Miért keresnek a férfiak többet, mint a nők? Miért becsülik meg jobban, miért ismerik el jobban a férfiakat a munkaerőpiacon? Mi az oka annak, hogy nagyon sok területen hitelesebb egy férfi, mint egy nő? Ezekre a kérdésekre évtizedek óta keresik a választ a kutatók, szociológusok és a HR-esek. Eddig hiába. DE MOST ITT A VÁLASZ!

Ben Barres a Stanford Egyetem biológusa. 1955-ben született mint Barbara Barres. A negyvenes éveiben járt, amikor átoperáltatta magát. A nemek közötti, a nőkre nézve hátrányos megkülönböztetést kevesen élik meg olyan egyértelműen, mint Ő. Egyszer az egyik professzora valami nagyon bonyolult számítást bízott rá, de Barbara tökéletesen megoldotta. Erre a professzora csak annyit mondott: "Gratulálok a barátodnak, ügyes munkát végzett!". Egy másik, Ben életét meghatározó mondat már a műtét után hangzott el. Egy konferencián adott elő. A vacsoránál véletlenül meghallotta, hogy a hallgatóságának egyik tagja - aki nem tudta, hogy transznemű - mit mond róla. "Ez a Ben milyen értelmes egy fickó, mennyivel okosabb mint a nővére Barbara!".

Kristen Schilt az Egy a srácok közül című könyvében tucatnnyi, operáción átesett férfit kérdezett arról, hogy mik a tapasztalataik. Egyikük arról mesélt, hogy még nőként tartott egy előadást. Tényekkel, adatokkal bombázta hallgatóságát. Az előadás végén sokan odamentek hozzá, hogy megkérdezzék: „ Miért ennyire biztos a megállapításaiban?”. Tények és adatok után. Aztán a műtét után egy hasonló előadásán azt tapasztalta, hogy bármit mondhat, mindenki jegyzetel, mindent úgy és ahogyan mondott elfogadtak Tőle, mert FÉRFI.

Nagyon érdekes az is, hogy a bőrszín miként befolyásolja egy ember megítélését. Egy műtéten átesett afroamerikai férfi azt mesélte, hogy míg nőként „kellemetlen fekete asszonyként” beszéltek róla, férfiként „ijesztő fekete ember” lett.

És mi van akkor, ha valaki nővé operáltatja magát?

Joan Roughgarden ugyancsak biológus a Stanford Egyetemen. Amikor megszületett a Jonathan nevet kapta. Férfiként élt egészen az 52-ik születésnapjáig, amikor is Joanként már, mint nőt köszöntötték fel. Elismert szaktekintély az evulúció elméletek területén.

Joan nem meglepő módon éppen az ellenkezőjét tapasztalta, mint Ben. Ahogy ő ezt a saját tudományos világában tapasztalta, „Egy férfi hiteles mindaddig, amíg az állításának az ellenkezőjét valaki be nem bizonyítja. Egy nő nem lehet hiteles addig, amíg az állításának az igazát mások alá nem támasztják”.

Egy interjúban, Roughgarden arról mesélt, hogy amikor nőként megkérdőjelezett egy számítást, akkor azt gondolták róla, hogy nem érti, férfiként már vitatkoztak vele.

Schilt számára ezek az interjúk és a hozzájuk kapcsolódó kutatások egyértelműen rámutatnak arra, hogy a nemek közötti különbségek, akár a fizetésben, akár a karrierben, akár a szakmai elismertségben sok esetben visszavezethetőek a nemekre vonatkozó sztereotípiákra.

Persze a minta nagyon kicsi, ezért aztán nagyon messzire mutató megállapításokat tenni felelőtlenség. Érdekes ugyanakkor amit Chris Edwards megélt. Ő is kislányként látta meg a napvilágot, de férfiként lett sikeres reklámszakember.  Azt mondta, hogy az ő sikerében közrejátszhatott az a rengeteg tesztoszteron amit a műtét után kapott. Megváltoztatta a viselkedését, határozottabb, magabiztosabb, szókimondóbb lett. Arról nem is beszélve, hogy jobban érezte magát a bőrében férfiként, mint korábban nőként.

