Nem lehet elég korán kezdeni. Ahhoz lassan kezdünk hozzászokni, hogy a sikeres vállalkozók között egyre több a fiatal. Olyan huszonévesek, akik még egyetemistaként találtak ki valami szenzációsat, végzősként pedig már akkora vagyonra tettek szert, hogy biztosak lehettek benne: nem kell majd aggódniuk a nyugdíj miatt. Nos, máris itt a következő generáció. A tizenéveseké. Még az egyetem kapuját sem érték el, máris saját vállalkozásuk vezérigazgatói. Jogsijuk még nincs, a nevüket azonban már jegyzik. Alsó korhatár pedig nincs!

Leanna Archer mindössze kilenc esztendősen alapította vállalkozását. Először csak ismerősei körében terjesztette dédmamája titkos receptjei alapján készített, természetes alapanyagú hajápoló szereit. Most 17, és saját cégének vezérigazgatója. Szerepelt a Forbes-ban és a Success Magazine-ban. A cég sikerét bizonyítja, hogy jótékonykodásra is futja a haszonból. Alapítványa Haitin épít iskolákat nehéz sorsú gyerekeknek.

A Nay Games az alapítóról, Robert Nay-ról kapta a nevét. Az akkor 14 éves srác, akinek programozói tapasztalata nem volt, viszont a városi könyvtárban mindent elolvasott a témáról, amit csak talált, 2010-ben dobta piacra a Bubble Ball nevű mobil applikációt, amelyet egy hét alatt egymillióan töltöttek le. Erre a sikerre alapozva érdemes volt céget építeni. A Nay Games tavaly nyárig 24 új szintet fejlesztett az azóta is töretlen sikerű Bubble Balls-hoz.

Lizzie Marie Likness 6 évesen még azt gondolta, a lovak a legfontosabbak az életében. A lovagló órákra azonban nem volt pénze a családnak, így Lizzie sütiket sütött, és a helyi termelői piacon kezdte árulni portékáját. A konyhában aztán rájött: már nem a lovaglásért süt, hanem a sütésért magáért. Szülei segítségével kezdett blogot írni egészséges finomságokról, és oktató videókat készített saját kortársainak, arról, hogyan tudnak ők maguk is hasonlóakat készíteni. Most, 13 évesen főzőiskolát vezet, több TV showban is feltűnt, és saját video sorozata is van.

Farmer, póló. A legtöbb kiskamasz fiú megelégszik ennyivel, ha öltözködésről van szó. Nem így Moziah Bridges. Az öntudatos és igényes 11 éves srác nem talált magának megfelelő csokornyakkendőt az üzletek polcain. Tervezett hát magának egyet, és nagymamája segítségével meg is varrta. A környezetében élőknek tetszett. Próbálkozott hát az interneten, és láss csodát, ott is sikerrel értékesítette a csokornyakkendőket. Mostanra számtalan butiknak szállít, és a Forbes-nak azt nyilatkozta, hogy rövidesen piacra dobja saját gyerekruha kollekcióját.

Egy turmixgép és egy hosszabbító. Ez kellett ahhoz, hogy Jaden Wheeler és Amaya Selmon beindítsa saját vállalkozását. Az akkor 11 és 12 éves tetvérek jégkását készítettek saját házuk előtt. A tetvérpár finomságainak hamar híre ment a környéken. Egy ponton édesanyjuk úgy érezte, érdemes beruházni egy fagyis autóba. Ma több mint 20 ízben kínálják terméküket, kocsijuk többnyire a városi parknál áll, de hívják őket partykra is. A tesók persze nem elégednek meg azzal, hogy Memphis legfiatalabb büfékocsijának tulajdonosai. A jégkása mellett már franchise jogokat is árulnak.

