Ahhoz, hogy az ember felmondjon a munkahelyén – különösen a mai világban – kell a kurázsi. És nem csupán azért, mert a felmondás után egy ismeretlen, bizonytalan területre lépünk, hanem azért is, mert a hírt közölni kell a főnökkel.

A hagyományos mód az, hogy csendben, tisztelettel átnyújtjuk a felmondásunkat. Aztán lehet hisztisen is, hangosan, hogy az egész iroda hallja, az összes sérelmünket a főnök nyakába zúdítva. Vagy angolosan. Ma még bementünk, holnap már nem.(Utóbbi egyetlen előnye, hogy a maradó kollégáknak hetekre elegendő beszédtémát biztosítunk. Hová tűnt? És miért?)

Akármelyik módszert is választjuk – a legjobb persze az első – fontos, hogy előre készüljünk rá. A Mashable.com szerint az alábbi lépéseket mindenképpen meg kell tennünk, mielőtt becsapjuk magunk mögött az ajtót.

Készíts pénzügyi tervet!

Aki a karrierje elején jár, aligha rendelkezik olyan megtakarításokkal, amelyekből huzamosabb ideig eltarthatná magát. Nem árt kiszámolni, körülbelül hány hónapig fedezhető a félretett pénzből a lakásbérlet, a rezsi, az alapvető szükségletek. A nagyobb beruházásokat ilyenkor el kell halasztani, mert ki tudja… Lehet, hogy nem mennek olyan gyorsan a dolgok, mint terveztük.

Időben nézz új munkahely után!

Új munkahelyet találni hónapokba is telhet. Emlékezz, mennyit keresgéltél, próbálkoztál, míg megkaptad azt az állást, amit most otthagysz. Türelem! Lehet, hogy a gazdasági helyzet nem neked kedvez, de olyan eszközök vannak a kezedben, amelyekről pár évtizede még nem is álmodhattak az álláskeresők. Közösségi média, álláskereső portálok. Használj ki minden lehetőséget!

Mentsd el az adataidat!

Mi megyünk, a számítógép marad. Ne hagyjuk veszni a fontos adatokat! Fogj egy pendriveot, és ments el mindent, amire szükséged lehet. Vigyázat! Ez nem azt jelenti, hogy a bizalmas, céges adatokat másold le. Az lopás!

Köszönd meg!

Akármit is gondolsz a munkahelyedről, a főnökről, a kollégákról, köszönd meg, hogy velük dolgozhattál. Ne hagyj magad után rossz érzéseket. A volt főnőkeid, kollégáid fontos referenciák lehetnek egy új állás megpályázásakor.

Bízz az ötleteidben!

Nézd át a FORBES „30 leggazdagabb 30 alatti” listáját. Miután kisírtad magad, mert nem vagy közöttük, gondolkodj! Lehet, hogy neked is van egy zseniális ötleted, csak magad sem hiszel benne igazán. Dobd el a zsebkendőt, és meríts egy kis bátorságot! A 21. század állítólag a rendhagyó karriereké.

Az új év eleje sokak számára az új munkahely – vagy egyáltalán, a munkahely – keresésének időszaka. A karácsonyi pihenés, szilveszteri bulizás után újult erővel indulhatunk munkahelyet vadászni, de mielőtt lendületet vennénk, nem árt, ha felfrissítjük kicsit az önéletrajzunkat – mondja Jill Kempka, a Manpower karrier tanácsadója.

Íme, a check-list, felszállás előtt:
Ellenőrizd a kontakt infókat! A telefonszám, cím, e-mail cím rendben van?
Szerepelnek a fontos linkek? Például a LinkedIn  profilod, vagy ha van, a saját websiteod címe?
A legutóbbi munkahelyedet beírtad már? És a legutóbbi sikereidet?
Minden egykori munkahelyed mellett feltüntetted az ott elért eredményeidet?
Az eredményeket alá tudod támasztani konkrétumokkal? Leírtad például, hogy a munkádnak köszönhetően milyen megtakarítást ért el a cég, vagy hogy hány embert tanítottál be, tréningeztél?
Használod a megfelelő kulcsszavakat, vagyis azokat a kifejezéseket, amelyekre a munkaadók „harapnak”? Ezeket legkönnyebben az álláshirdetés alapján találhatod meg.
Könnyen olvasható az önéletrajzod? Használj felsorolás jeleket a hosszas körmondatok helyett!
Vannak komolyabb lyukak az önéletrajzodon? Próbáld kitölteni ezeket. Ilyenkor jól jöhet az önkéntes munka, vagy a különböző tanfolyamokon való részvétel.
Valamennyi elvárt rész – kontakt infó, összefoglaló, munkahelyi tapasztalat, oktatás, képzés – szerepel az önéletrajzodban?
Az önéletrajzokat nem árt karbantartani, és rendszeresen, legalább negyedévente frissíteni. A legjobb, ha egy-egy projekt végeztével az elért eredményeket, sikereket azonnal feljegyezzük, nehogy később kimaradjanak.

