Nemcsak Magyarországon, Németországban is nagy problémát jelent a megfelelő munkaerő megtalálása a vállalkozások számára. Az Ernst and Young felmérése szerint a német középvállalkozások 73%-a nagyon nehezen talál szakképzett munkaerőt, és emiatt évi mintegy 30 milliárdos bevételtől esnek el.

A munkaadók azonban bizakodóak, a vállalkozások mintegy negyede tervez új munkaerőt alkalmazni, a nehézséget leginkább csak a kiválasztásban látják. Üzleti helyzetüket majdnem mindenki (92%) látja jónak, ami még a válság előtti időben is meglepetés lett volna. Leépítést csak minden tizenhetedik cég tervez.

A legnagyobb problémát a cégvezetők számára a növekvő nyersanyagárak (66 százalék), az emelkedő energiaárak (64 százalék), a nagy államadósság (55 százalék), valamint a konjunktúra alakulása (52 százalék) jelenti.

A felmérésben az Ernst & Young 3 ezer, 30-200 főt foglalkoztató német céget kérdezett meg, 80 százalékban nyugat-németországi vállalkozásokat. A reprezentatív mintavétellel vizsgált cégek felének éves bevétele 30-100 millió euró között van, ágazati bontásban 45 százalékuk a szolgáltatási, 13 százalékuk az ipari szektorban működik.

Ötből egy huszonévesnek biztosan nincs munkája a szigetországban. Ez még nem is lenne annyira szörnyű szám, más megközelítésben már sokkal drámaiabb a helyzet. Tavaly 32 ezerről 951 ezerre (harmincszorosára!) nőtt a fiatal munkanélküliek száma, miközben a regisztrált munkanélküliek száma már 2,5 milliónál tart. (7,9%) Ehhez a számhoz hozzájön még, hogy a gazdaságilag inaktívak (rokkantak, otthoni ápolók, inaktívak) száma akár a 9,4 milliót is elérheti. (Ez a 60 milliós országban mintegy 16%-ot jelent)

Az érdekes az, hogy miközben tombol a munkanélküliség a szigeteken, kelet-európában meg toboroz a brit kormány. Tavalyi kampányuk eredményeként háromból két munkahelyet kelet-európai munkavállalókkal töltöttek fel. Valamit tehát vagy nagyon tudnak a britek, vagy egyszerűen lusták. A képlet persze ismerős, Németországban is, az alacsony presztízsű munkát nem a németek, hanem a török vendégmunkások végzik el. Csakhogy ott nem is ekkora probléma a fiatalok munkanélkülisége. David Cameron, a britek miniszterelnöke azt nyilatkozta a The Sun magazinnak, hogy tényleg nagy probléma a munkanélküliség, ezen belül is a „legnagyobb feladat számunkra a fiatal munkanélküli generáció hosszú-távú, strukturális problémájának megoldása”.

A mostani probléma gyökere valahol abban lehet, hogy a brit munkaadók nyílván felmérték: jól képzett munkaerőt, olcsón, Kelet-Európában lehet találni. Innen pedig valamivel több pénzért indul azonnal mindenki. És ebből mi következik? Hogy most Magyarországon nincs elegendő szakképzett munkaerő.

A kérdés? Meddig marad fenn ez a helyzet? Mert erre magyar munkaerőpiac szereplőinek is stratégiát kell kidolgozniuk...

Hogyan éljük túl a munkahelyi stresszt – ezen a témán nap, mint nap elgondolkozik az ember, ha egy-egy problémát meg kell oldania, vagy új feladat előtt áll. A különböző szakmákban persze különböző dolgokat takar a fogalom. Mindenkinek másból van elege, van, akinek a munkatársai mennek az agyára, másoknak a megoldandó feladatok, megint másoknak a főnök, vagy maga a munkahely, és vannak, akiknek egyszerűen minden.