Ezek után azt is gondolhatnánk, hogy a férfiből nővé operált interjúalanyok is hasonló tapasztalatokról számoltak be, de NEM.

Joan Roughgarden minderről csak annyit mondott, hogy ezen fölösleges sopánkodni és egy kávéházban elmélkedni arról, hogy milyen a világ. A világ ilyen és kész. A feladata az, hogy ehhez alkalmazkodjon.

Kiválasztásban jártas HR szakemberek azt tapasztalják, hogy különösen nehéz helyzetben azok a nők vannak, akik szülés után akarnak újra munkát találni, és közülük is azok, akik korábban vezetők voltak, akik szakmailag képzettek, tapasztaltak.

Számukra speciálist képzést ajánlanak, amelyben felkészítik őket arra, miként kezeljék a NŐI mivoltukból adódó hátrányokat és hogyan fordítsák az előnyükké. 

Ezt a kérdést minden állásinterjún felteszik, ezért nem árt rá felkészülni. És tudni kell rá válaszolni. Itt van néhány tipp arra, hogy meggyőzd leendő főnöködet, hogy Te vagy a legalkalmasabb.

Tudd, hogy mi a munkaköri leírás

Olvasd el figyelmesen, hogy milyen munkakörre, milyen feladatokra keresnek embert. Melyek azok a követelmények, amelyeknek meg kell felelned. Az állásajánlatokban általában meghatározzák, hogy melyek a "lényeges" vagy "elvárt" követelmények. A válaszodat igyekezz úgy megfogalmazni, hogy az interjúztatód ne csalódjon, ha már egyszer arra alkalmasnak tartott, hogy behívjon egy beszélgetésre.

Arra gondolj, hogy mit tehetsz Te a cégért, és ne arra, hogy Te mit vársz el

Ez a kérdés lehetőséget ad arra Neked, hogy úgy mutasd be magad, mint egy megoldás.

Persze arra vigyázni kell, hogy ne mondjunk olyat ",hogy azért szereték itt dolgozni, mert ez álmaim állása", ez senkit nem érdekel! Inkább arra figyelj, hogy a képességeid közül melyek azok, amelyek segíthetik a céget, amelyekre leginkább szükség lehet. Ha egy stresszes munkakörre keresnek embert, akkor az jó válasz lehet, hogy jól bírod a stresszes helyzeteket, amikor gyorsan kell nagy felelősséggel járó döntéseket meghozni.

Ne hasonlítgasd össze magad másokkal

Amikor valaki arra kíváncsi, hogy "miért Te" akkor nem azt akarja tőled hallani, hogy szerinted a többi jelölt - még ha nem is simered őket - miért nem alkalmas. Ez gyakori hiba! Honnan is tudhatnád, hogy mások milyenek? 

Törekedj arra, hogy magadról beszélj és ne úgy, hogy azt mondod, hogy "gyorsabb vagy, mint bárki más, vagy "jobban bírod a stresszes helyzeteket, mint bárki". Fogyalmazz úgy hogy " jól bírom a stresszt, mert például....", "gyors vagyok és pontos, mert ez fontos....." számodra.

Kerüld a közhelyeket

Ha magadról és az erősségeidről beszélsz igyekezz minden képességhez, tulajdonsághoz, valami konkrétumot rendelni. Azért bírod a stresszt, mert egyik korábbi munkahelyeden ez és az volt a feladatod és akkor azt így és úgy oldottad meg, ami sok stresszel járt, de te megcsináltad. A példák nagyon fontosak.

HR tanácsadók szerint erre a kérdésre érdemes egy nány mondatos, rövid és tömör válasszal készülni. A körmondatokat, a nyekegéseket senki nem szereti hallgatni. Ha van egy összeszedett, lényegretörő és a leendő munkaadód cégére kialakított válaszod, közelebb kerülhetsz az új állásodhoz. 