Napok óta hallani a hírekben: a britek szigorítanak a bevándorlási és munkavállalási szabályokon, elsősorban azért, mert a szabad uniós munkavállalás miatt elözönlötték őket a kelet-európaiak. „Jönnek az idegenek, és elveszik tőlünk a munkát.” – ez az általános vélekedés. Vagyis mégsem. Hogy jót tesz-e Nagy Britanniának a munkaerő szabad áramlása, vagy sem, nézőpont kérdése. Míg a munkanélküliségtől szenvedő angolok nyílván az idézett álláspontot osztják, a munkaadók jelentős része úgy véli, a kelet-európai dolgozók nélkül lehúzhatná a redőnyt. Legalábbis ez derül ki a Guardian cikkéből. „A britek lusták, a bevándorlók sokkal jobban dolgoznak.” – így summázható a munkáltatók véleménye. A Domino Pizza Group tulajdonosa szerint angol jelentkező nincs olyan munkakörre, mint például a szakács, vagy a sofőr.

A 200 főt foglalkoztató Pimlico vízvezeték szerelő cégnél a dolgozók harmada külföldi. Charlie Mullins, tulajdonos azt tapasztalja, hogy azok az angolok, akik esetleg jelentkeznek a munkára, valójában csak azért jelennek meg az állásinterjún, hogy eleget tegyenek a munkaügyi központok elvárásainak, és kipipálhassák: ők bizony kerestek munkát, csak épp nem találtak.

„Eleve késnek, hanyagul öltözöttek, a hozzáállásuk nemtörődöm. Csak ülnek ott, és nem is érdekli őket, mi is lenne a munka.” – állítja Mr. Mullins, aki szerint a túlzottan is jól működő szociális rendszer a hibás a britek munkamoráljáért. Ezzel szemben a külföldiek hálásak, ha munkát kaphatnak, és nem keresik a kifogásokat, amikor dolgozni kell.

„Szívesen dolgoznék britekkel, ha nem az lenne az első kérésük, hogy korábban mehessenek haza.” – ezt már Laurence Beere, a bathi Queensberry Hotel tulaja mondja, aki úgy érzi, külföldi unkavállalók nélkül bezárhatná a szállodát. „Sokszor hallom, hogy a helyiek panaszkodnak, amiért a külföldiek ellopják előlük a munkahelyeket. Ugyanakkor képtelenek áldozatot hozni azért, hogy dolgozzanak. Próbálkoztam angolokkal az étteremben, de nem sokáig tartottak ki. A külföldiek motiváltak, örülnek, hogy dolgozhatnak, a helyiek sajnos nem.”

Alison Andrew egy munkaerő közvetítő irodát vezet Bridgewater-ben. Ő még sarkosabban fogalmaz. „Úgy tűnik, a britek azt sem tudják, hogyan kell reggel felkelni, és rendesen felöltözni. Legutóbb egy élelmiszer üzembe toboroztam dolgozókat. Jöttek is jelentkezők, a szemöldökükben, nyelvükben piercinggel. Mondtam, hogy az élelmiszeripari előírások miatt ezeket az ékszereket munka közben ki kell venniük. Erre megsértődtek, és kisétáltak.” Kifogásokban egyébként is verhetetlenek, ha arról van szó, miért nem mentek be dolgozni. A rosszul éreztem magam, és a nagyi beteg, mindennapos indokok. De hallottam már olyat is, hogy valaki arra hivatkozott, hogy az aranyhalához kellett orvost hívnia.”

A külföldiek munkavállalásának szigorítása mellett érvelők ezekre a meglátásokra azzal vágnak vissza, hogy ha a munkaadók rendes bért fizetnének, biztosan sokat javulna a britek munkamorálja is.

Vannak önéletrajzok, amelyeknek terjedelme vetekszik a telefonkönyvével. Ha te is azok közé tartozol, akik nem tudtak – vagy akiket nem hagytak – sokáig megmaradni a munkahelyükön, nem árt, ha felkészülsz a következő kérdésre: Miért hagyta ott az előző munkahelyét?

Legyen mindig kéznél egy jó ok, még ha kozmetikázni is kell egy kissé a valóságot. Hogy mi számít jó oknak? Az idióta kollégák vagy főnökök, a kevés fizetés, a túl sok munka, a korai kelés semmiképpen. Még akkor sem, ha mindez valóban igaz, és a gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor oka a felmondásnak. A HR-esek azonban nem szeretnek negatív dolgokat hallani. Annál inkább olyanokat, amelyek a jövőbe mutatnak.

