Az ONYF levele – részletesen foglalkozik - mind a kötelező és kiegészítő befizetések utáni reálhozam, mind a tagdíj kiegészítés visszatérítéséről, amely az állami nyugdíjrendszerbe visszalépőket illeti meg.

Különböző fórumokon tallózva megállapítható, hogy az érintettek jelentős része nincs tisztában azzal, hogyha a visszalépést választja, mi is az, ami neki „visszajár”. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy átlépéskor az eddigi befizetések teljes hozamát megkaphatják, holott valójában nem erről van szó, annak csak töredékét – a reálhozamot – rendeli a törvény kifizetni. Ez a tévedés azonban sok pénztártagot ösztönöz a visszalépésre, ezért szükséges, hogy tisztázzuk, mennyi is az annyi?

A 2010. évi CLIV. törvény 16. §-a alapján a „magánnyugdíj-törvény” (1997. évi LXXXII. törvény, továbbiakban Mpt.) 4. § (2) bekezdése az alábbiakkal bővült:

„zsk) visszalépő tagi kifizetések: a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés esetén a tag jogosult a követelésének részét képező egyéniszámla-egyenleg tagdíjbefizetése alapján kiszámított, a zsj) pontban meghatározott hozamgarantált tőke összege feletti összegének és a pénztártagságának ideje alatt befizetett tagdíj kiegészítés összegének felvételére, vagy annak önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárnál vezetett tagi számláján, vagy a társadalombiztosítási rendszerben létrejövő egyéni számláján történő jóváírásra.”

A fenti rendelkezés alapján a visszafizetendő összeg megállapítása két lépcsőben történik:

1. meg kell állapítani (átlépő tagonként) a hozamgarantált tőke összegét

2. akinek ennél több gyűlt össze egyéni számláján, az a különbözetet felveheti

Lássuk először a fogalmakat:

• A hozamgarantált tőke a vonatkozó jogszabály szerint a tag egyéni számláján jóváírt kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetéseknek a KSH által közölt, adott hónapra vonatkozó fogyasztói árindexek (infláció) szorzatával növelt összege. Nagyon leegyszerűsítve a hozamgarancia biztosítja a tag befizetései vásárlóértékének megőrzését.

• Reálhozam: A hozamgarantált tőke összege feletti rész, érthetőbben a kötelező és kiegészítő tagdíjbefizetések hozamának infláció feletti része.

• Kötelező tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára köteles megfizetni a Tbj. által kötelezően megállapított mértékben.

• Kiegészítő tagdíj: az az összeg, amellyel a kötelező tagdíjat maga a pénztártag (saját) vagy a pénztártag javára más szervezet (munkáltatói) kiegészíti.

Ha alaposabban megvizsgáljuk a fent idézett Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontja alapján , hogy a visszalépő tag mit is kaphat vissza, az alábbi meglepő dolgot tapasztaljuk:

• Visszakapja a kötelezően levont tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát) (ábrán: 1C)

• Megkapja az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj nominális értékét (ábrán: 2A)

• Visszatérítik neki az önként vállalt (kiegészítő) tagdíj infláció feletti hozamát (reálhozamát)(ábrán: 2C)

• Nem kapja vissza a tag, azaz a társadalombiztosítási rendszerben landol az önként vállalt (kiegészítő) tagdíjának azon hozama, amely fedezi a pénz inflációs értékveszteségét (ábrán: 2B). Mindezt annak ellenére, hogy a törvényhozó úgy gondolta – nagyon helyesen – hogy az önként vállalt tagdíjak nem kerülhetnek át az állami rendszerbe „ex lege”, a tag beleegyezése nélkül, hiszen az a befizetés nem hiányzott soha az állami rendszerből, ez tisztán a tag saját, vagy munkáltatója döntésén alapuló hosszú távú megtakarítása, quasi bankbetétje volt. A munkáltató sokszor akár cafeteria rendszer keretében vállalt a tag után kiegészítést. Épp ezért meglepő, hogy miért alakították a szabályokat ki úgy, hogy ezeknek „bankbetéteknek” az inflációt el nem érő hozamát nem kaphatja vissza az, aki a társadalombiztosítás állami formáját választja. 

(A szemléletes ábrát a Promontor blogon találtuk, , míg az összefoglaló a nyugdijsegitseg.blog segítségével jött létre: köszönet érte)

A szoftvermérnököket irigyli egész Amerika!

A CareerCast által végzett felmérés szerint Amerikában a 10 legjobb szakma 2011-ben sorrendben: szoftver mérnök, matematikus, aktuárius, statisztikus, számítógép-rendszer elemző, meteorológus, biológus, történész, matematikus, fogászasszisztens.

A szempontok a kellemes munkakörnyezet, a jó fizetés és a megfelelő munkabiztonság voltak, ami alapján a dolgozók a 200 szakma közül választhatták ki a szerintük legjobb szakmát. Az persze, hogy Amerikában statisztikusnak lenni jó dolog, nincs feltétlenül egyenes arányban azzal, hogy ez nálunk is így lenne. Bár a lista évek óta viszonylag stabil, és nyilván nem meglepő, hogy a legjobb szakmák magasabb szintű képzettséget kívánnak, azért érdekes lehet, hogy a magyar munkavállalók szerint melyik a legkielégítőbb munkahely. Szerintetek?

