A pénznél, a pozíciónál is többet ér a jó munkahelyi légkör – állítja a Lendio vezérigazgatója, a Forbes-on megjelent cikkében. Hogy miért van az, hogy az igazi tehetségek otthagyják a sikeres vállalatokat? Szerinte a magasabb fizetésre vagy beosztásra való hivatkozás csak bullshit. Eszükbe sem jutna váltani, ha jól éreznék magukat a bőrükben. Ez pedig a vállalati kultúrán múlik.

Ha céget alapít valaki – legyen az kisebb vagy nagyobb – az egyik legfontosabb feladat a megfelelő vállalati kultúra kialakítása, amit az alapító karaktere, értékrendje  és stílusa határoz meg. Vagyis, ha a légkör rossz, az alapvetően rajta múlik. A vezetői viselkedés példamutatás: szavakban, tettekben és hozzáállásban.  A jó vezető minden cselekedetével, mondatával az általa – és a cége által – képviselt értékeket közvetíti. Ezeket kell elfogadtatni, és megértetni a középvezetőkkel, hogy azután közvetíthessék a dolgozók felé. És persze ezeket kell érvényesíteni a munkaerő kiválasztásánál is. Az alapértékeknek való megfelelés fontosabb lehet, mint a végzettség, vagy a tapasztalat.

Lehet, hogy a leendő munkatársnak csupán egy apró, részfeladatot kell teljesíteni. Ennek ellenére fontos, hogy mindenki, aki a cégnél dolgozik, egy közös cél érdekében tegye. Vagyis az, hogy mindenki megértse, és átérezze, mi is az, amiért valójában bejár a munkahelyére nap, mint nap. Az emberek ugyanis azt szeretik, ha valami fontos dolog részesei lehetnek. A saját feladatuk hasznosságát is csak akkor érezhetik át igazán, ha tudják, az ő munkájuk fontos fogaskerék a gépezetben, de persze azt is érteniük kell, hogy valójában mi a gépezet egészének célja.

Nem szabad azonban “gépként” működtetni a céget, és megfeledkezni arról, hogy a “fogaskerekek” valójában emberek. Ezért is fontos, hogy ne vegyük magunkat mindig véresen komolyan. Néha muszáj egy kicsit lazítani. Erre valók a céges bulik, közös programok, vagy egy pingpong meccs két fontos feladat között. Ez egyáltalán nem időpocsékolás. Sokkal inkább befektetés, ami a kreatív, kellemes munkahelyi légkör megteremtését szolgálja.

Ahogy az ünneplés is. Ünnepeld meg a sikereket, legyenek azok kicsik, vagy nagyok. Ha ez elmarad, könnyen úgy tűnhet, hogy a siker egyetlen emberé, a főnöké. Pedig mindenki részt vett benne. Ne csak a felelősség legyen közös, hanem az öröm is!

A kollektív értékelésen túl fontos az egyéni teljesítmény értékelése is. Az elismerés, a dicséret igenis számít, ez motiválja, hajtja tovább az embereket. Ha valaki úgy érzi, hogy többet, és jobban teljesít,mint az átlag, mégis egy szürke massza részének tekintik, nem törekszik többet arra, hogy felfelé kilógjon a sorból.

Gambiában a közszféra dolgozóinak már ma elkezdődött a hétvége. És folytatódik szombaton, és vasárnap is. Az ország elnöke ugyanis az év elején bevezettette a négy napos munkahetet. A gambiaiak így is 40 órát dolgoznak egy héten, de a munkaidő 8-tól 6-ig tart, a munkahét pedig csak hétfőtől csütörtökig. Az elnök szerint így több idő jut imára, a családra és a mezőgazdasági munkára – olvasható a BBC oldalán.

A gambiai elnök kezdeményezése nem példa nélküli.  2008-ban Utah államban költségtakarékossági céllal vezették be az állami alkalmazottak számára a tíz órás munkanapot, és a négy napos munkahetet. A hosszú hétvégék időszaka azonban csak két évig tartott.  A remélt megtakarítások ugyanis nem érték el a tervezett szintet. Ráadásul sokaknak – például a dolgozó anyáknak – komoly gondot jelentett a napi 10 óra munka, hiszen az irodai teendők mellett nekik még a családról is gondoskodniuk kell. Az ügyfelek is reklamáltak, mivel korábban megszokták, hogy hetente 5 napon lehet ügyeket intézni. Azt sem sikerült bizonyítani, hogy a több pihenés növelné a munkatársak hatékonyságát.

Hollandiában azonban népszerű a négy napos munkahét. Igaz, Európában itt a legelterjedtebbek a rugalmas foglalkoztatási megoldások, sokan dolgoznak részmunkaidőben, rugalmas beosztásban. Angliában sem ismeretlen a heti három pihenőnap. Az újságírók jelentős része csak négy napot dolgozik egy héten, igaz, akkor nem nyolc, hanem jóval több órát.

