Ha nőnap, akkor infógrafika. Ha csak egyet akarsz megnézni, ez legyen az!

A gazdaság lassú helyreállásának talán a legfrusztrálóbb része az, hogy a fizetésemelések mértéke még mindig nagyon alacsony. Bár a 2008-as válság óta a részvénypiac beindult, és a cégek bevétele is folyamatosan nő, a közép, és alsóbb osztálybeli dolgozók ennek a hatását csak akkor fogják igazán érezni, ha a fizetések is nőni kezdenek.

A bérek emelkedésének hiányát nemcsak a tőzsde válsága okozza. Ha összehasonlítjuk a dolgozók fizetését és a produktivitást, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt pár évtizedben a kereset, és a termelőképesség közötti szakadék egyre csak nő. Bár a produktivitás (amit jelen esetben az óránként megtermelt anyagi javakat jelenti) 1973, és 2013 között 74 százalékkal nőtt, a dolgozók kompenzációja ehhez képest csak 9 százalékkal emelkedett az Economic Policy Institute adatai szerint.

A témáról Gillian White gazdasági újságíró beszélgetett Jan W. Rivkin gazdaságkutatóval, az amerikai Harvard Business School dékánjával.

Gillian White: Mikortól nő a szakadék a bérek, és a dolgozók produktivitása közt, és ez mit jelent a dolgozóknak azt a tényt leszámítva, hogy a fizetések csak alig emelkednek?

Jan Rivkin: A második világháború után a fizetések együtt emelkedtek a munka hatékonyságával, de a hetvenes évektől kezdve a hatékonyság nagyságrendekkel gyorsabban emelkedett, mint a dolgozók fizetése. Ez az eltérés azt mutatja, hogy a cégek bevétele sokkal nagyobb, mint az alkalmazottaiké.
Ha az USA gazdasága egészséges és versenyképes lenne, akkor azt láthatnánk, hogy a vállalatok két dolgot csinálnának: bekerülnének a nemzetközi kereskedelembe, és ezzel emelnék az átlagos amerikai életszínvonalat.

White: Sokak szerint a szakadék kialakulásában fontos szerepet játszott a dolgozók gyenge érdekérvényesítése, ön szerint ez igaz?

Rivkin: A problémának egyszerre több oka is van, ezek közül az egyik a technológiának, és a globalizációnak való alárendeltség. A másik fontos ok az általános alulfinanszírozottság, ami egy sor hiányossághoz vezet, ugyanis a cégek csak akkor lehetnek produktívak, ha képzett munkaerővel, jó beszállítói hálózattal, fejlett infrastruktúrával, és erős kutatás-fejlesztéssel rendelkeznek. A harmadik pedig a szervezetek, politikai rendszerek, és az érdekérvényesítés lehetőségének változása, ami a közös bértárgyalások hiányában, és a szakszervezetek gyengülésében testesül meg. Igen, az hogy a probléma kialakulásában szerepet játszott ez is, nem kérdés, de hogy valójában mekkora szerepe volt, azt nem lehet tudni.

White: Értem, beszéljen még a probléma kialakulásának, és fokozódásának fő okairól.

Rivkin: A nyolcvanas évek technológiai, és geopolitikai változásai megteremtették a globális piac létrehozásának lehetőségét. Lehetségessé vált bármilyen üzlet, és egy sor egyéb tevékenység távolról való irányítása. A globalizáció, és a technikai fejlődés előnyösen hatott az amerikai gazdaságra, de sok egyéb hatása is volt.

White: Pontosan milyen egyéb hatásokról van szó?

Rivkin: Meggyengült a cégek, és a közösség kapcsolata. Ezek a kapcsolatok segítették a közös beruházások létrejöttét, amik az utóbbi időkben visszaestek. Másodszor ez nagy nyomást gyakorolt a középosztálybeliekre, akiknek hirtelen több százezer jól képzett, és elkötelezett álláskeresővel kellett versenyezniük. Ezen a ponton kezdett növekedni a produktivitás és a kereset közötti szakadék.
A harmadik fontos változás a képzettségi skála másik végén következett be. Azoknak, akiknek kiemelkedőek voltak a képességeik, ekkor kezdődött az aranykor, mivel ők ezután a világ bármely pontján tudták értékesíteni képességeiket a technika segítségével.  Ekkor indult növekedésnek az egyenlőtlenség.

White: Ez a bizonyos szakadék, az egyenlőtlenség egyéb formáihoz hasonlóan úgy tűnik, leginkább a középosztályt érintik, ön mit gondol erről?

