Azért jó tudni, hogy a munkavállalóknak 54%-a általában elégedett a munkahelyi hőmérséklettel. 27%-nak viszont folyton melege van, míg 19 százalék kifejezetten fázik.

A megkérdezettek csaknem ötöde úgy nyilatkozott: a hűtés/fűtés intenzitására is hatott a válság: a munkahelyeken a rezsiköltségen is spórolnak, és nem döngetik úgy a légkondit vagy éppen radiátorokat, mint korábban.

Hogy mi is az ideális munkahelyi hőmérséklet? Átlagosan 21-22 fok.  Nyilván, a Helsinki Egyetem kutatói lefelé, míg a Californiai tudósok felfelé húzták az átlagot, az ideális hőmérsékletet ugyanis közösen matekozták ki.

Egy Orlandói  kutatócsoport biztosítási ügynökökön tesztelte a hideget: a didergő munkatársak jóval többet hibáztak, mint a magukat komfortosan érzők, így a jeges csapat pénzben mérve 10%-kal rosszabbul teljesített.

A tanulmány szerint a hőségben jelentősen többet ütünk mellé: a gépelési hibák 10 fokos hőmérsékletemelkedésnél 150%-kal szaporodnak meg.

Állítólag jön a hidegfront. Lehet, hogy a jövő héten már hatékonyabbak leszünk.

Azok persze, akik már régóta a csúcs közelében vannak, ellenzik a titulusok bőkezű osztogatását. Miért is hívják latin-amerikáért felelő menedzsernek azt, aki az argentin partnernek szóló e-maileket fordítja, ha más dolga nincs, ráadásul a cégnek sincsenek partnerei Argentínán kívül más dél-amerikai országban?  Azt mondják, az állás megnevezése igenis fontos motivációs tényező. Állítólag ugyanolyan munkakörben, ugyanolyan munkát jobban végez az, akinek hangzatosabb a címe. Nyilván persze, ez is mentalitás dolga. A New York Times blogjában azonban megdönthetetlen érvvel szolgál a „felülcimkézés" mellett egy cégtulajdonos. Ha az üzletfejlesztési igazgatója keres meg e-mailben egy potenciális partnert, a levélre sokszor válasz sem érkezik. Ha azonban ugyanazt a levelet az ő e-mail címéről küldik, és az aláírásban a C.E.O. titulus szerepel, perceken belül jön a válasz, az időpont.  Megoldás: hívjanak mindenkit vezérigazgatónak. Ezen belül persze lehet szelektálni: az igazi főnök például lehetne a legvezérebb igazgató. Igaz, akkor kezdődne minden előröl.

Szigetgondnok

Ez az, amiről mindenki hallott, és sokan álmodoznak azóta is. Ben Southallt 35 000 jelentkező közül választották a Hamilton sziget gondnokává. A feladata: úszkálni, csavarogni, lazsálni, és minderről blogolni.  Az állás hat hónapra szólt, és potom 111 000 dollárt keresett vele. A kérdés csupán az, ezután hová ment szabira?

Luxuságy tesztelő

A Birminghami egyetemista,  Roisin Madigan is igazi mázlista. Egy hónapon keresztül az ágybanfekvés volt a feladata. Egy eredetileg a Savoy Hotel számára luxus fekhelyeket készítő cég alkalmazta a feladatra.  A modern borsószem királykisasszony egy bemutatóterem közepén heverészett, szunyókált, és persze blogolt. 1 000 font ütötte érte a markát. A gond csak a munkaidő: ez ugyanis reggel 10-től este hatig tartott. Bár baglyoknak ez ideális is lehet.

Szállodai vízicsúszda tesztelő

Tommy Lynch beutazta szinte az egész világot. Egy szállodalánc csúszdáit tesztelte Egyiptomtól Mexikóig, a Dominikai Köztársaságtól Spanyolországig. Az utazás persze csak a bónusz.  A munka: csobbanás. Elég magas? Elég gyors? Biztonságos? Hogy a csúszdamenedzser mennyit keresett, nem lehet tudni. Az viszont biztos, hogy munkaruhára nem kellett túl sokat költenie.

Hivatásos prostitesztelő

Igen, ilyen is van.  A neve Jaime Rascone, és valójában minőségellenőr bordélyházakban. Amúgy volt már DJ és modell is. A Chilei szexuális forradalomról gyűjtött anyagot, amikor Madame Fiorella megpendítette neki: kellene egy megbízható ember, aki az állásinterjúk alkalmával elvállalja az utolsó szűrő szerepét. Ez nem interjú. Nem teszt. Pontosan az, amire gondolnak. Szóval akkor mi is a különbség a prosti és a prostitesztelő között?

Bortesztelő és blogger

Na végre, valami, ami nem elérhetetlen! Ezt itthon is lehet. A példaként említett férfiú California 450 borászatát járja, és havi 10 000 dollárt keres. Vagyis mégis elérhetetlen...

