszerte magas, úgyhogy tuti tipp valószínűleg nincs, kell egy nagy adag szerencse is. Vagy fantázia. A moneytalks-on négy olyan álláskeresőt mutatnak be, aki saját kreativitásának köszönheti, hogy állást kapott.

Hirdesd magad!                               

Egy minnesotai kaszinó elbocsátott alkalmazottja 300 dollárt kockáztatott, és nyert. Egy digitális hirdetőtáblát bérelt ki egy egész napra, ahol saját mosolygós arca mellett megjelent a honlapjának címe, valamint a felhívás: alkalmazz! Megérte a kockázat: az MSNBC beszámolója szerint Bennet Olson most a Laser Design & GKS Services munkatársa.

Add el magad!

Szó szerint így tett David Wood, aki Bristolban volt értékesítő. Többszöri sikertelen próbálkozás után az e-bay-en hirdetett: “Gyakorlott értékesítő eladó. Lelkes, motivált 1965-ös modell.” Bár arról nincs hír, hogy “megvette-e” valaki, a Daily Mail felfigyelt a hirdetésre, és beszámolt róla. Az e-bay hirdetés ingyen volt, a Daily Mail-ban való megjelenés viszont megfizethetetlen publicitást jelent.

A szendvicsember

Még 2008-ban Paul Nawrocki, aki korábban egy játékgyár vezetője volt, öltönyben, nyakkendőben, hirdetőtáblával a nyakában rótta a new york-I utcákat. “Kis híján hajléktalan vagyok. Állást keresek. Nagy tapasztalattal rendelkező manager.” Az áttörés időbe tellett, de Nawrocki úr végül a Fantasma Toys-nál kapott igazgatói állást.

Kövesd az ideális főnököt!

A 28 éves Alec Brownstein a Google-t hívta segítségül. Nem keresgélt, ellenkezőleg. Vásárolt. Hirdetést. Abból indult ki, hogy mindenki rákeres a neten a saját nevére. Így amikor az általa kiválasztott cégek vezetői ezt tették, első találatként Brownstein úr saját magát ajánló hirdetésébe botlottak. Az öt kiválasztott főnökből négy felhívta, kettő pedig állást ajánlott neki.

Legalábbis ezt mutatta ki a Nottingham-i egyetem kutatása. A stresszből adódó konfliktusok minden negyedik munkavállalót érintenek Nagy Britanniában. A stresszre visszavezethető okok miatt 2005 óta negyedével emelkedett a hiányzások száma.

A kutatók szerint az a tény, hogy a dolgozók egyre jobban félnek a munkahelyük elvesztésétől, önmagában nem okolható a romló helyzetért. Azoknál a cégeknél ugyanis, ahol a vezetés próbál tenni valamit a feszültség csökkentéséért, odafigyel a munkavállalók közérzetére, a stressz mértéke és a hiányzások száma jóval alacsonyabb, ráadásul hatékonyabban működnek.

A kutatás során 17 000 munkavállalót kérdeztek – először 2005-ben, majd 2009-ben a válság csúcsán– arról, mennyire érzik magukat stresszesnek, illetve mennyit hiányoznak a munkából a stresszre visszavezethető okok miatt. Az egyértelmű emelkedés bizonyítja, hogy a romló gazdasági helyzet komoly egészségügyi krízist is okoz. Vagyis, ha épp nem „dübörög” a gazdaság, jobban oda kell – kellene – figyelni a dolgozók egészségére. Amikor az emberek félnek attól, hogy elveszítik a munkájukat, hajlamosak arra, hogy az egyébként apró problémákat is felnagyítsák, gyanús jeleket lássanak ott is, ahol nincsenek. Ezért különösen fontos, hogy a vezetők proaktívak legyenek, világosan kommunikáljanak, és legalább a félreértésekből adódó szorongást oldják – javasolják a kutatás készítői.