Ha nics munkahelyed, csinálj magadnak! Egyre több amerikai gondolkodik így, és – akinek van spórolt pénze – lép is. Egy vállalkozást beindítani azonban egyáltalán nem egyszerű feladat, főleg, ha az ember évtizedeken keresztül alkalmazottként dolgozott. Ezért népszerű a franchise. A kényszerűségből vállalkozóvá válók ugyanis ebben a rendszerben nem maradnak magukra, oktatást, segítséget, tanácsokat kapnak, hogy sikeresen vegyék a kezdeti akadályokat.

A franchise vállalkozásba kezdők között azok vannak a legtöbben, akik a munkanélküliségi listákat is vezetik. Az idősebb korosztály képviselői, akik több évtizednyi munka után ötven fölött kerültek utcára, és esélyük sincs arra, hogy jó állást találjanak, és persze a fiatalok, akik éppenhogy kikerültek a főiskoláról, egyetemről. Vagyis az apák és fiaik.

Bár pontos statisztikák nincsenek, a franchise-zal foglalkozó szakemberek szerint korábban az ilyen típusú vállalkozások körülbelül tíz százalékát indították szülők és gyerekek közösen. Az arány azonban az utóbbi években folyamatosan emelkedik, és 10 újonnan induló franchise vállalkozás közül nagyjából négy többgenerációs családi üzlet.

A Times az 59 éves Larry Leonard történetén keresztül mutat be egy tipikus családi franchise vállalkozást. Mr. Leonard csaknem negyven évig dolgozott egy kis acélipari cégnél vezető beosztásban, amikor utcára került. Miután azt mondták neki, hogy a legjobb esetben is legalább nyolc hónap, mire új állást talál, más utat választott. Egy mobiltelefon és tablet szervízelésre szakosodott franchise rendszerbe lépett be öt évvel ezelőtt, és mostanra nyolc üzlete van.  Felesége tartja az ügyfelekkel a kapcsolatot, nagyobbik fia a marketinges, kisebbik a tecnológiához ért, lánya pedig a közösségi médiával foglalkozik. Mivel Mr. Leonard hosszú távon gondolkodik, és a haszon nagy részét a vállalkozás fejlesztésére, újabb és újabb üzletek nyitására költi, azt mondja, havi szinten még nem visz annyit haza, mint korábbi állásában. Viszont legalább a családját biztonságban tudja.

A franchise persze nem mindenki számára járható út. A tapasztalatot, a segítséget, a biztos hátteret ugyanis meg kell fizetni. Az árak meglehetősen széles skálán mozognak. Míg egy kisállat felszerelés üzlet nyitásának joga kb. 50 000 dollár, egy jobb étteremlánchoz való csatlakozásért 445 ezret is elkér a franchise jog tulajdonosa.

Ahogy a nők mennek felfele a ranglétrán, egyre inkább eltűnnek. Mert akkor mennek szülni, utána meg visszazuhannak a létra alsóbb fokainak egyikére. Az alsóbb szinteken az alkalmazottak több mint fele nő. Ahogy nézünk egyre feljebb a ranglétrán, számuk egyre zsugorodik, a vezetői szinteken csak mindössze a nők 3-4 százaléka kap helyet. Pedig a dolgozói visszajelzések sokkal pozitívabbak a nők számára.

A szakemberek szerint a kornak jelentős szerepe van abban, hogy a nők hatékonyabbak, mint a férfiak. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az idő múlásával a hatékonyság is nő. Amikor elkezdik a karrierépítést, mindkét nem nagyjából egyenlő hatékonysággal dolgozik. De a férfiak hamar elveszítik ezen képességüket, a nők pedig egyre jobban dolgoznak. Aztán az idő múlásával a különbség a két nem vezetői hatékonysága között egyre nagyobb lesz.

Mi okozza a különbséget?

A témában végzett kutatás azt mutatta, hogy a nőknek kétszer annyit kell dolgozniuk és teljesíteniük, nem szabad hibázniuk, és állandóan, a nap 24 órájában bizonyítaniuk kell ahhoz, hogy ugyanolyan elismerésben részesüljenek, mint férfi társaik. Vagyis: kétszer annyit kell teljesíteni, fele annyi sikerért.

Mi a nők sikerének kulcsa?

A siker kulcsa: a visszajelzés. Negyven éves korukra a nők – kedvességgel vagy keménységgel -, de általában elérik azt, hogy kapjanak ilyen vagy olyan véleményt a munkájukról. Az eszközök rendkívül sokrétűek, a lehetőségek teljes spektruma a rendelkezésükre áll.

A kutatások mutatják – és nem a nők maguk mondják -, hogy néha „cicamicásat” játszanak a férfi alkalmazottakkal azért, hogy megkapják a hőn áhított visszajelzést. Máskor meg ravaszul, „hátulról” próbálnak némi elismerést kicsikarni munkatársaiktól. Van, amikor kérdőívet töltetnek ki az alkalmazottakkal. És persze van, amikor keményen rákérdeznek.

Bármi is segítse a nőket felfelé a ranglétrán, az biztos, hogy keményen megdolgoznak érte bármilyen területen – ezt egybehangzóan állítja minden kutatás. Még azok is, amelyeket férfiak készítenek.

A marketinges egyértelmúen divatszakma. Lassan már az általános iskolában marketingesnek készülnek a gyerekek, mert azt látják a filmekben - mert ez a sztereotípia - ,hogy a sikeres, kreatív ember, az legalább is marketinges. A képet azonban árnyalni kell, mert aki tényleg az szeretne lenni, sok olyan képességgel és tudással kell rendelkeznie, amit a "marketing szakokon" nem tanítanak - ez pedig a digital skills vagyis a jártasság a digitális világban.

Az IBM nemrégiben elvégzett felmérése szerint a következő öt évben alapjaiban alakul majd át a marketing szakma. Alakulóban van egy hatalmas szakadék a szakmán belül. A napos oldalon azok álnak, akik már most birtokában vannak azoknak a digitális képességeknek, amelyekre az elkövetkezendő években szükség lesz.

A social media, mint marketing eszköz, az egyik legnagyobb kihívás. Állandóan változik. Változik a szabályzata, egyre-másra betörnek újabb szereplők, folyton alakulnak a fogyasztói szokások. Ebben a világban csak azok tudnak eredményeket elérni, akik valóban napra készek. Hétköznapi social media felhasználói tudással nem. A big data, a web analízis, a mobil platformok kezelése - ezek mind a digital skills kategóriában vannak. Ezekhez érteni tehát kiváltság lesz a következő öt évben.

De hol lehet ezeket megtanulni és egyáltalán honnan lehet azt tudni, hogy valaki ért ezekhez?

Ez az egyik legnagyobb kihívás a képzésben és a kiválasztásban dolgozó szakembereknek. A kreativitás, a jó kommunikációs képesség vagy az, hogy valaki csapatmunkás ma már kevés. A marketing sokkal inkább a technikai képességekre épül. 

Akik eddig tanítottak a marketing szakokon már jócskán le vannak maradva a "digitális benszülöttnek" nevezett Y, X vagy éppen a Z generációtól. Ők már nem tudnak újat mondani, ráadásul nem is tudják úgy követni ennek a területnek a változásait, vagyis a képzés már most óriási lemaradásban van, hiszen olyan tankönyvet még senki nem írt, ami erről a területről szól, pontosabban néhányan tettek rá kísérletet, hogy tankönyvi keretek között beszéljenek erről a világról, de az írás már a nyomdai előkészületeknél idejét múlta.

Hasonlóan nehéz helyzetben vannak a kiválasztási szakemberek. Megtalálni azt, akinek jók a "digitális képességei"? Hogyan? Ez nem mérhető, egy interjú alatt nem felderíthető! A kiválasztási szakemberek ma a jól bevált stratégiát követik: felveszik azt, akiről azt hiszik, hogy érthet hozzá és aztán elköltenek egy csomó pénzt a képzésére. 

Marketinges, jó marketinges abból lesz, akinek jók a digital skill-jei, ezt el is tudja hitetni és aki mindezek után folyamatosan követni tudja ennek a világnak az alakulását.