A magyarok elkényeztetettek, lusták, válogatósak és örök elégedetlenek... ja és mindent jobban tudnak mindenkinél!

A cím provokatív, de szándékosan, mert ezt tapasztalom. Csak egy példa:

40 éves egyedülálló férfi multi cégnél szerzett 8 éves tapasztalattal munkát keres. Lehetne ez is a címe egy hírdetésnek, de ilyen hírdetés nincs, mert ez az ember munkát éppenségel egyáltalán nem keres. Miért? Ő sem tudja megmondani, pedig a barátom! És mi van vele ma? Egy vidéki 6 példányban megjelenő újság szerkesztőségében titkár. Kereshetne jól, és most ennek ellenére szarúl keres. Miért? Mert egy lusta disznó. A végkielégítését megkapta felélte, közben pedig nem keresett munkát. Azt mondta pihenni akar. Mit? Pihent is. A pénze elfogyott és kénytelen volt munkanélküli segélyre bejelentkezni. Onnan csúszott tovább és járt egy semmire sem jó angol tanfolyamra és most képzettségéhez és tapasztalatához képest egy betanított munkás képességeit sem igénylő munkát végez. Azért mert nem bízott saját magában sem és lusta volt.

Mi vár rá? A pénze kevés lesz, a hitelét nem tudja majd törleszteni, a lakását elveszíti, és egy vidéki nagyváros utcáján fog kikötni.

Ez a srác 2008ban még céges Toyotában, céges mobilt használt. Céges volt a laptopja és milliós tételben adott el gázt!

És még ma is túl jól él, mert kap bőven segélyt ha bajba jut, miközben ő volt a felelőtlen és ezért jutott ide.

Szerinten neki segély helyett egy jó nagy nyakleves kéne, hogy térjen már magához. És nyakleves kéne - persze csak képletesen - mindenkinek, aki csak azért regisztrált munkanélküli, hogy igazolja jogosságát a támogatásokra és segélyekre. A gondoskodó állam képét sokan félreértelmezik. Az állam gondoskodjon, de ne azokon, akik magukon is tudnának gondoskodni. Gondoskodjon az elesetteken!

Szerintem addig nem lesz változás ezen a területen, amíg az állam rá nem kényszeríti polgárait, hogy gondoskodjanak magukról.

Nagyon jól példázza az öngondoskodás képességének totális hiányát, amikor megműveletlen, elhanyagolt kiskertek mellől mennek szociális ebédért, jó egészségi állapotnak örvendő munkanélküli falusi embere a polgármesteri hivatalokhoz. Az én nagymamám mindent megtermelt magának még 80 évesen is, sőt a családot is ellátta zöldségekkel.  

Szerintem el kellene venni az összes szociális segélyt, munkanélküli támogatás és akkor biztos vagyok benne, többen gondolkodnának azon, hogy munkát keressenek.Másrészt pedig azért kéne képletesen nyakon vágni az embereket, hogy AKARJANAK valamit. Hogy ők maguk, a saját akaratukból akarjanak valamit. Ha kell, képesek legyenek energiát befektetni, tanulni, dolgozni. Amiíg ez a motiváció nincs, addig azok akik dolgoznak, azért fognak dolgozni, hogy másoknak ne kelljen dolgozniuk.

Köszönöm a figyelmet! 

Eddig majdnem 6000 ember döntött úgy: marad a magánnyugdíj-pénztárában. A Napi Gazdaság beszámolója alapján kiderül, hogy így elméletben két magánnyugdíj-pénztár biztosan maradhat, hiszen 2000 fő a minimálisan előírt taglétszám. A jelenlegi nyilatkozatok fényében az összes maradó száma kb a tizede lesz a magánnyugdíj-pénztárak által elvártnak.

Persze kérdés, hogy milyen ütemben bővül a maradók aránya. És hogy kik azok, akik nyilatkoznak. És mi alapján döntenek? Csak politikai, vagy más megfontoltság is közrejátszik ebben? Szerintetek?

Üzleti titkok kerültek ki az egyik multitól a Facebook-ra. Az informatikai háttérszolgáltatásra specializálódott cég budapesti irodájának munkatársa este, otthonról, a saját gépéről osztotta meg barátaival a storyt, hogy egy műszaki probléma miatt a cége nem tudta kiszolgálni egyik - igen speciális feladatot ellátó ügyfelét. A rendszer leállásból nem volt probléma, de a HR főnök sápadt arccal olvasta a bejegyzéseket. 

Házon belül azonnal "nyomozás" undult, hogy ki volt a szivárogtató. A dolog azért kellemetlen, mert ez a kis bejegyzés a céget tönkre is teheti.

További részletek hamarosan, de ha neked is van ilyen storyd írd meg kérek, hogy tanulni tudjunk belőle, mert veszélyes az, ahogyan sokan nem veszik tudomásul, hogy a facebook jó szórakozás, de iszonyú károkat képes okozni.