A legtöbb sztori a korán jött gyerekekről szól. Szinte valamennyi nő arról számolt be, hogy egy egyetemi, főiskolai szerelem, és a korai gyerekszülés törte félbe a karrierjét. Ez így durván hangzik, hiszen a gyerekvállalást egyáltalán nem bánták meg, ahogy azonban a gyerekek nőttek, a konkrét anyai teendők csökkentek, ráébredtek arra, hogy valami mégis hiányzik az életükből.  Azok, akik munkába álltak, úgy érezték, csak olyan munkakörben tudnak elhelyezkedni, amely csekély kvalitásokat kíván. Valódi szellemi képességeiket pedig nem tudják kihasználni, ha nincs papír, ha hiányzik a szakmai tudás. Felnőtt fejjel tanulni, közben dolgozni, gyereket nevelni ha nem is lehetetlen, nagyon komoly kihívás. Azok szerint viszont, akik belevágtak, megéri. Hiszen lehet, hogy csak negyven fölött, de végre igazán kerek lesz a világ.

És persze nem ő az egyetlen. Egyre több férfi próbálja ki magát korábban nőiesnek tartott terepen. Miközben a nők “elférfiasodásáról” évek óta beszélnek, és a még mindig létező üvegplafont azért egyre több nőnek sikerül áttörnie, a csupán középfokú végzettséggel rendelkező férfiak kénytelenek nyitni a korábban a “gyengébbik? nem” területének tartott szakmák felé.  A folyamat már a válság kezdete előtt beindult. Texasban például a férfi ápolók száma 2000 és 2010 között megduplázódott. Az iskolákban is egyre több a férfi tanár, most csaknem minden negyedik tanár bácsi, és nem néni. Ráadásul a legmagasabb arányban az alsó osztályokban tanítók között jelentek meg a férfiak.

Egy tanulmány szerint a nőiesnek tartott, úgynevezett “rózsaszín galléros” munkakörökben a hetvenes és kilencvenes évek között csak a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűnek számító férfiak, bevándorlók, angolul rosszul beszélők helyezkedtek el. Igaz, nekik a “nőies” munkákból is a legrosszabbul fizetett, például a pincérkedés vagy a recepciós munka jutott.

Mostanra a jó családból való, de csupán főiskolai végzettséggel rendelkező férfiak választanak “nőiesen”. Charles Reed például jogásznak készült. Kényszerből, anyagi gondjai miatt kezdett matekot tanítani hatodikosoknak. A munkába azóta beleszeretett, és már nem vonzza a jogi karrier. Jól érzi magát, és még a munkahelye is biztos. Az apukája viszont még mindig úgy hiszi: a tanítás csupán átmeneti állapot addig, ameddig “rendes” munkát nem talál.

Vajon a mai fiúk azt mondják, hogy “ha megnövök, ápoló leszek”, vagy azt, hogy” kiszámítható, válságálló, biztos állást szeretnék” – teszi fel a kérdést a New York Times cikkírója. A válasz inkább az utóbbi. Ugyanakkor a felmérésekből egyértelműen kiderül: a nőies szakmát választó férfiak, bár a gazdasági kényszer hatására döntöttek, elég fedettek, boldogak, és szívesen járnak be reggelente a munkahelyükre. Az is igaz persze, hogy a nemek közti kavarodás ellenére a sztereotípiák még mindig élnek. Ez viszont megint csak a férfiaknak jó: az azonos képzettségű nőkhöz képest ugyanis sokkal gyorsabban haladnak felfelé a ranglétrán.

Az Olimpia pozitív hatásai a brit munkahelyeken. Pénteken publikálta legfrissebb felmérését az Institute of Leadership and Management arról, hogyan hatott az olimpia a brit munkahelyekre. Nos, a legtöbb megkérdezett szerint sehogy. Ami azért nagy eredmény. Különös tekintettel arra, hogy a játékok előtt sokan aggódtak azért, hogy a várható közlekedési káosz egyszerűen leblokkolja a brit gazdaság működését, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a munkavállaló esetleg a munka helyett is a sporteseményeket követi.

A felmérés készítői ezer menedzsert kérdeztek meg. 65%-uk mondta azt, hogy az Olimpiának kevésbé volt bomlasztó hatása, mint azt korábban várták. Csaknem 80% nyilatkozott arról, hogy nem is érezte a világjátékok hatását. Csaknem felük pedig úgy véli, hogy a munkamorál egyenesen emelkedett a sportesemények következtében.

