Az új munkahely egyszerre öröm, és stressz. Ahhoz, hogy az előbbi erősödjön, az utóbbi pedig lehetőleg a minimálisra csökkenjen a Manpower karriertanácsadója összegyűjtött néhány ötletet.

Beszélj a közvetlen főnököddel! Ne félj kérdezni! Ahhoz, hogy jól teljesíts, tudnod kell, mik az elvárások, a határidők, hogyan mérik a teljesítményt, kik azok a cégnél, akikkel a legszorosabban együtt kell működnöd, és mik azok az esetleges csapdák, amelyeket messze el kell kerülnöd.

Figyeld meg a munkatársakat! Figyeld, ki kivel, hogyan kommunikál. A munkában, a kávészünetben, a főnök előtt. Óvatosan barátkozz! Alaposan válogasd meg azokat a kollégákat, akikkel barátkozni kezdesz! Bizalmas kapcsolatokra a munkahelyen is szükség van, de amíg nem ismered jól az új kollégákat, vigyázz arra, hogy kivel,milyen információt osztasz meg, és ügyelj, hogy mindig a legjobb arcodat mutasd.

Találd ki magad! Az előző munkahelyeken összegyűjtött terheket nem kell tovább cipelned. Gondold át, milyennek szeretnéd láttatni magad a főnök vagy a munkatársak szemében. Itt új vagy, ügyesen építsd hát fel a saját személyes brand-edet!

Ne feledkezz meg a jövőről! Oké, hogy most van állásod, ami még tetszik is. De soha ne feledkezz meg arról, hogy elveszítheted a munkád, vagy éppen szembejön az álom lehetőség. Sokan hajlamosak arra, hogy 100%-osan belevetik magukat az új munkába, a nagy nehezen kiépített kapcsolatrendszerüket pedig egyszerűen elfelejtik. A legokosabb, ha valamennyi általad ismert állásközvetítővel közlöd, hogy milyen új munkát találtál. Frissítsd az önéletrajzod, és jelezd, hogy bár van állásod, egy újabb, jobb ajánlatra továbbra is nyitott vagy. Értesítsd azokat a "sorstársaidat" is, akikkel álláskeresés közben ismerkedtél meg. Egyrészt nekik is jó látni, hogy van fény az alagút végén, másrészt, ki tudja, lehet, hogy egyszer még ők segíthetnek neked.

Ha arról kérdezik az amerikaiakat, mennyit dolgoznak egy héten, hajlamosak arra, hogy alaposan felülbecsüljék a munkával töltött időt. A Labor Department friss kutatása szerint átlagosan 5-10%-kal. A kutatás úgy készült, hogy heti becslést kért a dolgozóktól, majd egy héten át naplót vezettetett arról, valójában mivel is töltik az idejüket. Az eltérés oka talán a rossz memória, talán a vágy, hogy a külső szemlélő minél hatékonyabbnak lásson minket - vagy mind a kettő.

Azok, akik negyven órát saccoltak, valójában átlagosan 37-et dolgoznak. Arányaiban azonban a legnagyobb eltérés a munkaórák vélt és valós száma között azoknál van, akik valóban többet dolgoznak, mint az átlag. A felmérésből kiderült, hogy akik azt állították, hogy heti 75 órát töltenek munkával, igazán „csak" 50-et dolgoznak. Az eltérés tehát 25 óra, vagyis plusz 50%! A másik végletet azok képviselik, aki félállásban, körülbelül 25 órát dolgoznak hetente. Közöttük akadtak olyanok is, akik a munkával töltött órák számát kevesebbre saccolták. A többet érez – kevesebbet dolgozik hozzáállás nem amerikai specialitás. Ugyanez igaz Japánban, Belgiumban vagy éppen Oroszországban. Ugyanakkor az amerikaiak időérzéke nem csak a munkahelyen, a háztartásokban sem működik igazán. Mérték ugyanis azt is, hogy mennyi időt töltenek házimunkával elméletben – és persze gyakorlatban. A férfiak átlagosan 23 órára, vagyis majdnem egy teljes napra tippeltek, miközben a valóság ennek kevesebb, mint a fele, összesen tíz óra. A nők becslése 32 óra volt, valójában azonban egy átlagos amerikai nő 17 órát tölt háztartási munkával hetente.

Kétségtelen tény, hogy a munkaerőpiacon ma a fiatalok vannak a legnehezebb helyzetben. Ráadásul hajlamosak arra, hogy rontsanak saját pozíciójukon. Hogy hogyan? A Forbes összegyűjtötte a legtipikusabb hibákat.

A húszas éveikben járókra jellemző leginkább, hogy az állásinterjúra nem megfelelő öltözetben érkeznek. Póló, sort, papucs. Nagyon laza, de állásinterjúra talán túlságosan is az. A másik véglet a túlöltözöttség. Csillogó ékszerek, túl erős smink. Ami állásinterjún kifejezetten tilos: kihívó, mélyen dekoltált felső, túl rövid szoknya, kényelmes sportcipő, vagy épp olyan topánka amiben járni is alig lehet. A megbízhatóságot sugalló, arany középút az ajánlott.