Rivkin: Szerintem inkább a középosztály versenyképessé tételére kellett volna törekednünk ahelyett, hogy betarthatatlan ígéreteket tegyünk a jólét illúziójának fenntartása érdekében. Az ígéretek, mint a hitelek meghosszabbítása annak érdekében, hogy az emberek, például házakra beruházhassanak, a nyugdíjasok egészségügyi ellátásának fokozott támogatása, vagy hogy a kormány közvetlenül önt fogja alkalmazni.

White: Tehát ön az előbb azt mondta, hogy ez egyáltalán nem csak a középosztály problémája, hanem mindenkit érint, és a szakadék a gazdaságra is hatással van.

Rivkin: Igen, az általam leírt divergencia nem csak a középosztály, hanem az egész társadalom számára problémát jelent. Egy szegény középosztállyal ugyanis csökken a fogyasztás mértéke is. Boldogtalan dolgozókkal csak egy csapatnyi nem túlzottan produktív embert tudunk alkalmazni. Ha csak a legkreatívabb töredékét alkalmazzuk, az nem tesz jót a társadalomnak. Ha a középosztálybeliek nem boldogulnak, akkor üzletellenesek lesznek. Ezért is kéne aggódnia a középosztály helyzete miatt annak a bizonyos 1 százaléknak, nemcsak erkölcsi, de üzleti okok miatt is.

White: Ön szerint van lehetőség a probléma orvoslására, vagy legalább a szakadék csökkentésére?

Rivkin: A munkában vannak egyes megállíthatatlan erők, amiket talán nem is lenne érdemes megállítanunk, még akkor sem, ha képesek lennénk rá. A globalizációt, és a technikai fejlődést nem lehet megállítani, viszont nekünk is sok mindenbe van beleszólásunk.
Lépéseket kell tennünk azért, hogy a különböző szektorok közt szorosabb együttműködés alakuljon ki.
Bár a közös beruházások nem helyettesíthetik a fizetések emelését, de a fizetéseket a piac versenyképessége határozza meg. Valószerűtlen hogy egy olyan alkalmazottat jobban megfizessenek, aki nem elég hatékony a cég számára. Szerintem a cégek vezetőinek lassan rá kell jönniük arra, hogy nem maradhatnak fent sokáig, ha az alkalmazottaik küszködnek.

A Forbes magazin évről évre elkészíti Amerika leginkább, és legkevésbé stresszes munkaköreinek listáját. Hasonló összeállítást készített pár éve a GFK Magyarországon is, igaz, itt nem a konkrét szakmákat, hanem az egyes iparágakat vizsgálták. A felmérésből kiderült, hogy tíz magyar munkavállalóból 8 szenved a stressztől. Bár az amerikai és a hazai lista nem teljesen egyforma szempontok alapján készült, elég egyértelműen látszik, hogy köszönőviszonyban sincsenek egymással.

Ezek 2015 legstresszesebb szakmái az Egyesült Államokban:

1.      tűzoltó
2.      sorkatona
3.      katonatiszt
4.      pilóta
5.      rendőr
6.      színész
7.      televíziós műsorvezető
8.      rendezvényszervező
9.      fotóriporter
10.   újságíró

És a legnyugisabbak:

1.      fodrász
2.      fül-orr-gégész
3.      egyetemi tanár
4.      egészségügyi adatkezelő
5.      ékszerész
6.      orvosi labortechnikus
7.      szabó
8.      dietetikus
9.      könyvtáros
10.   targoncás

És végül a néhány évvel ezelőtti magyar felmérés eredménye a legstresszesebb területekről:

1.      informatika
2.      egészségügy
3.      műszaki területek
4.      sales és marketing
5.      oktatás
6.      pénzügy
7.      humán erőforrás
8.      üzemeltetés
9.      termelés
10.   papság

És ha csak most lettél igazán stresszes, itt egy kis jógagyakorlat, próbáld ki!

Nagy-Britannia gazdaságát az egyenlőtlenség jellemzi, és a szakadék a képzett és a képzetlen munkavállalók közt egyre csak nő - ezt nem a híres brit tudósok állapították meg, ezt mutatják a statisztikai adatok. Magyarországon a szakképzést, a szakképzettséget időnként a felsőoktatás, a diploma ellentéteként szokás bemutatni, pedig ez egy hamis kép. 

Brit politikusok szerint az Egyesült Királyság kezd kilábalni a válságból. De mit jelent ez egy átlagos dolgozóra nézve?

2014-ben a Joseph Rowntree Foundation elég sötét képet festett arról, hogy mi fog következni.

„Növekedni fog a szegénység és az egyenlőtlenség” írták. „Az Egyesült Királyságban nagyon sok a rosszul fizető, kevés tudást igénylő munka, a többi fejlett országhoz képest. Az ilyen munkát végző embereknek gyakrabban kell szembenézni a bizonytalansággal, és mivel nem szereznek értékes munkatapasztalatot, ezért kisebb az esélyük a fejlődésre.”