Már szinte közhelyes a Facebook alapítójával, Mark Zuckerberg-el példálozni, ha a huszonévesen sikeres és gazdag managerekről van szó. Ő mindössze 23 éves volt, amikor megalapította céget és ma több mint 11 milliárd dollárja van. És még mindig csak 30 éves. A brit Guardian annak járt utána, mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon ilyen "eredményeket" érjen el.

Danny Waters most 29 éves, de csak 25 volt, amikor a vezető brit hitelközvetítő, az Enterprise Finance CEO-ja lett.

- Alig voltam 18, amikor 2003-ban beléptem a cégbe. Azon gondolkodtam, hogy vagy tovább tanulok, vagy utazgatok a világban legalább egy fél évig. De mivel nagyon jól éreztem magam a cégnél maradtam és inkább tanultam. Aztán belevetettem magam a pénzügyi szektorba, a korosztályom egyik legjobbja lettem. Erre pedig a főnökeim is felfigyeltek. 

Danny Waters sikertörténete ma esetpélda Nagy Britanniában. Adminisztrátoként kezdte a hitelközvetítő óriásnál, 22 évesen ügyvezető volt, rá két évre pedig a cég CEO-ja lett. Nyilakozataiban nem szerénykedik.

Ha a sikerének titkáról kérdezik általában azzal kezdi, hogy olyan közegben indult a karrierje, ahol hagyták dolgozni és érvényesülni, ahol senki nem foglalkozott a korával. Szerinte a siker egyik legfontosabb feltétele az ambízió és a kitartás és az, hogy a kudarcokból tanulni kell. De ez eddig önmagában mind kevés a sikerhez. Elmondása szerint rengeteg hozzá hasonlóan agilis kollégája volt, akik igen sikeresek voltak, de egy ponton képtelenek voltak annak látni magukat, amik. Elszálltak a pénztől, a sikertől. Fontos ugyanakkor az is,hogy az ember élvezze is azt amit csinál. Mert ha nem, akkor csak izzatságos görcs lesz a sok munkából, nem pedig siker és pénz.

Jonathan Samuels, ma 36 éves, de csak 28 volt amikor a Dragonfly Property Finance CEO-ja lett. Ez is egy komoly cég

- Ambíció és kőkemény munka. Tudni kell kockáztatni, ami fiatalon könnyebben megy, amikor még az embernek nincsen családja, amiért felelősséget kellene vállalnia - mondja a neves brit hitelintézet vezérigazgatója.

- Fontos, hogy akkor se gondolj arra, hogy fiatal vagy, amikor nálad jóval idősebbeket kell irányítanod. Ha olyan emberekkel együtt dolgozni, akik nálad jóval képzettebbek és tapasztaltabbak, ne nyomasszon, hanem inspiráljon.Tudnod kell kezelni a rád nehezedő felelősséget. Ha ez sikerül, megkapod az azért járó tiszteletet. A legnagyobb kihívásokat akkor éltem meg, amikor valaki olyannal kellett tárgyalnok, aki épp a tárgylás előtt tudta meg, hogy hány éves vagyok. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbben gyorsan túlteszik magukat azon, hogy mennyire fiatal vagyok. A kor egyébként mellékes tényező. Ha pedig belátják, hogy nem lehet véletlen, hogy Te ilyen fiatalon itt tartasz, akkor utána mindig melletted akarnak maradni és az nagyon jó dolog.

Dan Hooper, igazgatója és alapítója az ugyancsak brtit Piccadilly Groupnak. 30 éves volt amikor a Capita igazgatója lett.