Ki is a hibás ilyen helyzetekben? Ha hagyjuk magunkat jobban befolyásolni, mint amennyit ér az adott probléma, akkor természetesen mi. Akármennyire megdöbbentően hangzik is. A legnagyobb baj szerintem ugyanis nem a negatív visszajelzésekkel, tapasztalatokkal, vagy emberekkel van, hanem azzal, hogy több energiát teszünk egy-egy olyan dologba, aminek egyszerűen nincs jelentősége. Természetesen ez nagyban függ az adott probléma mértékétől, intenzitásától és sok minden mástól, azonban jó néha kívülállóként nézni magunkra, és elgondolkozni, hogy mit tanácsolnánk, ha egy barátunk lenne hasonló helyzetben. Néha sokkal egyszerűbb csak megtenni a dolgokat. Mert hát a feladatot ugye ígyis-úgyis el kell végezni, a nap egyszer úgyis véget ér. És a legjobb, ha a munkaidő végeztével a problémákat is lepakoljuk.  

A job-sharing Magyarországon még kevésbé elterjedt foglalkoztatási forma, azonban sok problémára jelenthet megoldást. Elsősorban például a gyesről visszatérő kismamáknak, akik legszívesebben csak részmunkaidőben dolgoznának, azonban mint tudjuk, nálunk ez is elég nehéz…

Szóval, a dolog lényege, hogy egy 8 órás munkaidőt két ember tölt ki. Mik is lehetnek ennek a formának az előnyei a munkaadó számára?

A pénzügyi oldalról a kevesebb járulékfizetés, természetesen. De ezenkívül letenném a voksomat a nagyobb fokú kreativitás mellett is, persze csak akkor, ha az adott két ember jól tud együtt dolgozni. Ebben az esetben a kiválasztási folyamat kicsit nehézkes, nagyfokú ember – és önismeret kell hozzá.

Persze nem csak a „hátrányos” helyzetűek számára lehet optimális ez a fajta munkamegosztás: családi vállalkozásoknál, vagy akár menedzseri szinten is kifizetődő lehet a job-sharing. Előbbinél kézenfekvőnek is nevezhetnénk a dolgot, utóbbinál a már korábban említett kreativitást tudnám a legerősebb érvként felhozni. Persze kérdés, hogy a közép- és felsővezetők számára kielégítő lenne-e a kevesebb stresszel és munkaidővel járó kevesebb fizetés…

Hogyan függ össze a hatékony munkavégzés és az érzelmi intelligencia? Úgy tűnik, szorosabb a kapcsolat a kettő között, mint eddig gondolták. Az összefüggés nem is olyan nagy felfedezés, ha jobban belegondolunk, hiszen az olyan helyeken, ahol embereknek együtt kell dolgozniuk, az érzelmi intelligenciának, a problémamegoldó és a beleélő képességnek nagy befolyása van a hatékonyságra. Hiszen ahol több ember együttműködésére van szükség, ott óhatatlanul előkerülnek az ellentétek is. Ezek megoldására és áthidalására jelenthet megoldást, ha a csoportból minél több ember képes egyszerre több szempontból látni a feladatot.

Ezt a készséget természetesen lehet fejleszteni, mint minden mást is. Első lépésként persze tisztában kell lennünk magunkkal, hogy hogyan is állunk ezzel a kérdéssel. Ehhez segítséget nyújthat az interneten lévő számtalan teszt egyike is. Egy szám természetesen nem fogja eldönteni, hogy milyen életet élünk általában, azonban a pillanatnyi kép megragadásához nagyban hozzájárul. Ennek tisztázása után érdemes elgondolkodni, mik azok a tulajdonságok, amelyeknek híján vagyunk, és mik az erősségeink. Utóbbi azért lehet fontos, mert önmagunk fejlesztése során szükségünk lesz sikerélményekre is, a kudarcok mellett. Arra ugyanis fel kell készülni, hogy nem fog elsőre menni. Kitartással és gyakorlással azonban könnyen válhatunk empatikusabbá, és ezáltal hatékonyabbá munkahelyünkön.