A szakértők szerint a munkanélküliség helyett a fizetésekkel lesz nagyobb probléma.

„Mindig lesz elegendő munkahely” mondta John Philpott, a The Job Economist vezetője. „A kérdés az, hogy milyen fizetést tudnak adni. Véleményem szerint az alacsonyan fizető állások széles skáláját fogjuk látni.”

Ha el is kezdenének emelkedni a fizetések, még akkor is relatíve alacsonyak maradnának, mondta Ian Brinkley, a The Work Foundation vezető gazdaságkutatója. Állítása szerint, bár valószerűtlennek tűnik, hogy a bérek tartósan ilyen alacsonyan maradhatnak, de az, hogy a közeljövőben a bérek elérjék a válság előtti béreket, épp olyan valószerűtlen. „Még mindig sok ember fog állásokért versenyezni” mondta. A jövőbeli életszínvonal sokkal inkább az árak, és az infláció változásán fog múlni, mintsem a dolgozók fizetésén.

Polarizáció

Az elmúlt évtized munkaerőpiacában nem csak egy csúcspont, vagy mélypont volt. A brit munkaerőpiacot leginkább a bérek egyenlőtlensége jellemezte. Mivel minden eddiginél többen járnak egyetemre, ezért a jól kvalifikált szakemberek, és az alacsonyan képzett munkavállalók közti szakadék egyre nagyobb.

Charlie Ball, a HECSU helyettes kutatásvezetője szerint, az angol munkaerőpiacon két lehetőség van, a diplomás munkaerőpiac, ami halad előre, és a diploma nélküli, ami ugyanott tart, mint a válság előtt. Persze a diplomásoknak sem lesz egyszerű elhelyezkedni, de nekik korántsem lesz olyan nehéz, mint azoknak, akik nem rendelkeznek ilyen végzettséggel.

Ball szerint a következő húsz évben egyre nőni fog a diploma értéke, és a munkaerőpiac a diplomások felé tolódik el. Bár a diplomásoknak most nem biztos, hogy magasabb a fizetésük, de ha a gazdaság beindul, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel emelkedhet a bérük. Viszont a képzettség és munkatapasztalat nélküli emberek számára, a jövő munkaerőpiaca nem kecsegtet sok jóval.

Mindez nem azt jelenti, hogy a diplomások mind magas pozíciókban lesznek. Valójában a probléma az, hogy nincs elég kvalifikációt igénylő munka, ezért a munkaerőpiac, tudást nem igénylő felén is csak a diplomával rendelkező álláskereső kaphat esélyt.

Kate Purcell professzor, a Futuretrack vezetője szerint, ez a helyzet nem valószínű, hogy megváltozik a közeljövőben.

„Fog nőni annyival a diplomások iránti kereslet, hogy elég munkalehetőséget adjon az utánpótlásnak? Valószínűleg nem, mivel a diplomások száma az olyan munkahelyeken, amelyeken nem igényelnek különösebb kvalifikációt nagyon gyorsan emelkedik. Azt állítani, hogy majd hirtelen megugrik a kereslet a diplomásokra, valószínűleg nem reális.”

Ahogy a képzett, és a képzetlen munkaerő, úgy a különböző szektorok is egyre távolodnak egymástól, ebben nagy szerepet játszik a technológia fejlődése.

„A fizetések a tudományban magasabbak mint a művészetben” mondta Brinkley. „Ha pénzt szeretnél keresni, ne a művészetet válaszd”.

Bár úgy tűnik, egyes szektorok jövedelmezőbbek, a képzettség hiányáról szóló rémtörténetek valószínűleg túloznak. „Valószínűleg a munkáltatók nem képesek megfizetni azt a szaktudást, amit szeretnének” mondta Philpott. A tudás hiánya igazi problémát csak a tudományokban jelenthet.

A technika megállíthatatlan növekedésével egyes régebbi szakmák háttérbe szorulnak, és ez egyre csak fokozódni fog, mondta Philpott. Egyes fehér galléros munkák helyét átveheti a technológia

Fiatal dolgozók

A szakértők véleménye megoszlik a nem fizetett gyakornoki rendszer jövőjéről is.

„Gondolhatjuk, hogy a jövőben a nem fizetett próbaidők száma csökkenni fog, mert ha kilábalunk a válságból, akkor már a munkáltatók sem engedhetik meg ezt maguknak. Szerintem egyre kevésbé lesz elfogadható a diplomások ilyen módú kizsákmányolása,” mondta Ball.

Brinkley kevésbé optimista, szerinte nagyon kevés az esély arra, hogy vége legyen ennek a módszernek. A cégeknek nagyon fontos, hogy az alkalmazottaiknak legyen munkatapasztalata, és lassan enélkül már nem lehet állást találni. Néhány cégnél, ha nincsen valamiféle protekciód, még csak rád sem fognak nézni.