Vannak akik vezetőnek születnek. Irányítani egy céget könnyű, vezetni nagyon más feladat. Mindenki másban jó, de a sikerhez az kell, hogy amiben igazán jó, azt a siker érdekében kiaknázza. Az én sikerem titka az, hogy a dolgukat a maguk ősszetetségében látom és átlátom. De ahogy megtapasztaltam, hogy miben vagyok igazán jó, rájöttem, hogy miben vagyok igazán gyenge. A fiatal, sikeres vezetőket az elhivatottságuk teszi sikeressé. A tapasztalat kevés, kell a szenvedély is. Idővel mindannyian belefáradunk egy kicsit, de ilyenkor kell arra ráérezni, honnan lesz energiánk a folytatáshoz.

Tudnod kell a célodat, egyébként alámerülsz. Csak a kiválók jutnak előre, jónak lenni nagyon kevés.

A képzettség általában előny, a túlképzettség viszont általában hátrány. Komolyan fel kell tehát készülni, ha valaki azt látja egy álláshirdetésben, hogy ő arra a pozícióra - papíron - túlképzett. Komoly kihívás az interjúztatót megnyugtatni arról, hogy csupán addig érdekel az állás, amíg nem találsz másikat. De nem lehetetlen! Néhány tipp arra, hogyan tedd magad alkalmassá egy állásra, ha úgy érzed, hogy túlképzett vagy.

A végzettségeket, képességeket az önéletrajzok elejére szokás tenni, de nem akkor, ha "szégyenkezned" kell. Ilyenkor tanácsos röviden, tömören fogalmazni, felsorolásszerűen, és a CV végére hagyni. Ha van mód szóban bemutatkozni, akkor inkább a képességekre kell fókuszálni és hanyag eleganciával meg kell feletkezni a doktori címről, a publikációk számáról, a kongresszusi szereplésekről.

A túlképzettség látszata - és ténye - ellen úgy is lehet védekezni, hogy az ember karrierjéből inkább azokat az időszakokat említjük, amelyek a megpályázandó állásra hasonlítanak és inkább az azokon a területeken elért eredményeket kell felsorolni. Ha a legutóbbi munkahelyeden üzletvezető voltál egy étteremben, de most pincért keresnek, akkor arról kell beszélni, milyen jó pincér voltál - sarkítva! Akkor viszont, ha korábban nem dolgoztál alacsonyabb munkakörben, hozd fel példaként néhány egyetem alatt végzett munkádat, vagy amit önkéntesként végeztél, de a képességek, készségek terén hasonlóak legyenek. 

De miről szóljon a motivációs levél?

Arról semmiképpen sem, hogy életed és véred a cégért, az ellenkezője ugyanis gyorsan kiderül. Ha szemtől-szemben ülsz a leendő főnököddel, akkor inkább arról beszélj, hogy a meghirdetett pozícióhoz ugyan túlképzett vagy, de ha lesz mód az előrelépésre, akkor hajlandó vagy befektetni és jobban megismerni a szervezetet és a feladatot. Egy másik elfogadható magyarázat arra, hogy miért jelentkezel alacsonyabb pozícióba az is lehet, hogy a munka-magánélet egyensúlya miatt számodra fontos a munkahely közelsége és az most többet ér mint a karriered. Ez hihető és életszerű. 

Készüljünk fel az interjúra

Ha az ember pontosan tudja - mert túlképzett - hogy milyen keresztkérdésekre készülhet, akkor gyakorolja a válaszokat. Kérd meg az egyik barátodat, hogy tegye fel neked azokat a kérdéseket, amiktől tartasz, mert egykori osztályvezető sebészként tudni kell a választ arra, hogy miért akarsz beosztott orvos lenni.

A ManpowerGroup egy korábbi felmérése szerint 2008 óta egyre többen vannak azok, akik nem találnak a képességüknek, végzettségüknek megfelelő munkát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok képesek áthidalni, átvészelni ezeket az időszakokat, akik "képezhetőek", illetve nyitottak arra, hogy valami egészen más területen próbálják ki magukat figyelembe véve az alap adottságokat, képességeket.

Bár az állásinterjúkon a legalapvetőbb hibák – késés, felkészületlenség – függetlenek a pályázók nemétől, van néhány olyan tipikus hiba, amit többnyire nők követnek el. A Forbes listája ezekre hívja fel a figyelmet.

