Étteremben ebédelni, és közben okos dolgokról beszélgetni egy vadidegen emberrel komoly kihívás. Postosan ezt használják ki azok a cégek, akik a leendő munkatársukat nem egy szokványos irodába hívják meg állásinterjúra. Ha téged is ebédelni hívnának, biztos lehetsz abban, hogy sokkal több mindenre figyelnek, mint pusztán csak arra, hogy mit mondasz.

Ne egyél nyitott szájjal, ne edd le a nyakkendődet és lehetőleg ne böfögj. Eddig mindenki eljut, ha történetesen egy étterembe hívják állásinterúra. De mi mindenre célszerű még figyelni?

Az ebéd, más megközelítésben egy "multi-tasking" folyamat. Ez azt jelenti, hogy az érkezéstől és búcsúig, a rendeléstől a kávéig nagyon sokféle dolgot kell csinálni. Különösen igaz ez azokra a helyzetekre, amikor többen ülnek egy asztal körül és mindenki Rád kiváncsi.

A szociális intelligencia felmérésre kevés jobb helyzet van, mint egy ebéd. Az étkezés a legtöbb kultúrában rituálék egymásutániságáról szól.

Aztán ott van a figyelemmegosztás képessége. Egyszerre rendelni és közben válaszolni a beszélgetőpartnered kérdésére - komoly kihívás lehet.

Állásinterjút ebédidőre általában olyan a pozíciókra szoktak szervezni, amelyeknél a fenti képességekre szükség van. Közép, de inkább felsővezetői pozíciók esetében, és akkor, ha nem mellesleg az üzleti abéd, a munkavégzés részét képezi.

Mire figyelj, ha meghívnak egy ilyen ebédre?

A számlát nyílván a meghívó állja majd, de ügyelj arra, hogy ne a legdrágább ételt rendeld!

Alkoholt ne rendelj!

Olyan ételt válassz, amivel egyszerűen megbírkózol. Így elkerülheted, hogy leeszed magad, vagy, hogy például maszatos leszel. Eszedbe ne jusson kagylót rendelni. Kerüld el, hogy kézzel kelljen enned.

Nézd meg az éttermet a neten, mielőtt elindulsz, hogy eltaláld a dress code-ot.

A klasszikusan dinasztikus szakmák, mint az orvos, az ügyvéd, a mérnök mellé felsorakoznak lassan újak is. A tanár, a szociális munkás, az ápoló, a könyvelő, az  adószakértő vagy a kereskedő. Nem arról van szó, hogy a családi könyvelőirodába vagy kereskedő cégbe beszáll az örökös, ami az ápoló vagy szociálismunkás esetében fel sem merült. Ezek a szakmák azonos képességű, habitusu, monotóniatűrésű, vagy éppen szociális érzékenységű hivatások. Ha valamelyik készség, képesség megvan a szülőben, nagy valószínűség szerint a gyerekben is fellelhető. Ez pedig egyet jelenthet azzal is, hogy az ilyen területen dolgozó szülők, ha látják, hogy a csemetéjük hozzájuk hasonló – minden elfogultság nélkül – akkor sokat segíthetnek a pályaválasztásban is.

Nyugat-Európában már egyes szakmák esetében kimutatható ez a fajta dinasztikus szerveződés. Általában úgy indul, hogy a mama beviszi a kislányát a könyvelőirodába. Mivel hasonló képpen gondolkodik, mint az anyja, rövid úton rájön a feladat logikájára, különösen, ha kap benne támogatást és 18 évesen sokan azon veszik magukat, hogy ugyanott gyakornokok ahol az anyjuk már senior.

Bár sokan attól tartanak, hogy a munka és a magánélet ilyesfajta keveredése nem feltétlen jó, mégis a tapasztalatok azt mutatják, hogy pusztán azért, mert van közös nyelv, közös probléma és téma, a szülőket és a gyerekeket sokszor közelebb hozza az a tény, hogy egy helyen, hasonló munkát végeznek.

A szülő és a gyerek azonos hullámhossza a pályaválasztásban is segít. A szülők hamarabb be tudják vezetni egy munkahely légkörébe, viszonyai közé a gyereküket, mint egy idegen. Ez pedig segít az alkalmazkodásban. Arról már nem is beszélve, hogy reggel és este lehet együtt menni.

Különösen érdekesek azok a helyzetek, amikor a szülő egyben a főnök is. Ezekben a viszonyrendszerekben egyre gyakrabban tapasztalható a mentori együttműködés anya és lánya között például. Az ember a gyermekében ritkábban látja a rivális jövő generációt, ezért inkább támogatja. Ez pedig a munkahelyi légkörre is jó hatással lehet.

