A nyár gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra megérkezett, és hamarosan kezdődik a szünidő is. A különböző állásportálokon pedig sorra jelennek meg a nyári munkalehetőségek diákoknak. Jellemzően bolti kisegítőket, gyorséttermi eladókat, szórólapozókat és borítékcímzőket keresnek, de akadnak érdekesebbnek tűnő lehetőségek is.

Nyaralás és munka egyben? A Balaton partján várják a jó úszókat, vízimentőnek. A napi bér mellett szállást is biztosítanak. A jelentkezőknek egy kilenc napos tanfolyamot is el kell végezniük.

Előzetes tanfolyam nincs, kész repertoárral kell rendelkezniük azoknak, akik nyáron zsonglőrködésből szeretnének egy kis mellékest összehozni. A feladat: vendégek szórakoztatása, zsonglőr mutatványok bemutatása.

Ha valaki inkább pihenéssel, szórakozással töltené a nyarat, mindehhez pedig trendi frizurát szeretne, fizetnie sem kell, sőt, ő kap pénzt, ha szombatonként hajmodellnek áll. A toborzók divatos, hordható és extrém frizurát ígérnek, és garantálják, hogy a hajad nem lesz kék vagy piros.

Nemzeti parkjaink ifjú kócsagőröket toboroznak. A feladathoz az elhivatottság és természettudományos érdeklődés mellett jó kommunikációs képesség is kell, méghozzá szóban és írásban egyaránt. Nem a kócsagokkal kell beszélgetni és levelezni. Az ifjú kócsagőr bekapcsolódhat természeti nevelési, oktatási tevékenységekbe, szakmai csoportok vezetésébe is.

Hamupipőkék figyelem! Pécstől nem messze egész napos munkára keresnek magválogatókat. Ideális azoknak, akiket nem hívnak meg a buliba. Bár, akit nem hívnak, de szeretne ott lenni, bulifotósnak is állhat, ugyancsak Pécsett. A hirdetésből kiderül, hogy ez nem egyenes út a meggazdagodáshoz. Inkább bulizni és fotózni szeretőket keresnek, mint olyanokat, akiknek a pénz számít.

Csak egy kis pletyka? Lehet, hogy annak indult, de a munkahelyi pletyka veszélyes lehet. Nem csak arra nézve, akit érint, hanem a szervezet egészére. A pletyka megmérgezheti a munkahelyi légkört, növeli a feszültséget a munkatársak között, konfliktusokat generál, ez pedig egyértelműen csökkenti a hatékonyságot. De mit lehet tenni ellene?

Elemezd a pletykát! Ha a füledbe jut a szóbeszéd, mindig tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

Miért mondják ezt nekem? Miért fontos az illetőnek, hogy megossza velem ezt az információt? A féltékenység vezeti? Le akar járatni valakit? Ha a válasz igen, azonnal vess véget a pletykának. Figyelmeztesd az érintettet, hogy a háta mögött mit terjesztenek róla.

Van a pletykának valami alapja? Mik lehetnek a következményei? Triviális vagy komoly? Lehet, hogy olyan információ jut a füledbe, ami ha igaz, súlyosan érintheti a céget. Ne rohanj azonnal a főnökhöz! Próbáld ellenőrizni, hogy egyáltalán van-e valami halvány igazságtartalma a dolognak. Csak akkor add tovább, ha biztos vagy abban, hogy a történet valóban igaz, és súlyos következményei lehetnek a cégre nézve. Soha ne feledd, hogy mások sorsáról, karrierjéről van szó!

Állítsd le a pletykálkodást! Ne feledd, ha a pletykát tovább adod, vagy úgy teszel, mintha nem is hallottad volna, terjed tovább, mint a rák.  Ha visszajut hozzád, hogy rólad terjesztenek valamit, nyugodtan menj oda a pletyka elindítójához, és tisztázd vele a helyzetet. Ne légy támadó, maradj nyugodt, koncentrálj a tényekre. Ez nagyon nehéz, főként, ha azt érzed, hogy a kollégát nem valami félreértés, hanem a rossz szándék vezette. Persze a pletyka sokszor azért virágzik, mert az embereknek kevés a valós információja, ezért megpróbálják kitölteni a réseket. Ilyenkor jobban jársz, ha elmondod azt, amire kíváncsiak, még akkor is, ha úgy érzed, nem tartozik rájuk.

Aki a pletykát terjeszti, ugyanúgy bűnös, mint aki kitalálta. Ha valaki megtalál egy izgalmas történettel, ami a kollégáról szól, nyugodtan szakítsd félbe, állítsd le. A legjobb, ha gyorsan témát váltasz, és a munkára tereled a szót.

A pletyka persze nem mindig rossz. Van ártatlan fajtája is, ami természetes mindenütt, ahol emberek együtt töltik az idejüket. Annak, hogy mérgezővé és veszélyessé válik, általában mélyebb gyökerei vannak. Ha egy szervezet eleve rosszul működik, a szükséges információk nem jutnak el az érintettekhez, a problémákat nem kezelik megfelelően, az „ember embernek farkasa” attitűd működik ahelyett, hogy a munkatársak együtt dolgoznának a közös sikerért, a rosszindulatú pletyka virágozni fog.