A nők hajlamosak arra, hogy túl sokat beszéljenek. A szakértők szerint ügyelni kell a helyes arányokra. Szerintük az az ideális, ha az idő kb. 60%-ában az interjúztató beszél. A válaszoknak összefogottnak, körülbelül egy percesnek kell lenniük. Vagyis csak addig tarthatnak, amíg az interjúztató valóban odafigyel. Ennek vannak apró jelei, mint például a szemkontaktus, vagy a testtartás.

Mivel a nők általában változatosabban öltözködnek, mint a férfiak, a hibalehetőség is nagyobb. Ami ajánlott: visszafogott színek, mint például sötétkék, szürke, fekete. Kevés, egyszerű ékszer, natúr smink. A szakértők szerint nagyon kell vigyázni arra, hogy ne öltözzünk túlságosan a megpályázott pozíció fölé. Egyáltalán nem biztos, hogy egy méregdrága táska vagy óra lenyűgözi az interjúztatót. Sőt! Éppen az ellenkező hatást válthatja ki.

A nők általában jobbak a kapcsolatteremtésben, mint a férfiak. Kivéve az állásinterjúkat. Sokan próbálnak nagyon profinak tűnni, de inkább merevvé válnak. Pedig a személyes szimpátia néha többet nyom a latban, mint a szakmai tapasztalat. Persze az sem jó, ha valaki túlságosan „édes”. Légy pozitív, légy önmagad! – bármilyen közhelyesen is hangzik, ez a legjobb módszer.

Az egyik leggyakoribb és legnagyobb hiba az, hogy a nők nem alkudoznak. Úgy tűnik, inkább beletörődnek abba, hogy a munkaerőpiacon kevesebbre értékelik öket, mint a férfiakat – legalábbis a fizetések ezt tükrözik. Nem árt felkészülni, és tudni, hogy az adott pozícióban mennyi is a megszokott fizetés. Nem a nőknél, a férfiaknál! Elsőre mindig többet kell kérni, mint amennyi a valós elvárásunk. Aztán indulhat az alku. Ha az első ajánlat túl alacsony, nyugodtan kérjünk egy kis gondolkodási időt.

Ha nem profi pókerjátékosnak jelentkezünk, a blöffölés nagyon nem ajánlott. A nők gyakran megijednek, ha olyan kérdést tesznek fel nekik, amire nem tudják a választ. A mellébeszélésnél sokkal profibb megoldás, ha ilyenkor pl. azt válaszoljuk: Ilyen problémával még nem találkoztam, további információkra lenne szükségem ahhoz, hogy dönteni tudjak. Hasonló helyzetben a rutinosabb kollégákhoz vagy a főnökhöz fordulnék tanácsért.

Míg a férfiak sokszor agresszívan nyomulnak, a nők félnek attól, hogy reklámozzák magukat. Pedig egy állásinterjún ez az alapvető feladat! Igenis beszélni kell a korábbi sikerekről, méghozzá büszkén és magabiztosan. Meg kell említeni, olyan korábbi projekteket, amelyek sikeresek voltak, és persze ki kell emelni azokat a képességeinket, amelyek segítettek a cél elérésében. Nagyon fontos persze, hogy ezek relevánsak legyenek a megpályázott pozíció szempontjából. A lényeg, hogy az interjúztató azt érezze, ilyen tapasztalatokkal és képességekkel a cég számára is hasznosak lehetünk.

Ugyancsak a nőkre jellemző, hogy túlságosan sokat aggodalmaskodnak. Az idegeskedést az interjúztató önbizalom hiánynak érzékelheti. Úgy gondolhatja, hogy a munkával járó stresszt sem bírja majd az, aki egy interjú helyzetben nagyon izgul. Lépj be a szobába azzal a gondolattal, hogy kedvelni fognak. Segít, ha elhiszed magadról, hogy tökéletesen megfelelsz a pozícióra. Ha te nem hiszel magadban, senki más nem fog.