Bár a közösségi portálok használata már régen nem korfüggő, mégis a fiatalok azok, akik Facebookozás közben ritkán gondolnak arra, hogy esetleg leendő munkaadójuk is utána néz, kik is ők valójában. Sokszor többet megtud, mint amire kíváncsi. Fotók tömkelege lenge öltözetben, nem épp józanul, buli közben, vulgáris posztok és rossz helyesírás. Egyik sem teszi vonzóvá az álláskeresőt a munkaadó szemében.

A munkaadók 62%-a szerint egyenesen sértő, hogy a jelentkező úgy megy el egy állásinterjúra, hogy fogalma nincs arról, milyen céghez, milyen posztra jelentkezik. Pedig az internet ebben is segíthet. Könnyen utána nézhetünk a cégnek, elolvashatjuk az aktuális iparági híreket – így az interjúztató azt érzi, hogy a munkakereső számára nem csak egy a száz közül, hanem valóban felkeltette az érdeklődését.

Öt interjúztatóból három arra panaszkodik, hogy a fiatal munkakeresők nem tesznek fel kérdéseket. Ezzel azt a látszatot keltik, hogy valójában nekik tök mindegy, mit és hol kellene dolgozni, a lényeg az állás és a rendszeres jövedelem. Pedig a munkáltatók elkötelezett munkatársakat keresnek.

Mindehhez a munkaadók szerint a kelleténél nagyobb önbizalom járul. Persze nem kell nyuszinak lenni, de azért az mégis túlzás, ha valaki úgy keresi az első munkahelyét, hogy kapásból jobban tud mindent azoknál, akik évtizedek óta ott dolgoznak.

Azokat a dolgozókat, akik naponta 11 órát, vagy annál is több időt töltenek a munkahelyükön, kétszer akkora valószínűséggel éri el a depresszió, mint azokat, akik a nyolc óra után hazamehetnek – derül ki egy brit kutatásból, amelyben 2 000 közszolgát kérdeztek meg.

Az összefüggés persze sejthető volt, de most már bizonyított tény: a túl sok munka káros az egészségre.

A leginkább veszélyeztetettek a nők, a fiatalok, a rosszul fizetettek és a rendszeres alkoholfogyasztók.

Ugyanakkor érdekes, hogy a vezető beosztásban dolgozó férfiak – bár többnyire ők is rendszeresen túlóráznak – nem tartoznak a leginkább veszélyeztetett csoportba. Vélhetően azért, mert ők kihívásnak érzik, élvezik a munkájukat, ráadásul a problémákkal nem egyedül kell megküzdeniük, hiszen többnyire komoly stáb segíti őket.

Ha viszont a főnök nő, már egészen más a helyzet. Hiába a jó munka, a magas fizetés – őket többnyire nyomasztja, hogy nem csak a munkahelyükön, hanem otthon, a családban is helyt kell állniuk.

Meglepő módon a nők sokkal nagyobb koszt képesek maguk körül csinálni a munkahelyeken, mint a férfiak – legalábbis ez derül ki brit Recruitment Revolution felméréséből, amelyben a munkahelyek tisztaságáról kérdeztek 3 000 dolgozót. Koszos tányér, csokis papír, morzsahegy. A legtöbben ezt hagyják maguk után. Ráadásul sokkal inkább a nők.

A felmérés szerint az egészségügyben és a médiában dolgozók a legrosszabbak, míg a jogászok azok, akik leginkább rendet tartanak maguk körül. Miközben a többség vígan szemetel, morog is mások szemetelése miatt. Tíz megkérdezett közül ugyanis csak egy véli úgy, hogy a munkahelyi környezete tiszta és rendezett. A rendes jogászoknál azonban ez az arány 77%. Minden második megkérdezett úgy gondolja, hogy a rendetlen, koszos környezet negatívan hat a teljesítményre – de eközben lazán hátrahagyja a kiürült üdítős dobozt.

80% hajlandó lenne maga után takarítani – főleg, ha a főnöke is ezt tenné – derül ki a kutatásból.

És hogy melyek egy iroda legkoszosabb pontjai? Természetesen a konyha. Azután a fénymásoló környéke – ott sokan járnak, lehet a kollégákra mutogatni, ha gyűlik a szeméthegy. És végül, de nem utolsó sorban a főnök asztala.

A felmérés készítői szerint a kutatás eredményei valahol biztatóak. No nem azért, mert az irodai szemetelés amolyan tömegsport, hanem azért, mert kiderült: a rendetlen irodát szinte mindenki utálja, és elvileg a többség hajlandó is lenne változtatni. Csak kezdje el a főnök!