A lényeg tehát, hogy nem kell attól félni, hogy valaki ugyan ott dolgozik, ahol az anyja, nem ciki, sőt lehet előny is. Ha nem tudod, hogy mit kezdj magaddal, nézd meg mit csinálnak a szüleid és ha van kedved ahhoz, nyugodtan vágj bele. Max nem jön be és még mindig kezdhetsz egy teljesen új területen.  

Tegnap volt a boldogság világnapja. Erről nyilván mindenkinek sokféle dolog eszébe jut. A munka, vagy a munkahely viszont csak keveseknek. Pedig a munkahelyi elégedettség igencsak fontos, és nem csak évente egy napon. A főnökök többsége úgy gondolja, a tisztességes bérezés és a teljesítmény megfelelő értékelése önmagában elegendő ahhoz, hogy a munkatársak szeressék a munkahelyüket. Tény, ez az alap. De ennél azért több kell. És nem csupán azért, hogy a beosztottak „jó fejnek” tartsák a munkaadót. Azért is, hogy a cég hatékonyan működjön. Boldogtalan, kiégett munkatársakkal ez ugyanis szinte lehetetlen. A Leadership and Management Institute pszichológiai és neurológiai kutatásokra hivatkozva összegyűjtötte, miért is jobb boldog munkatársakkal dolgozni.

A boldog munkatárs produktívabb, gyorsabb, és hatékonyabb.

Kevesebbet hiányzik a munkahelyéről, ritkábban betegszik meg.

Kreatívabb, többször áll elő önálló ötletekkel.

Hosszabb távon marad a cégnél, így sok időt, erőfeszítést és pénzt spórol azzal, hogy nem kell a helyére új embert keresni, felvenni, betanítani.

Ha értékesítő, kimutathatóan többet ad el.

A jó kedv, a kiegyensúlyozottság az ügyfelekre is átragad, így ők maguk is elégedettebbek lesznek, és hűségessé válnak a céghez.

Egy felmérés szerint a boldog alkalmazottak 59%-a úgy érzi, hogy a jelenlegi munkahelye kihozza belőle a legjobb ötleteket, míg az elégedetleneknek csupán 3%-a vallja ugyanezt. Vagyis, ha a cégnél fontos az innovatív gondolkodás, a munkavállalók elégedettsége és jó kedve elengedhetetlen.

A boldog emberek motiváltak. A Harvard Business School professzorának megítélése szerint a munkavállalókat nem motiválni kell, hanem nem kell elkedvetleníteni. A boldog munkavállalónak ugyanis nincs szüksége külső motivációra, maguktól is jól teljesítenek, hiszen a jól végzett munka önmagában is örömet okoz nekik.

Nemcsak Magyarországról, vagy Európán belül, de Amerikából és Ausztráliából is kacsingatnak az emberek más kontinensek, és a jó öreg Európa felé.

A keresett szakemberek között, egyáltalán nem meglepetés, az informatikai, orvosi, fogorvosi, mérnöki diplomával rendelkezők. Tehát azok a szakmák népszerűek, amelyek azonnali hozzáadott értéket képviselnek a gazdaságban. Aki bölcsész, illetve nyelvész vagy történész diplomával rendelkezik, annak nem sok esélye van külföldön dolgozni. Kivételt képeznek a logopédusok és a nővérek. De erről szigorúan oklevelet kell felmutatni külföldön (is).

Nem úgy a számítástechnikusoknak. Ezrével van példa arra, hogy nagy cégeknél, jó fizetéssel tudtak elhelyezkedni olyanok, akiknek nincs egyetemi végzettségük, de tudnak programozni és programozást tanítani, adatbázist kezelni vagy internetet kezelni – mondjuk kicsit jobban, mint ahogy a Facebookot.

És ehhez igazából még pénzre sincs szükség. Ingyenesen is meg lehet tanulni a programozást interneten keresztül. Persze ehhez némi alapismeret szükséges, na meg az angoltudás, ami majdhogynem elengedhetetlen ezen a területen, hiszen még a magyarországi cégeknél is tud angolul a számítógépes programozó.

És ha már a tudás megvan, akkor nem baj, ha leginkább az egészségügyi, a tudományos, és mérnöki rovatban keresünk állásokat. Érdekesség még, hogy az IT területen előnyben részesülnek az idősebb álláskeresők. Nem diszkriminációról van szó. Egyszerűen arról, hogy amikor a tapasztalataikat vizsgálják, a 40 év felettiek bizonyulnak alkalmasabbnak – állítják a szakemberek.