Egy indianapolisi IT cég fiatal vezetője is úgy látja, a jövő a négy napos munkahété. Igaz, náluk a szabad pénteket “kutató nap”-nak hívják. Azt mondja ugyanis, hogy az ő ágazatukban olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy a munkatársaknak szükségük van hetente egy napra ahhoz, hogy keressenek, kutassanak, informálódjanak a legújabb trendekről. Ezt viszont otthon is megtehetik, és közben pihenhetnek, a családjukkal lehetnek. Ráadásul, amióta hetente három nap szabad, a hétfő reggel sem indul olyan kómásan, mint korábban.

A New Economic Foundation kutatása szerint is hasznos lehet a rövidebb munkahét. Ők viszont egyenesen rövidebb munkaidőről beszélnek. “Ha kevesebbet dolgoznánk, több embernek jutna állás, csökkenhetne a munkanélküliség. A dolgozók lelassíthatnának, csökkenne a stressz. Fenntarthatóbban élnénk, kevesebb gyorsételt fogyasztanánk, kisebb lenne a széndioxid lábnyomunk. Felértékelődnének az olyan fizetetlen, de fontos dolgok, mint az aktív állampolgárság, a másokon való segítés, a szülői feladatok ellátása.”

Vagyis mind a négynapos, mind pedig az ötnapos munkahét mellett szólnak érvek. Egyik sem jelent azonban üdvözítő megoldást. Hiszen elképzelhetetlen például a kereskedelemben a heti három napos szünet, és annak sem örülnénk, ha a vízvezeték szerelő a pénteki dugulást csak hétfőn javítaná meg. A szakértők szerint a kulcsszó a rugalmasság. Olyan megoldások keresése, amelyek előnyösek a munkavállaló és a munkaadó számára is. Egy 2011-es brit kutatás szerint a munkahelyek 96%-ánál legalább egy atipikus foglalkoztatási formát alkalmaztak, míg 70%-uknál ennél többet. Ugyanakkor 53%-uk úgy válaszolt, hogy a tevékenységük természete korlátozza a rugalmas megoldások alkalmazását.

A felnőttek általában kényszert éreznek arra, hogy amikor egy óvodás korú gyerekkel találkoznak, feltegyék neki a kérdést: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Vannak persze egészen vicces válaszok: például a dinoszaurusz, vagy a spongya bob. A legtöbb ovis azonban valamiért olyan szakmára szavaz, amit egyenruhában űznek. Ilyenkor a felnőtt mosolyog, megsimogatja a kicsi fejét, és eszében sincs elmagyarázni a gyereknek, hogy a legtöbben miért is növik ki gyerekkori álmaikat. A cracked.com hiánypótló összeállítást közölt arról, hogy ami az ovisoknak álommeló, valójában miért rémálom. (Az igazi rendőröktől, tűzoltóktól stb. előre is elnézést kérünk. Bár biztosan nekik is megvan a saját sztorijuk arról, mi a különbség az álom és a valóság között.)

Tűzoltó

A gyerekek szemszögéből nézve tűzoltónak lenni menő. Az idő nagy részét a pihenőben töltöd haverokkal, és van egy rúd, amin lehet csúszkálni. Mennyivel szórakoztatóbb, mint a lépcső! Ha tűz van, lehet slagozni. Ráadásul nem a vacak kis kertivel, hanem egy óriásival. Tűzoltás után pedig le a pólóval, és készülhetnek is a fotók. Olyanok, amiket mami úgy imád a falinaptáron!

Felnőttként őrültségnek tűnik berohanni egy égő házba, kezünkben egy baltával. A nagy piros autóval nem szabad csak úgy száguldozni, és a cső sem arra való, hogy meleg napokon egymást spricceljék vele a haverok az udvaron. Szóval, csak a veszély marad.

Hercegnő

Hercegnőnek lenni egy hatéves szerint azért jó, mert szép ruhákban járhatsz, kastélyban laksz, mindig sütit eszel, senki nem szól rád, hogy ágyazz be, végül eljön érted a jóképű herceg a fehér lovon, és elvesz feleségül.

Nos, ebből sok minden igaz. A jóképű herceggel azonban vannak gondok. Valószínűleg a leendő vőlegény az unokatesód, akivel minden nyáron találkoztál a tóparton, és olyan gusztustalanul túrta az orrát. Azóta sem sokat fejlődött. No igen, már az ő szülei is unokatesók voltak.

Rendőr

A rendőrnek fegyvere van. Nem műanyag, hanem igazi. Simán letartóztathatsz bárkit, aki arra akar kényszeríteni, hogy rakd rendbe a szobád, vagy edd meg a sárgarépát.

