Minden, amit 50 felet tudni érdemes

Silver Fox

Eladónak jelentkeztek, sírógörcsöt kaptak!

2012. április 23. - nagymenő

"Mutassa magát, forduljon meg, had nézzem.... ne haragudjon ezzel a külsővel mit akar kezdeni?" - a beszélgetés egy budapesti divathálózat üzletében hangzott el, amikor egy fiatal lány az eladói állásra jelentkezett. Az üzletvezető úgy válogatott a lányok között, mintha modelleket keresne, a brutálisan megalázó beszólásoktól sok lány sírógörcsöt kapott.

Elfogadhatják a világ összes esélyegyenlőségi törvényét Magyarországon, ha a gyakorlatban tojnak rá. A fenti beszélgetés alapja egy hirdetés: "Belvárosi üzletünkbe eladót keresünk". A cég nagynevű multi. Budapesten is sok üzlete van. Termékeivel a 18-20 éves korosztályt célozza. Az álláshirdetésben egy szó ne utal arra, hogy milyen különleges elvárásai vannak a munkaadónak. Nem is lehet, mert a törvény tiltja. 

Személyesen viszont annál több igény megfogalmazódik. Ott már nem szemérmeskedik senki.

"Nem vagyok rád kíváncsi, kösz!" - a legenyhébb!

"Nem a mi korosztályunk vagy, fiatalabbat keresünk!" - a kicsit durvább!

"Ezzel a külsővel soha ....!" - a durva!

Ha valaki átjut a rostán akkor pedig úgy kell viselkednie, mint egy rúdtáncos go-go girl-nek. Perdülni-fordulni.

Az egyik budapesti plázában üzemelő üzletekről tudni lehet, hova hány éves kortól, hány éves korig, milyen külsejű lányokat keresnek. Ha ezt nem tudja valaki és mégis jelentkezik az álláshirdetésre alázzák!

Egy valamire senki nem kíváncsi: a tudásra, végzettségre!

Rossz anyának tartják magukat a dolgozónők!

2012. április 20. - nagymenő

A dolgozó anyák bűntudatáról olvastam egy amerikai oldalon. Ez nemcsak valami újabb amcsi maszlag. Minden dolgozó anya érez ilyet előbb vagy utóbb, kicsit vagy nagyon. A cikkben a megkérdezett főállású anyák többsége tízest adott magának anyaságból. A dolgozóknak csak tíz százaléka értékelte magát így.
Vagyis jelentős többségük szenved, és úgy érzi, nem tud megfelelni egyszerre két helyen. A háborgó lelkiismeret lecsillapítására a „listaírós” technikát javasolják a szakértők. Vagyis, felsorolást kell szerkeszteni arról, miért is dolgozik egy nő. Alapvetően pénzért. Biztos vagyok benne, hogy szinte minden hazai lista így kezdődne. De persze nem csak azért. Hogy ne kopjon el a tudása, a tehetsége. Hogy legyenek felnőtt emberi kapcsolatai. Az „önmegvalósításért”, jelentsen ez a százszor elkoptatott szó bármit. Az önállóság, hasznosság érzéséért. Vagyis csupa olyan dologért, ami a boldog és kiegyensúlyozott élethez fontos. Még akkor is, ha mindennél százszor fontosabb a gyerek.
Lehet, hogy Amerika messze van, de úgy tűnik, az emberek mindenhol egyformán működnek. A legtöbb dolgozó anyát ugyanis a nem dolgozó anyatársak, illetve saját szüleik, anyósaik kergetik stresszbe.
„Bezzeg, én az egész fiatalságomat rád áldoztam!” „Bezzeg én mindennap főzök a gyerekeknek, nem esznek menzás vacakot!” Egy-egy ilyen beszólás igencsak komoly lelkiismeret furdalást okoz.
Az idősebb korosztálynak csak annyit: változik a világ. A szomszédasszonyoknak meg… Mi a jobb egy gyereknek? Ha minden nap van süti, vagy ha az anyja kiegyensúlyozott, tájékozott, gondolkodó, önálló ember? Bűnt követ el az, aki suli után edzésre küldi a gyerekét, ahelyett, hogy a játszótéren ücsörögne, és más nem dolgozó anyákkal sopánkodna a dolgozó anyák felelőtlenségén? Biztos, hogy a gyerekkel töltött idő szempontjából a mennyiség és nem a minőség a fontos?
Persze tudom, az ideális egyensúlyt nehéz megteremteni. De talán könnyebb, ha ilyenkor egy nő arra gondol: a házitündérek titokban szívesen cserélnének vele.

Pályakezdés gyomorgörccsel?