A cégek 41%-ánál megengedték a munkavállalóknak, hogy nézzék a tévéközvetítéseket. Az, hogy a munkatársak tekintete időnként a képernyőre tapadt pozitív hatással járt: 37% szerint nőtt a produktivitás, míg 67% arról számolt be, hogy a közös élmény összekovácsolta a csapatot.

A brit cégek 18%-a, vagyis csaknem negyede vezetett be az Olimpia idején olyan alternatív munkaformákat, mint a távmunka, vagy a csúsztatott munkaidő. Közülük 43% vélte úgy, hogy a próbaüzem olyan jól sikerült, hogy az olimpia elmúltával is alkalmazzák ezeket a módszereket.

Korábban a Most Wanted is beszámolt arról, hogy London polgármestere, Boris Johnson szerint a távmunka a „lógósok paradicsoma”. Az cégvezetők 76% szerint a polgármester nagyon nagyot tévedett!

Pang a munkaerőpiac, nincs állás? Amúgy sem jön be a kilenctől-ötig? Rosszak a tapasztalatai a főnökökkel? Hajrá! Kalandra fel! Otthonról is lehet karriert csinálni. A legnagyobb kérdés persze, hogy mibe érdemes belevágni. A alec.co.uk oldalon összegyűjtöttek néhány tippet. Bár az oldal brit, a legtöbb ötlet itthon is működhet.

A kozmetikumok árusítása például fiatal anyukáknak ideális megoldás. Számtalan cég kínálja portékáit MLM rendszerben. Vannak köztük kóklerek, de vannak megbízhatóak, úgyhogy nem árt alaposan körbenézni a piacon. Jó megjelenés, nyitott természet. Nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy némi extra jövedelem álljon a házhoz.

Ha valakiben megvan a kereskedői véna, akár webshopot is üzemeltethet. Megfelelő beszerzési forrás esetén, a neten a bolti árnál olcsóbban is meg lehet hirdetni az árut, hiszen nincs szükség üzlethelyiségre, alkalmazottakra. Figyelem! Ahhoz, hogy egy webshop beinduljon, erős marketing kell!

Ha a kereskedelem nem lenne vonzó, van más lehetőség is. Például az adminisztrációs szolgáltatás. Rengeteg kisvállalkozó dolgozik úgy, hogy nincs adminisztrátora. Papírmunka akad ugyan bőven, de annyi mégsem, hogy megérne egy alkalmazottat fizetni. Az viszont nagy könnyebbség, ha valaki elvégzi ezeket a feladatokat a vállalkozó helyett. Laptop, internet, 4-5 állandó vállalkozás, és simán kijön a napi nyolcórányi feladat.

Ugyancsak a kisvállalkozásokra építhet az, aki otthoni telefonos ügyfélszolgálatot vállal. Csakúgy, mint az adminisztrációs munkánál több kuncsaft kell ahhoz, hogy „sok kicsi sokra megy” alapon munkahelyet kreáljunk magunknak.

Szakértelmet, képzettséget kíván, de keresni is jobban lehet vele: a könyvelők jelentős része korábban is otthon dolgozott, és több kisebb-nagyobb cég ügyeit intézte.

Nem túl izgalmas, de egyre nagyobb rá az igény: az adatbevitel azok számára lehet ideális, akiknek az életében a munkán kívül van más, fontosabb, izgalmasabb kihívás, például kisgyerekek nevelése. Általában nem órabérben fizetik, hanem a bevitt adatmennyiség alapján. Így nincs állandó nyomás, kényszer, hogy időben készen kell lenni a feladattal.

Kreatívabb feladat az önéletrajzírás. Van ugyanis, akinek ez magától nem megy. Márpedig profi CV nélkül esélye sincs a munkaerőpiacon. Munkahelyet teremthetünk magunknak azzal is, hogy másoknak segítünk munkahelyet találni.

Ha valaki az anyanyelvén kívül más nyelven is folyékonyan beszél, az otthoni fordítást neki találták ki. Nem kell rögtön nagyregények irodalmi szintű fordítására gondolni: hivatalos levelek, katalógusok, termékismertetők. Akad feladat bőven.

A konfekció az konfekció, mi meg emberek vagyunk. Itt túl bő, ott túl hosszú, tönkrement a cipzár.  Ha valaki szépen tud varrni, vállalhat kisebb-nagyobb átalakításokat, javításokat. A „marketinget” az elégedett ügyfelek biztosítják.

Szájról-szájra terjed annak a híre is, ha valaki gyerekfelügyeletet vállal. A saját kettő mellett elférne még néhány napi pár órára? Még az is kiderülhet, hogy a kölkök olyan jól eljátszanak együtt, hogy a „munka” nem plusz teher, hanem éppen könnyebbség.