A valóságban persze sokkal több rendőr mondja azt, hogy „jogosítványt, forgalmit”, mint azt, hogy „fel a kezekkel”. Előbbieket ritkán tekintik hősnek. Amúgy pedig az utóbbiak is rendben tartják a szobájukat, és megeszik a sárgarépát. Muszáj nekik. A fegyverhasználat ugyanis szabályozott.

Pilóta

Ebben a szakmában minden megvan, amire egy gyerek vágyik. Nagy gép? Repülés? Gombok, kütyük? Hát kell ennél több?

Felszállás, leszállás, unatkozás és egyhelyben ülés. Valójában ez az, amit egy pilóta csinál. Ráadásul tapasztalat, hogy a gyerekek valójában utálnak repülni. Füldugulás, egyhelyben ülés, újabb füldugulás. A le- és felszállás között ők legalább alhatnak. A pilóták viszont nem.

Űrhajós

Először is repkedhetsz bolygóról bolygóra. Mindenütt jó fej földön kívüliek várnak. Igen, a gyerekek szerint a földön kívüliek aranyosak, hiszen ebben a korban még nem láttak olyan filmet, amelyben gusztustalan, nyálkás szörnyek tépik ki a földlakók szívét.

Ha a gyerek nem hisz a földön kívüliekben, űrhajósnak lenni még akkor is vonzó. A súlytalan lebegés jó bulinak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy a tubusból evést anyu otthon nem engedi, az űrben meg kötelező.

Hogy mi a legnagyobb hátrány? Az, hogy doktori cím kell még ahhoz is, hogy egy űrhajós ruháját tisztítsd. Legyél zseniálisan okos, tökéletes látással és kiemelkedően jó szem-kéz koordinációval. Ahhoz, hogy minderről megbizonyosodjanak, a NASA-nál évekig kínoznak.

Ha a gyerek egy genetikai remekmű, egyedülállóan kitartó, a következő módszerrel még mindig el lehet venni a kedvét az űrhajózástól:

Vegyél egy kisbuszt – lehetőleg egy 1976-os Peugeot –t.

Fordítsd le a kezelési útmutatót oroszra.

Küldd be a gyereket. Add ki a feladatot: a kormánykereket kell forgatni folyamatosan.

A használati utasítással, egy szerszámosládával és egy levegővel teli palackkal együtt zárd be.

Soha többet nem vágyik arra, hogy űrhajós legyen!

Főnöknek nem születik az ember. Vannak ugyan bizonyos adottságok, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valakiből főnök váljék, a vezetés alapvetően tanult viselkedésminták összessége. A jó vezető néhány alapvető dolgot biztosan megtesz minden nap. A Forbes szerint ezeket érdemes ellesni, és alkalmazni.

Gyakran előfordul, hogy ha egy értekezletre megérkezik a főnök, egyszerűen megfagy a levegő. A kollégák csak a hatalmat és az erőt érzik, és félnek megszólalni. A jó vezető viszont emberi, nem kelt félelmet, olyan légkört teremt, amelyben mindenki bátran elmondhatja a munkával kapcsolatos gondolatait, elképzeléseit.

A sikeres vezetők a döntéshozás mesterei. Bátorítják a kollégákat a párbeszédre, és arra, hogy következtetéseket vonjanak le, de ha ez nem történik meg, megteszik maguk. Arra koncentrálnak, hogy megtörténjenek a dolgok.

A jó vezetők kiváló kommunikációs képességekkel rendelkeznek, és ez különösen igaz akkor, amikor az elvárásaikat közlik.  Mindig megbizonyosodnak arról, hogy a beosztottak pontosan értik a feladatot és a célokat.

Ha nem gondolkozol, soha nem tanulsz új dolgokat. Ha nem tanulsz új dolgokat, nem fejlődsz, és a munkád egy idő után értéktelenné válik. A jó vezető nap mint nap gondolkodásra, tanulásra, fejlődésre ösztönzi beosztottait, nem hagyja, hogy belesüppedjenek a kényelmes napi rutinba.

Vizet prédikál és bort iszik? A jó vezető példát mutat. Ez nem is olyan könnyű. Hiszen aki a csúcson van, arra mindenki figyel. Egy apró hiba is óriásinak tűnik, ha a főnök követi el.

A jó főnök méri, és értékeli a beosztottak teljesítményét. Ha a teljesítmány mérhető, az a beosztottaknak biztonságot jelent, hiszen tudják,  milyen elvárásoknak kell megfelelniük. Az pedig, ha érzik, hogy a kemény munkát értékelik, a legfontosabb motiváció

Az értékelés nem csak egy projekt lezárása kapcsán fontos. Visszajelzésre folyamatosan szükség van. Egy  bizalomra épülő munkahelyi légkörben a visszajelzés kölcsönös. Vagyis a főnök ezt éppúgy elvárja a kollégáktól, mint a kollégák tőle.