„Kihívásokat és nagyobb felelősséget keresek. Erre a korábbi munkahelyemen nem volt meg a lehetőség.”
„Szeretnék újfajta tapasztalatokat szerezni. Azt gondolom, Önöknél ezt megtehetem.”

„Úgy érzem, eddig rossz irányba keresgéltem. A képességeimnek és az érdeklődési körömnek az Önök által kínált munkakör felelne meg leginkább.”

Jó ok továbbá a költözködés. Persze nem a körút egyik oldaláról a másikra. Ez ugyanis aligha tűnik hitelesnek. Ugyancsak elfogadható, ha azt mondjuk, hogy az előző munkahelyünkön lezárult az a projekt, amelyen korábban dolgoztunk.

A lényeg, hogy mindig tűnjünk profinak, optimistának, és válaszoljunk röviden. A legtöbb interjúztató nem kíváncsi életünk minden apró részletére, és beéri egy rövid, de frappáns válasszal. Ha meg nem, úgyis tovább kérdez.

Emancipáció ide vagy oda, a XXI. Században is szép számmal akadnak férfiak uralta szakmák. Ilyen páldául számos pénzügyi terület, vagy az építőipar. Az ajtó persze a nők előtt is nyitva, ám gyakran előfordul, hogy az ilyen munkahelyeken az ivararány 9:1 a férfiak javára. Mit csináljon ilyenkor az egyetlen nő, hogy komolyan vegyék? Az allwomenstalk.com összefoglalta az alapszabályokat.

Ne vedd magadra!

Ami az emberek száján stresszhelyzetben kicsúszik, annak általában a felét sem gondolják komolyan. Bár azt mondják, a nők hisztisek, férfiak hajlamosak keményebben fogalmazni. Nem neked szól! Így vezetik le a feszültséget. Vagy épp rád se köszönnek, amikor te reggel vidáman üdvözlöd őket. Nem haragszanak, csak máshol járnak a gondolataik. Előfordul néha, ne is törődj vele. Pasik. Ők így reagálnak a stresszre.

Öltözz visszafogottan!

Minden nő elégedetlen saját magával. A férfiak szemében viszont nem a tökéletes forma vagy a kilók és centik számítanak. A nő, mint olyan vonzó. Visszafogott öltözködéssel megelőzheted, hogy esetleg jobban odafigyeljenek rád, mint ahogy azt szeretnéd. Túl rövid szoknya, mély dekoltázs, feszes felső – tilos! Ugye te is azt akarod, hogy a munkádat ismerjék el? Akkor ne a push-up melltartóddal és a szexi combjaiddal hívd fel magadra a figyelmet!

Ne randizz a kollégákkal!

De még a testvérükkel, barátjukkal se! Azt mondják, a nők pletykásak. Lehet. De egyetlen férfi sem érzi igazán a hódítás örömét, ha azt nem oszthatja meg a cimboráiddal. Tényleg azt szeretnéd, hogy másnap az egész iroda arról beszéljen, milyen színű a bugyid?

Állj ki magadért!

Férfiak között dolgozni nem való olyan nőnek, aki fél attól, hogy hangot adjon a véleményének. Ahogy fontos, hogy ne vegyél mindent magadra, az is fontos, hogy kiállj magadért, és ne hagyd, hogy átgázoljanak rajtad, vagy idióta viccekkel inzultáljanak. Rögtön az elején tisztázd: teljes jogú munkatárs vagy, nem “csak egy nő”, pláne nem műmacsók lábtörlője.

Maradj nyugodt!

Egy munkahelyen mindig lehetnek viták. A férfiak pedig hajlamosak arra, hogy felemeljék a hangjukat és így probálják kifejezni dominanciájukat. A tűzre nem a tűz a legjobb válasz. Sokkal inkább a víz. Ha a többiek azt látják, hogy egy kollégád üvöltözik veled, miközben te nyugodtan reagálsz, te tűnsz erősebbnek.

Ne tűrd a szexuális zaklatást!

Lehetsz te a legjobb szakember, mellette három gyerekes anyuka, egy férfiak uralta közegben mindig akad olyan, akinek nem vagy más, csak egy darab hús. Mindenkinél máshol szakd el a cérna: rossz poén, vagy elkalandozó kéz. Ne hagyd! Azonnal jelentsd a főnöknek. Attól, hogy férfiak között dolgozol, még nem kell, hogy minden nap gyomorgörcsöd legyen.

Találd meg a  közös témát!

Akár hiszed, akár nem, ezek éppen a nőiesnek tartott témák lehetnek. Hiszen az az apuka, aki nemrégiben vitte haza a kórházból az újszülött gyerekét, kitől kérjetne tanácsot? Vagy az ifjú szerelmes, aki gyűrűt venne a kedvesének, kit kérhetne meg arra, hogy segítsen választani?