2012. április 18. - nagymenő

Gondtalan tininek lenni jó. Ezt persze csak azok hangoztatják, akik nem tinik. A tizenévesek maguk ugyanis meglehetősen sok minden miatt aggódnak. Emlékezzünk csak vissza: továbbtanulás, beilleszkedés, párkeresés. Ez már önmagában épp elég. Egy amerikai felmérés viszont azt bizonyítja, hogy a válság tovább nehezítette a kamaszok életét. Aggódnak már másért is: hogyan lesz munkahelyem? Honnan lesz pénzem? Vagyis a válság begyűrűzött a középiskolákba is.
A szülők többsége persze küzd: szemünk fénye köré igyekszünk burkot vonni, megkímélni őt a csúf valóságtól. Hadd legyen még néhány gondtalan éve… A taktika azonban nem biztos, hogy működik. A gyerek ugyanis csak fiatal, de nem hülye. Pontosan látja, milyen az, amikor a körülötte élők elveszítik állásukat, házukat, romba dől egész addigi életük.
Sőt! A szülői burok, a problémák elkendőzése csak árt. A kutatás azt is kiderítette, hogy a pénzügyi gondok szőnyeg alá söprése csak ront a kamaszok helyzetén. Nem látják ugyanis világosan az okokat, így a megoldásokat sem. Nincsenek tisztában például azzal, hogyan működik egy hitelkártya. Amíg az automata megfejhető, kit érdekel a kamat? A szülők sem járnak elől jó példával: nincsenek megtakarításaik, nem tudnak spórolni.
Korábban a megkérdezett kamaszok nagy része úgy saccolt: húszas évei elején képes lesz saját lábára állni, önálló életet kezdeni. A ma megkérdezettek az önálló életkezdést már egy fél évtizeddel későbbre tervezik. És még mázlisták, ha ez bejön. Az európai tendenciák azt mutatják, hogy egyre többen, egyre tovább maradnak a szülők nyakán. Kérdés persze, hogy a „szülői nyak” meddig bírja.
Valamelyik életmód csatornán már fut is egy sorozat. „Hercegnőket” próbálnak benne önálló, gondolkodó és öngondoskodó lénnyé nevelni, hol több, hol kevesebb sikerrel. A főszereplő lányok úgy gondolják: nekik minden jár. Műhaj, műszáj, műcici. Menő ruha, mobil, kocsi. Mindezt persze fizesse a mama és a papa. Hiszen a kozmetikus, fodrász, körmős, szoli, pláza dzsungelt bejárni csak teljes munkaidőben lehet. Ekkor jön a pénzügyi tanácsadó, és matekozni kezd. Többnyire kiderül, hogy az életforma fenntartásához három főállás is kevés lenne, ráadásul a hitelkártyán felhalmozott adósság ledolgozása is hosszú évekbe telik.  És akkor még megtakarításról, nyugdíj előtakarékosságról szó sem volt.
Oké. Ezek extrém példák. Ezek a lányok valószínűleg egy percig sem aggódtak a jövő miatt úgy, mint a többség.
Aki viszont eljutott a felismerésig, hogy van mitől tartani, azon igenis lehetne segíteni. Persze, tudom, válság, munkanélküliség, különösen a pályakezdő fiatalok körében – ezek objektív körülmények. De a szemellenzős, „én-kicsi-tündéremnek-nem- kell-ezt-még-tudnia” hozzáállás biztosan nem segít.

A én anyukám meg kamionos!

2012. április 16. - nagymenő

Szól a Morning Show a Klassz FM-en. A legújabb munkaerő-piaci trendek. Hogy mi? Már itt is gazdasági műsor, kora reggel? Nem, „mókának, kacagásnak” indul, ébredjünk jól, viccesen. Az elejéről lemaradtam, de ha jól értem, készült valami újabb brit kutatás, ezúttal arról, hogy a válság hatására egyre több nő vállal férfias, míg egyre több férfi nőies munkát.
No és itthon? Telefonáljon, aki olyan munkát űz, amit a többség az ellenkező nemhez köt. Izzanak a vonalak, telefonál az óvó bácsi, a véletlenek a műsorvezetők kezére játszanak, hiszen a játékra is egy szobafestő nő jelentkezik.
Aztán jön a műkörmös fiú. Amúgy műbútorasztalos az eredeti szakmája. „Csiszolok, lakkozok” – mondja némi öniróniával. Nem ment az üzlet, muszáj volt váltani. A barátnője körmét is egy srác csinálta, innen jött az ötlet. Igen, sokan rácsodálkoznak. De ma már megvan a fix vendégköre, és végül is élvezi. Az asztalosság meg maradt hobby. Mondhatni, happy end.
Végül pedig egy hölgy, aki kamionos. A van-e baseball sapkád és szoktál-e anyázni, dudálni típusú kötelező kűrök után jön a valódi sztori. Tönkrement vállalkozás, tönkrement házasság, négy gyerek. „Inkább hagytam őket otthon a nagymamára, minthogy azt nézzem, hogy éheznek” – hangzik el a kulcsmondat. A beszélgetés kellemesen és szellemesen folyik tovább. Beszólnak-e a pasik? Hogy nézel ki? Mint egy igazi, lapáttenyerű kamionos? „Igyekszek nő maradni” - jön a válasz. A reggeli tere-fere a végéhez közeledik. Búcsúzkodás, szia, szia. „Azért ez szomorú, hogy ma Magyarországon egy négy gyerekes anyának ezt kell csinálnia, hogy megéljen.” Az utolsó mondat valahogy a levegőben marad. Végül is ez egy szórakoztató műsor.
süti beállítások módosítása