Megfelelő embert a megfelelő feladatra. Az igazi vezető ismeri beosztottait, tisztában van a képességeikkel, értékeikkel. A vezetői siker egyik kulcsa az, hogy a beosztottak testre szabott feladatokat kapjanak.

A főnök mindent tud? Dehogy. Ezt nem árt bevallani. Igaz, hogy a vezető átlátja a képet, de minden apró részletben nem lehet otthon. A jó főnök tehát kérdez, sőt, tanácsot kér beosztottaitól.

A jó vezető élvezi, hogy ő a főnök. Nem a hatalom miatt. Azért, mert fontos dolgot csinál. Vállalja a felelősséget a cégért, és a beosztottakért. Csak akkor érzi magát igazán sikeresnek, ha a vállalat és az ott dolgozók is azok.

Ahogy az öltözködésben, az álláskeresésben is vannak trendek, divatok, amelyeket nem árt figyelemmel követni, ha sikeresen szeretnénk pályázni egy állásra. Ez azt jelenti, hogy ha a szakmai múltunk nem is változott, érdemes önéletrajzunkon némi ráncfelvarrást végrehajtani.  A careerbuilder összefoglalja azokat a pontokat, amelyekre oda kell figyelni.

Az önéletrajzok többsége a szakmai előélet időrendbe szedett felsorolásával kezdődik. Karen Southall Watts, business coach azt mondja: az önéletrajz első harmada olyan, mint egy első osztályú telek: nem érdemes nyilvánvaló információkra pazarolni.  Ez itt a reklám – az önreklám – helye. Érdemes a személyes brandünk építésére, képességeink, készségeink bemutatására használni. Az elérhetőségek alá rögtön írjunk pár soros bemutatkozást, kiemelve eddigi sikereinket, eredményeinket, tapasztalatainkat és képességeinket.

Amikor megtervezzük az önéletrajzunkat, mindig figyeljünk arra, kinek is szánjuk. Az első számú szabály, hogy a megjelenés mindig egyszerű legyen. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a formátum kompatibilis azzal, amit a toborzók, hr-esek használnak. A legtöbb esetben ugyanis önéletrajzunkat nem egy személy, hanem egy program “olvassa”. Az olyan önéletrajzok, amelyeknél a név és az elérhetőség a fejlécen szerepel, vagy amelyben fantáziadús grafikai elemek vannak, ahelyett, hogy figyelemfelkeltőek lennének, olvasatlanul a kukában végezhetik. A programok ugyanis kulcsszavakat keresnek, a megfelelő formátumban. Ha az önéletrajzot több formátumban is elkészítjük (mondjuk world és PDF), jelentősen megkönnyíthetjük a toborzók dolgát, no meg a sajátunkat is.

A közhelyes megfogalmazás helyett írjunk konkrét eredményekről! Ahelyett, hogy magunkat keményen dolgozó, szorgalmas, kreatív, szakértő munkatársként jellemezzük, mutassuk be eddigi karrierünk eredményeit. Például: “Sikerült az adminisztrációs költségekből 1 millió dollárt lefaragnom, ami lehetővé tette az értékesítő csapat létszámának bővítését” ahelyett, hogy a “Pénzügyi és költségvetési elemzéssel megbízott csapatot vezettem.”

Arra azért vigyázzunk, hogy a kulcsszavak, mint pl. “kreativitás”, vagy “önállóság” ne maradjanak ki, hiszen ha a program végzi az előválogatást, ezek fontosak lehetnek.

Mindig írd oda, mivel is foglalkozott a cég, amelynél előzőleg dolgoztál. Ha te úgy is gondolod, hogy a korábbi munkaadód nagy név, amelyet mindenki ismer, lehet, hogy a toborzó másként látja. Ezért fontos, hogy kiemeld a hasonlóságokat a korábbi és a vágyott munkahely között. Ilyenek lehetnek például az azonos szektor, a hasonló cégméret, céges kultúra.

Fontos, hogy profinak tűnj, nem csupán az önéletrajzban leírtak, hanem a megadott elérhetőségek alapján is. Ma már szinte biztos, hogy a HR-es nem postán küldi neked levélben az értesítést, ezért az elérhetőségeknél szerepeltesd a telefonszámaidat, az e-mail címed, a közösségi oldalakon való elérhetőségedet, és ha van olyan, a saját honlapod címét. Mindezeket persze úgy, hogy a leendő munkaadó ne fusson bele olyan információkba, amelyeket nem neki szántál. A szivecske24.kukac.mail.com például nem tűnik túl profi e-mail címnek, mint ahogy az is romba döntheti az imázsodat, ha csücsörítős, tükörből fotózott képekkel van tele a facebook oldalad.