Ahogy nő a kelet-európai bevándorlók száma, a britek toleranciaküszöbe is egyre magasabb – derül ki a Oxford University kutatásából, amelynek eredményeit a napokban ismertette a Telegraph. A bevándorlók megítélése azonban még mindig rosszabb, mint más nyugat-európai államokban – kivéve Görögországot, ahol a kutatás szerint a legkevésbé toleránsak a külföldi munkavállalókkal szemben.

Anglia 2002-ben nyitotta meg munkaerőpiacát nyolc kelet-európai állam – köztük Magyarország munkavállalói számára.  Az átfogó kutatás még akkor kezdődött, és nyolc éven át tartott. 15 nyugat-európai ország 95 685 állampolgárát kérdezték. Azt kérték a felmérésben résztvevőktől, osztályozzák a bevándorlók hatását a gazdaságra és a kultúrára egytől tízig, úgy hogy az egyes kimondottan negatív, míg a tízes pozitív hatást jelent.   A britek által adott átlagpontszám 4,7 volt. A legmagasabb, 6,3-e pontszámot a luxemburgiak, míg a legalacsonyabbat, 3,8-at a görögök adták. A kutatásból az is kiderült, hogy a bevándorlók számának növekedésével megítélésük nem hogy romlott volna, inkább javult. A kulturális életre gyakorolt hatásukat a britek most 0,09 ponttal többre értékelik, mint 2002-ben, a gazdasági szerepüket pedig 0,29 ponttal látják pozitívabbnak. A kutatás vezetője, Anne-Marie Jeannet szerint a javulásnak pofon egyszerű oka van: egyre több brit találkozik személyesen is a bevándorlókkal, így az ismeretlentől való félelmet legyőzik a személyes kapcsolatok.

Bár a tolerancia mértékének növekedése nem tűnik túl nagynak, a kutatás vezetője szerint mégis jelentős pozitív változásként kell értékelni. A munkaerőpiac megnyitásakor ugyanis 200 000 kelet-európaira számítottak, ehelyett csaknem 700 000-en érkeztek. A kezdetekkor sokan számítottak arra, hogy a keleti munkavállalók özöne ellenérzéseket vált ki a britek többségéből, és növeli az idegenellenességet. Ehelyett – bár jóval többen mentek Angliába, mint azt korábban várták – a kelet-európai munkavállalók elfogadottsága nem hogy csökkent, hanem nőtt.

Miközben egyre több magyar fiatal próbál Londonban boldogulni, a brit munkakeresők többsége úgy érzi, a fővárosba eljutni számára elérhetetlen álom. Igaz, a brit szakszervezetek kutatása azokról a fiatalokról szól, akik karrierjük legelején állnak, és szakmai gyakorlatot szeretnének szerezni. Erre leginkább Londonban lenne lehetőség, hiszen a nagyváros számtalan gyakornoki állást kínál a kezdőknek, igaz, fizetetlenül.

Ahogy a fiatalok körében nő a munkanélküliség, egyre többen gondolják úgy, hogy tanulmányaik befejeztével csak akkor van esélyük egy jó állást kifogni, ha önéletrajzukban gyakorlati tapasztalatok is szerepelnek, lehetőleg olyanok, amelyeket nagy és elismert cégeknél szereztek.  A felmérésből viszont kiderül, hogy a 18 és 34 év közötti fiatalok 78%-a nem engedheti meg magának, hogy a szülői háztól távol, önállóan éljen, ráadásul egy olyan drága városban, mint London. A szakszervezetek számítása szerint a fővárosban legalább havi 1000 font szükséges a megélhetéshez, amit a családok többsége képtelen finanszírozni, annak ellenére, hogy úgy érzik, hosszú távon jó befektetés lenne.

Bajban van a cég.

Pletykák keringenek a folyosón az elbocsátásokról és a várható költség csökkentésről. Már mindenki erről beszél, kivéve a főnököt. Ő csak akkor szólal meg, amikor már visszafordíthatatlanul eldőltek a dolgok.

Épp elég nekem a saját bajom, nincs energiám a tiédre.

Ez nem azt jelenti, hogy a főnökhöz nem is szólhatsz. Csak ne panaszkodj! Mondd meg neki, mire van szükséged, és hagyd békén.

Túl lelkes vagy!

Persze, jó dolog, ha egy kolléga aktív. No de minden nap az új ötleteket hallgatni, annak ellenére, hogy számtalanszor kiderült, nem válnak be. Fárasztó.

Nem érdekem, hogy előléptesselek!  

Jó ideje már, hogy fél lábbal már  a karriered következő lépcsőfokán állsz. De mégsem történik semmi. A főnök továbbra is biztat, hiszen ha kiderülne, hogy soha de soha nem akar előléptetni, már szednéd is a sátorfád.

Fizetésemelést érdemelsz!

Ha úgy érzed, eljött a fizetésemelés ideje, nyisd ki a szád. A főnök magától soha nem fogja felajánlani. Mit veszíthetsz? Legfeljebb nem kapod meg. De az is lehet, hogy igen.

Ideje lenne visszavonulnod!

A karriered zsákutcába jutott? Rendszeresen alul teljesítesz? A főnöknek is nehéz kimondania, hogy ki vagy rúgva. Ha úgy érzed, váltanod kell, ne várd meg, míg ajtót mutatnak neked.