Cukorka kóstoló

A főkóstoló mindössze 12 éves. Neki biztos bejön ez az állás. Nem írják, hogy a fiatalember mennyit keres, de érdemes spórolnia. Fogorvosra.

Óvszer tesztelő

Egy ausztrál cég hirdette meg az állást, mint a világ legjobb munkáját. Nem is egy, rögtön kétszáz jelentkezőt kerestek.  A „melóért" ugyan pénzt nem adtak, de a vállalkozó kedvű tesztelők egy-egy 60 dollár értékű mintacsomagot kaptak. A feladat maga azonos a 4. pontnál szereplővel. Azért jóval szimpatikusabb!

World of Warcraft tesztelő

Ha valaki nem tudná, ez egy számítógépes játék. Ha valaki tudja, sőt, keni vágja, és két hét alatt képes a 80. szintet is elérni, alkalmas. Állítólag 12 millióan játsszák világszerte. Még angolul sem kell tudni, hiszen az idegennyelvű változatokhoz is keres tesztelőt a fejlesztő.

Szórakozási igazgató egy múzeumban

Igen, nem szórakoztatási, hanem szórakozási. A York National Railway Museumban egy hat éves kissrác tölti be a magas posztot. Meseszerű a történet: a korábbi igazgató nyugdíjba ment, a vonatrajongó kissrác pedig kézzel írott levélben jelentkezett. Azt írta: „még csak 6 éves vagyok, de alkalmas a feladatra" . A munkát megkapta. Az ifjú igazgató neve, Sam Pointon. Érdemes megjegyezni. Biztos lesz belőle valaki.

Bringás fotós a Google Maps-nál

Biciklizés, városnézés, sisakra szerelt kamerával. A Google két fiatalt keresett arra, hogy körbebiciklizze Franciaországnak azon részeit, amelyeket kocsival nem lehet megközelíteni. Már a járgány is különleges: háromkerekű, 9 kamera, GPS számítógép és generátor van rá fölszerelve. Talán nem negyven fokban, de amúgy ez a munka is inkább nyaralásnak hangzik.

El is készült a film. Feltehetőleg azonban olyan marketing cég készítette, amelynek kreatívjai évtizedek óta a nem túl fantáziadús kozmetikai reklámokat ontották magukból. Bomba nők tűsarkakon, rúzs, körömlakk, púder. Vagyis az unásig ismert sztereotípiák. Tök, mindegy, mi van egy nő fejében, legyen szexi, nullás méretű, dekorációs elemnek jöhet. Akár még a férfiak szigorúan zárt, tudományos világába is.

A felháborodás elsöprő erejű volt: a facebookozók tömegei kérték ki maguknak a filmet, a Forbes publicistája pedig azt kérte számon, miért költ az EU ilyen szexista reklámokra, amikor a szakadék szélén táncol. A video gyorsan el is tűnt a hivatalos oldalakról.

Nálunk viszont akár hasznos is lehet: no, nem azért, mert a nőket meggyőzi arról, hogy a kutatást válasszák. Köztudott azonban, hogy Magyarországon a fiúk körében sem túl népszerűek a természettudományos pályák. Gondoljunk csak a tavalyi felvételikre, és az egy szál fizika szakosra. Egy ilyen reklám talán meggyőzi őket arról, hogy érdemes a tudományt választaniuk!

Hogy miért „Dilemma"?  A kampány kérdéseket fogalmaz meg. Te mit tennél? Szembenéznél a halállal egy háborús övezetben? Vagy menekülnél, de hátrahagynád a szeretteidet? Beletörődnél a kényszersorozásba, ami azt jelenti, hogy a saját népedet kell gyilkolnod?  Vagy kockáztatnád a halált, és megpróbálnál dezertálni?

Aki ezeken a kérdéseken kicsit is elgondolkodik, biztos nem úgy gondol a menekültekre, mint munkaerőpiaci konkurenciára, vagy segélyezett léhűtőkre.

Ahhoz azonban, hogy egy menekült sorsa megváltozzék, munka kell. A Manpower ezért az ENSZ-szel és helyi civil szervezetekkel közösen egy mintaprogramot indított Dél-Afrikában. A program testre szabottan működik: vannak, akiket azonnal munkába lehet állítani, de vannak, akiknek segítségre, tréningekre, képzésekre van szükségük ahhoz, hogy elhelyezkedjenek. De nem csak a hagyományos módon. Meg kell ugyanis tanulniuk azt, hogy vannak jogaik. A program felkészíti őket arra is, hogyan gyakorolhatják, érvényesíthetik ezeket a munkaerőpiacon. Azoknak, akik tanulni szeretnének, a Cape Town-i Egyetem alapítványa segít, hogy megfelelő végzettséget szerezzenek és a jövőben képzett munkaerőként jelenhessenek meg a piacon.

Remény ugyanis mindig van: íme, egy példa: