Egy önéletrajzot megírni nem egyszerű feladat, ezért is igyekszünk ebben segíteni. A CV mellé gyakran kérnek motivációs levelet is. Ebben már kevésbé a tényekre a tudásra és egyéb fontos adatok tökéletes tálalására kell figyelni. A jó motivációs levél meggyőző. De nézzük lépésről-lépésre, hogyan tudjuk az ujjaink köré tekerni a leendő munkaadónkat?

Ha motivációs levelet várnak tőled, először is olvasd el a cég honlapját. Nézz utána milyen a szervezet felépítése, hogy abba Te hogyan illeszkednél a legjobban. Aztán olvasd el, hogy a missziót hogyan határozzák meg. A legtöbb multinacionális cégnek van "missziója", ami leegyszerűsítve annyit jelent, miként határozza meg a szolgáltatásait a versenytársakkal szemben.

A legtöbb cég a számára fontos értékeket is meghatározza. Ez is jó támpontot adhat a motivációs levé megírásához.Ha Te is vallod, elfogadod azokat az értékeket, az jó indulás lehet.

Gyakori kérdés, hogy szabad-e írni arról, hogy valaki hosszú ideig munkanélküli volt. A válasz egyértelműen igen. Eltitkolni nem szabad. Úgy érdemes a munkanélkül töltött időszakról írni, hogy bemutatod, mit tettél annak érdekében, hogy képezd magad és, hogy mit tettél annak érdekében, hogy munkád legyen.

Az is gyakori gond, hogy valaki csak azért nem jelentkezik egy állásajánlatra, mert a hírdetésben meghatározott alkalmassági feltételeknek úgy érzi nem felel meg, mert mondjuk nincs ilyen vagy olyan képesítése, miközben tudja, hogy az állásra alkalmas!! A munkaadók kimondottan keresik azokat a jelölteket, akik vállalják és készek arra, hogy továbbképezzék magukat. A "taníthatóság" az egyik legnagyobb érték. Nem baj, ha ma nem tudod, de ha holnapra megtanulod, az ugyanolyan jó. Sőt azért jobb, mert a gyorsan tanuló alkalmazottakat gyorsan át lehet képezni, ha változik valami a cég stratégiájában.

Egy motivációs levél bevezetőjénél már csak a lezárása fontosabb. A munkaadónak azt kell éreznie, hogy Te akarod az állást, hogy Te vállalkozol a következő megmérettetésre, még akár egy interjúra is. A proaktivitás pozitív. Tett egyértelművé, hogy várod a hívásukat és örömmel egyeztetnél időpontot egy interjúra. Ugyanakkor az is egy jó lezárás, ha röviden, két mondatban összefoglalod, hogy miért lennél Te a legjobb jelölt.

Mindig fejtörést okoz, mennyi fizetést kérhetünk, ha az állásinterjún megkérdezik. Márpedig az esetek többségében már akkor válaszolni kell erre, amikor még csak email-ben jelentkezünk egy állásra.

Szóval, előttünk a papír, benne a kis rubrika: milyen fizetésre vágysz?

Ha éppen az álommelóra jelentkezel, akkor hajlamos vagy alacsony összeget beírni azért, hogy nagyobb esélyed legyen a munka elnyerésére. Ez nem mindig jó ötlet. Ha keveset írsz vagy mondasz, az baj, mert azzal le tudják mérni, hogy mennyire vagy jó szakember, és mennyire teszed magasra a lécet. Ha túl sokat mondasz – ez a ritkább, akkor nagyon gyorsan kiderül, hogy a cégnek ennyi pénze nincs rád.

Ha fogalmad sincs, mekkora összeget írj a rubrikába, légy óvatos, és ne írj nagy összeget. Ugyanis minden állás más, és ha túl korán kérdezik meg, mennyi fizetésre vágysz, és nincs elég információd a leendő munkádról, akkor inkább érdeklődj még, kérdezzél, azért ritkán sértődnek meg. Sőt! A munkáltatók kifejezetten értékelni fogják ezt a gesztust. Arról nem beszélve, hogy nagyot lehet bukni azzal, ha kiderül, hogy a fizetés nem túl magas, de vannak külön juttatások, amelyek akár duplájára is növelhetik a fizetésedet.

Ma már vannak olyan honlapok, ahol utána lehet nézni. Általában az álláskereső oldalakon meg lehet találni ezeket az információkat.

Ha egyszer végre rátaláltál ezekere az infóknak, akkor nem baj, ha megnézed azt is, mennyit fizetnek az állami, és mennyit a privát szektorban? Mert az sem mindegy.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon sok magáncég végül több fizetést ad, mint amennyit kialkudtak az állásinterjún.

Egy dolgot azonban sose árulj el, akkor sem, ha megkérdezik a remélhetőleg jövőbeni alkalmazóid. Azt, hogy előző munkahelyeden mennyit fizettek neked.

Sokszor magam is úgy vagyok az álláskeresőknek szóló tanácsokkal: érdemes ezt ezredszer leírni? Annyira triviálisnak tűnik! Hát, kérem, érdemes. A múlt héten az interneten közzétettem egy álláshirdetést. Mindössze két nap alatt több mint százan jelentkeztek a meghirdetett pozícióra. Nem könnyű a választás, a beérkezett jelentkezések alapján legalább tízen alkalmasnak tűnnek. Voltak azonban olyan pályázók, akiket nem igazán értek.

Csak néhány példa:

Értem én, hogy valaki több vasat tart a tűzbe, így kell ezt csinálni. De! Ha azt látom, hogy gyakorlatilag egy körlevelet kaptam, amit rajtam kívül még 15 másik potenciális munkaadónak továbbítottak, ráadásul olyanoknak, akik egészen más profilú tevékenységet folytatnak, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: tényleg az én ajánlatom érdekli a pályázót, vagy csak minden mindegy alapon jelentkezett?

Ugyanez a kérdés fogalmazódik meg bennem akkor is, amikor a csatolt CV fejlécén megjelenik a „megpályázott pozíció” rovat, amelyben egészen más szerepel, mint amire én keresek. Az addig rendben van, hogy valaki csőretöltött önéletrajzzal várja a lehetőségeket, de könyörgöm, azt az egy szót nem olyan nagy cucc átírni!

Nincs tárgymegjelölés, üres az e-mail, csak egy csatolt CV. A lustaság újabb ékes bizonyítéka. Nem egy jó ajánlólevél!

Cicafülek és macicsajok! Számtalan lehetőség van arra, hogy egy perc alatt olyan e-mail címet csináljatok magatoknak, ami egy kicsit komolyabban hangzik. Ugye fura lenne egy állásinterjún a következő szitu: „Jó napot! Az állásinterjúra jöttem!” „Üdvözlöm, Cicafül! Foglaljon helyet!”

Az álláshirdetésekben általában munkatársat keresnek. Ez egyértelmű. Vagy mégsem? Komolyan munkára jelentkezett az a lány, aki a tavalyi Sziget Fesztiválon készült fotóját csatolta? Lila séró, sárban ülés, sör. Szemmel láthatóan nem az első. Örülök, hogy jót bulizott. Őszintén: nem akarom megszabni egyetlen jelenlegi vagy jövőbeni munkatársamnak sem azt, hogy hogyan töltse a szabadidejét. De nem bulipatnert keresek!

Mintegy 25 ezer önkéntes dolgozik Sochiban. A résztvevők számához képest sokkal többen, mint szoktak, mert téli olimpiáról van szó, és paralimpikonok is vannak.

Ilyen helyekre tényleg mindenkire szükség van. Nyolcezer ember az, aki szakemberként van ott, mint például az egészségügyi kisegítők és a tolmácsok. És 13 ezer úgynevezett általános önkéntes is van, ők azok, akik azt vállalták, hogy bármit elvégeznek, amire szükség van. Ez a kategória az érdekesebb, mert itt az egyetemi docenstől a profi takarítókig, minden szakma képviselteti magát.

Lássuk egy kicsit a számokat. Az önkéntesek Oroszországból és mintegy 66 országból érkeztek. A legtöbben az Egyesült Államokból, Ukrajnából Kanadából, összesen mintegy kétezren.

Az önkénteseknek jellemzően az előkészületekben van nagyobb szerepük egy olimpián. Amerikai diákok tömegével mennek ilyenkor a világ bármely tájára. No, nem azért, mert lógni lehet a suliból, hanem azért, mert ez a legkiválóbb hely a nyelvgyakorlásra. Igaz, az iskolák is elég liberálisak arrafelé. Bármilyen meglepő, de minden iskolából elengedték a diákokat egy hónapra Oroszországba. Mert volt egy 10 napos felkészítő is 17 városban Vlagyivosztoktól Szentpétervárig mindenfelé.

Állítólag soha nem volt még ekkora tolongás és túljelentkezés egy olimpiára, amekkora most volt. Az összes önkéntes már tavaly márciusban tudta, hogy mehet Sochiba, máskor már az ötkarikás játékok hivatalos megnyitója előtti hónapban is szoktak toborozni, mert nem telnek be a helyek.

A felkészülés el is kezdődött még tavaly júniusban. Ebben az első etapban Sochiról, az olimpia történetéről tanultak – ekkor még mindenki a saját országában -, hogy legyen egyáltalán fogalmuk arról, mire is vállalkoznak. Ez volt a felkészülésnek az „Én olimpiám” elnevezésű szakasza.

2013 szeptembertől decemberig tartott az „Én munkám” szakasz, ahol az önkéntesek az általános szerepekről és felelősségekről tanultak azon a területen, amelyre vállalkoztak, vagy amelyre beosztották őket. Ezek az önkéntesek többnyire a következő területeken dolgoznak: szállítás, egészségügyi ellátás, dopping kontroll, csapatok kiszolgálása, protokoll és tolmács, ceremónia, sajtó- és kommunikáció, paralimpikonok sajátos kiszolgálása.

És végül a felkészülés harmadik szakasza – már Oroszországban zajlott – néhány nappal a kezdés előtt, ahol azt láthatták, és elfoglalhatták helyüket ott, ahol dolgoznak most is.

Rengeteg külföldi fiatalt látni például, akik segítenek az idegeneknek. Helyszíni beszámolók szerint vicces, ahogyan egy amerikai útba igazítja az európait egy orosz városban.

Bármilyen furcsán is hangzik, az önkéntesek többsége 55 és 80 év közötti. Ők többnyire az eligazodásban segítenek, van, aki az utcán, és van, aki – a legjobbak - az olimpiai faluban, „ask me” kitűzővel.

Nemcsak Magyarországon, Európa más országaiban is szenvednek attól, hogy nem beszélnek nyelveket. Nehezen találnak munkát, vagy nehezen boldogulnak a ma már egyre nyitottabbá váló világban. Az álláshirdetések között böngészve azt látni, hogy leggyakrabban kínai (mandarin) nyelvet beszélőket keresnek a munkáltatók. De nem ritka az sem, hogy közép-kelet-európai nyelveket beszélők járnak jobban.

Az Egyesült Királyságban élők például kifejezetten hátrányban vannak. Ők kényelmesen hátradőlve figyelték az európai munkaerő-piac kinyitását, hiszen ők világnyelven beszélnek, és nem érezték szükségét annak, hogy bármilyen más nyelven megtanuljanak.

Egy felmérés szerint a munkavállalók ötöde nem talál munkát azért, mert nem beszél az angolon kívül semmilyen más nyelvet. Ez különösen az ügyfélszolgálati munkában és a számítástechnikai cégeknél jellemző. Érthető mindkettő. Az ügyfélszolgálatokon azért szükséges, mert rettenetesen megnőtt a Nagy-Britanniában dolgozó külföldiek száma, akik nem, vagy csak nagyon alacsony szinten beszélnek angolul. A számítástechnikai cégek – a szakember szerint – azért követelik meg az idegen nyelvet, mert ez a piac már az unió bővítése előtti időszakban is globális volt, elengedhetetlen a dél-ameirkai, kelet-európai nyelvek ismerete.

De ugyanezt az eredményt hozta a Brit Iparszövetségnél végzett felmérés is. A tanulmány szerint 10-ből hét vállalkozás értékeli és fontosabbnak tartja a nyelvtudást, mint a tapasztalatot. Ez a vizsgálat azt is kimutatta, hogy a francia, a német, a mandarin és a kantoni (mindkét utóbbi nyelv a kínai nyelvterületen használatos) a legkeresettebb.

Észak-Írország van a legnehezebb helyzetben. Az itt élő emberek 34 százaléka nem beszél semmilyen idegen nyelvet, míg ez az arány mindössze 17 százalék Angliában, 13 százalék Skóciában, és 9 százalék Walesben.

A szakemberek azt mondják, munka van az Egyesült Királyságban, és egyáltalán nem csoda, hogy a munkanélküliséggel küszködő Kelet-Közép-Európa ide ontja a dolgozni vágyó embereket, hiszen itt szívesen is fogadják őket.