De azért a jövő nem olyan rémes a fiatalabbak számára. Brinkley szerint Nagy-Britannia munkaerőpiaca sokkal elfogadóbb, mint más európai országoké.

Purcell szerint sem olyan rossz a helyzet, szerinte egyre több olyan munkalehetőség nyílik a fiatalabbak számára, amik az előző generációknak nem állt rendelkezésére.

Ha nincs esélyed előléptetésre, és beteggé tesz a munkahelyi stressz, valószínűleg itt az idő a felmondásra.

Amikor David Miliband brit politikus 2013-ban abbahagyta pályafutását, sokan csak a szemöldöküket ráncolták. Hogy ez egy jól időzített, és megfontolt döntés volt-e, ami lehetőséget teremtett neki egy új, jobb élethez? Ezt véglegesen csak az idő döntheti el, az biztos, hogy egy stabil munkahelyet otthagyni egy jobb állás reményében veszélyes. De vannak olyan esetek, ahol megéri vállalni a kockázatot - véli a Manpower Magyarország szakértője Fülöp Zuszsa.

Belebetegedsz a munkába

A munka, és a magánélet közti egyensúlyt megtalálni nem egyszerű, és ha még elég szerencsés is vagy ahhoz, hogy pontosan 5:00-kor kilépj az irodád ajtaján, még akkor sem garantált, hogy a munkahelyi stressz azonnal eltűnik. Természetesen mindenkivel előfordul, hogy egy időre megnő a munkahelyi nyomás, hogy keményebben, vagy tovább kell dolgozni, de ha ez az egészségedet veszélyezteti, mind mentálisan, mind testileg, akkor biztos lehetsz benne, hogy túl messze mentél. Az egészség egyszerűen fontosabb annál, hogy kockáztassuk.

Ha nincs lehetőséged előrébb lépni

Mindig lesznek emberek, akiknek fontosabb feljebb kerülni a ranglétrán, mint másoknak, de azoknak, akiknek nagy terveik vannak a jövővel kapcsolatban, semmi nem lehet annyira frusztráló, mint egy munka, ami nem vezet sehova. Egy ilyen munka a motiváció, és az önbizalom hiányához vezethet. Mielőtt egy munkahely mellett döntesz, biztosnak kell lenned abban, hogy nincs jobb lehetőséged. A főnökök nem gondolatolvasók. Gyakran csak a saját céljaikat tartják szem előtt, és nem tudnak teljesen odafigyelni másokéra. Beszélgetned kell velük arról, hogy mik a céljaid, hogy hová akarsz eljutni, és arról, hogy mindezt hogyan érheted el.

Hiányzik a szenvedély ahhoz, hogy a legjobban tudj teljesíteni

Sok ember csak úgy belecsöppen egy állásba, vagy iparágba, ahelyett, hogy tudatosan választana a lehetőségek közül. Ez van, hogy jól sül el, de nagyobb eséllyel vezet ahhoz, hogy néhány év munka után egyre távolabb kerül egymástól a munkához fűzött elvárás, és az, amit a munka tényleg adni tud. Ennek az oka az, hogy ameddig nem vagy elég motivált, és nem találod a helyed az iparágban, addig mások jobban fognak teljesíteni. Mielőtt úgy döntesz, hogy emiatt váltasz szakmát, fontos hogy tisztában legyél a saját értékeiddel, és azzal, hogy mit vársz el egy ideális munkahelytől. Gondold át, hogy ezek hogyan segíthetnek.

Ha a másik lehetőség túl csábító

Van, hogy egy állás túlságosan vonzó. Lehet, hogy valaki sokkal jobb lehetőséget kínál, fizetésemelést, vagy jobb elhelyezkedést, amit a jelenlegi munkahelyeden nem kapsz meg. Ebben az esetben lehet, hogy jobb vállalni a kockázatot, de fontos hogy járj utána az ajánlatnak. Próbálj meg tárgyilagosan tekinteni az új lehetőségre, mert nem biztos, hogy jobb a jelenlegi állásodnál. Tényleg azt kínálják, amit szeretnél, vagy csak egy kényelmes menekülőútnak látszik? Az utóbbi valószínűleg még több elégedetlenséghez vezet.

Fontos tudni a különbséget egy rossz nap, és egy méllyebbről eredő proobléma között, ha erre képes vagy, az az első lépést jelentheti egy jól megfontolt, helyes döntés felé. Ne dönts elhamarkodottan, adj magadnak időt, hogy megfigyeld a jelenlegi munkahelyed pozitív, és negatív tulajdonságait, ez segíthet a döntésben.